Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Észrevételek az egyháztörténeti fordításokra (Hörk József)

162* újra csak Scultetus szavaira hivatkozom. Tizenhét mondd — 17 lapon csak enynyi és ilyen liibát birt felfedezni ! — Köszönöm a bizonyítékot, — mely oly fényesen szól mellettem, mint a többi nem kifogásolt életrajz ! „Legnagyobb történeti becse van Hörk könyvében Máday élerajzának." (95—118 1.) Hát „legnagyobb!" Tehát a többinek is van ! Tehát nem rossz, nem „kritikátlan" nem minden történeti érzék nélküli compilatió, nem „szolgai," „sokszor hibás" fordítás. — Köszönöm ez új bizonyítékot! Máday termetére nézve igen kicsiny ember volt. Hogy, a kit lelkileg oly nagynak mutattam be, azt testileg „kis emberké"-nek mondom, az lehet roszszúl választott szó, — de nem rontja a történet hitelét „szörnyen." Czékus püspök életrajzánál „szolgalel küs éggel Íjat ár os tömj éne z és t" lát és maga mondja, hogy „Czékus püspököt alkotásai jellemzik;" hát nem ellenmondás ez ? Hát nem személyeskedés az, midőn, szolgaleiküségnek mondja, ha a nagyszerű alkotások mesterét, másokkal, ker. gyül. jegyzőkönyvekkel, megjelent életrajzokkal egyezőleg — elismerő szóval jellemzem? Szolgalelkű sohasem voltam. De felsőségemet tisztelem s tiszteltem. Ha van ellenészrevételem, — kimondom nyíltan, a minthogy nem egy alkalommal kimondottam már ; de az érdem előtt meghajlok ! Hiszen ezen szolgalelküségért, mit várhatnék? Legfeljebb szemrehányást, mert a nem érdemelt dicséret az öntudatos embert sérti. — Azt csak Scultetus tekinti — eszköznek ! Ha Haan L. „Jena Hungarica" czimű müvét „kissé jobban forgatja, Klein hibás adatait is kiigazíthatta volna" — mondja Scultetus. — Bizonyítása az én malmomra hajtja a vizet ! — Ismerem e jeles munkát ! Hogy adataim „homályosak" és „hibásak" az a vád arra van alapítva, hogy a 24. 1. azt mondom Zab. Jak.-ról, hogy „húsz éves korában Jénába „Akadémia Salana" ment. (Schmal A") — (tellát liem Klein!) — és Scultetus 1659-et mint számokban odairottat idézi művemből ! És így megy ez tovább ! Igy Antoninál is a 34. lapon körűi irom az évet. — Szontaghnál nyomtatási hiba 1769 — a helyett 1762, — mit az idézés, illetve, a Haan L. művére való utalás is bizonyít ! Pfannschmidtnál ugyancsak Haan L. művét idézem Scultetus ellen. „Jena Hungarica" Gyuláé. 1858." p. 33. . . ." Studuit in patria . . . dein Vratislaviae et Jenae, Hilde ail. 1691 rever

sus" . . . Vége félé ismétli be nem, bizonyított vádjait. — De megpótolja, variálja azokat. Nem váltottam be az előszóban „tett igéretemet" ; — „nem tette az elbeszélést teljessé." Mondjon nékem, nevezzen meg nékem olyan forrást, melyet én említek és melyet nem használtam volna ! Ráfogni, hogy vannak, — könynyű, — de kimutatni — a hiányokat — az nehéz — de Scultetusra nézve ez az irodalmi becsület kérdése ! Mivel pedig szavait sehol sem bizonyitja be kellőleg — és arra számit, hogy az olvasók nem veszik igy sorrólsorra s nem hasonlítják így öszsze állításait az én adataimmal, tehát nem veszik észre Scultetus csalárdságát, annálfogva méltán teljes joggal mondhatom, és fogja mondani mindenki, hogy ez az ő „csinálmánya" — egy álarczos— „szemfényvesztése." „Beismerjük, hogy szerző többször hivatkozik azon idegen nyelvű munkákra, melyeket kompilált és fordított." — Scultetus! Ez On czikkének talán egyetlen igaz állítása, — de ez is Ön ellen bizonyít; mert legerősebb vádjáí a „plágium" vádját teszi teljesen tárgytalanná. Tehát Ön, maga saját szavaiból megítélve — egy álarczos, alattomos rágalmazó. Hogy mire valók „komoly tudományos munkában az idézetek és hivatkozások," bizony nem arra, a mire Önnél, hogy azokkal vakítson, azokban és azok által elcsűrje-csavarja a dolgot, hanem arra, — a mire az én művemben is. Azt mondja „rossz magyarsággal" irtani ! És ezt ő itéli meg ! No hiszen Ön sorai mintaszerűek az igaz ! De posito, sed non concesso, — hol a bizonyíték? Idézett példái?! Alásszolgája! Művem „túlnyomó része, ha idegen nyelven is, már megjelent." — 126 lapból 50 a túlnyomó rész ! Menjen az elemi iskolába a számítási alapműveleteket tanulni ! Hogy miért nem irtani oda, hogy „fordítás?" nézze meg a munkát, — azért, mert itt nincs csak egyszerű fordításról szó ! Művemet „tárgyilagosan" méltányolta. Ha már a személyeskedés, ha már a szemfényvesztő falsifik

álás, — a malitia is „ tárgyilagosság, " — mi lesz az igazságból ? Bizonyára pirúlt Önnek még álarcza is erre a hazugságra! De nem, még ennél is van nagyobb ! Rögtön reá térek, csak még egy közbeeső kísérletre mutatok reá. A 138. lapon 5) jegyzetben azt mondja „a könyv legnagyobb része a jelen században élt püspökök és különösen a ma is élő Czékus J. püspök életrajzának van szentelve." — Ezt a „Sz áz a d o k "-b ól vette át! 65 lapból 7 és 1/

3 jut Czékus püspöknek ! ! ! — De mondjuk, hogy úgy van, s akkor művem — nem lehet „

3/

4 részben Klein s helyenként Schmál müvének fordítása." Vagy, — vagy ! Ha az első igaz, a második a hazugság. Ha a második igaz (pedig az valószinűbb, mert azt a „Száz adok"-ból vette,) akkor az első a hazugság ! Quod erat demonstrandum ! Lám és ezen Scultetus beszél irodalmi hitelről és tisztességről! Nunc venio ad fortissimum!!! Scultetus azt mondja : „jóval e bírálat elkészítése után kezünkbe akadt a Századok jelen folyamának legközelebbi febr. füzete, melyben dr. M. J. hoszszabb s a miénkkel teljesen egyező bii'álatot közöl Hörk művéről." — Nézzük ez állítást egyszer végre mi is columnaliter :