Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Ama bizonyos felvételi vizsga (Hering Lajos)

159* Ama bizonyos felvételi vizsga, Az „Evang. Egyház és Iskola" f. évi 10-dik számában megjelent czikkemre ugyancsak e b. lapok 15-dik számában tekintetes Ivapi G-yula tanítóképezdei igazgató ur szives volt válaszolni. Meg fog bocsátani, ha válaszával bátor leszek lehető röviden foglalkozni. Nem „túlzásainak, nagymondásainak és kifakadásainak," — hanem igenis tárgyilagosan megokolt aggályainak szomorú igazolásául szolgál az, hogy a t. igazgató urnák csak két gyenge fegyvere van ellenemben; egyik az, hogy személyemre vonatkozólag megnyomta kissé tollát; a másik — egyéb intézetek példája. — Az. elsőre, — legyen bár az alkalom még oly csábító, reflectálni annál kevésbé fogok, mert az én személyem az íigv fontosságához képest nagyon eltűnő csekélység. Különben is én arra alkalmat adni senkinek nem fogok, hogy a személyeskedés Sopron speciálitásává legyen. Nem sokkal erősebb a „válasz" második fegyvere sem. Hiszen a t. igazgató ur czikkének majd felében oly dolgot czáfol, a mit én soha nem mondottam. Példákkal bizonyítja, hogy más intézetekben előbb divatban volt a felvételi vizsga, mint Sopronban s ezzel megczáfolni véli azon állításomat, hogy „megtettük az első lépést visszafelé." A különbség a kettő között az, hogy az említett intézetek már régebben megtették az első lépést visszafelé, mi pedig most tettük meg azt, midőn a tanítóképzés színvonalának leszállítását elhatároztuk. „Qui bene distingvit, bene docet." Nem hiszem tehát, hogy „bennünket illet a felvételi vizsga feltalálásának dicsősége," — de igen is hiszem azt, a mit képzett paedagogusok politikai és oktatásügyi lapokban ezerszer hangoztattak, — a mit czikkében a t. igazgató ur is bevall s a miben jeles szakférfiak alsó- és felső oktatásügyünk sülyedésének okát látják; hogy t. i. nálunk divatba jött az idegen mintáknak — sokszor kellő kritika nélkül való — utánzása, tekintet nélkül arra, vájjon azok specialis viszonyainknak, nemzeti jellemünknek, stb. stb. megfelelnek-e? Hogy ez a szokás mennyiben káros: annak fejtegetése meszire vezetne, azért csak annak megemlítésére szorítkozom, a mi szorosan tárgyam körébe vág, hogy t. i. e divat következménye a túlterheltség, a feldolgozandó tananyag túlságos nagysága s ezzel megfordított viszonyban áll az eredmény, a tudás. Képzelhetni, mekkora leszen a túlterheltség abban az intézetben, a hol a kellő előképzettség hiányzik — s milyen az eredmény ! De térjünk vissza a példaként felhozott mintákra. A népoktatási törvények a t. igazgató ur által idézett 86-ik §-a mellettem bizonyít, mert a 4 osztály tananvagának tudását tíizi ki a felvétel feltételéül, — TT engedményt a latin nyelvre nézve tesz. Lgvanezt kívánják a „válaszban" megemlített magyarországi intézetek. Az ausztriai szabályzat a porosz „Allgemeine Bestimungen"-nel egyetértőleg az előképzettség megszerezésének helyével ugyan nem —, de annál többet törődik magával a kellő képzettséggel, a midőn a vizsga tárgyait a legnagyobb szabatossággal meghatározza, és pedig elég sok az, a mit megkíván. A zürichi intézet 3 évi sekundär iskola tananyagának megfelelő képzettséget kiván s ezt proponáltam én is. íme tehát, mindezek többet kívánnak, mint a^ soproni szabályzat; kívánnak 4 osztálynak megfelelő előképzettséget 1 — 2 tárgy elengedésével, vagy pedig kívánnak 3 osztálynak megfelelő képzettséget minden tárgygyal. Hogy pedig azt a képzettséget hol szerzi meg a növendék, az mellékes. Fődolog, hogy a képzettség meglegyen! Hát a soproni szabályzat mit és mennyit kiván? A hazai történelemből kell tudnia annyit, mennyi a gymnásium III osztályában taníttatik. S a többi tárgyakból ? Nos, azokból a népiskola tananyagának elsajátítása teljesen elengedő. A vallási tantárgyakból ismernie kell az algymnasiumban tanulni szokott bibliai történeteket (I. és II. oszt), a biblia egyes könyvveit, a perikopákat, hat zsoltárt és éneket, Luther kis kátéját, a ker. egyház általános, a magy. prot. egyház részletes történetét. Hát mindez taníttatik a népiskolában is, bőven kiegészítve a confirmátióban. A nyelvtanból „kellő jártasságot" kiván a szabályzat. Ez a „kellő" szócska nagyon rugalmás kifejezés ugyan, még sem lehet alatta mást érteni, mint népiskolai jártasságot. Legalább erre mutat a részletezés: „a tollbamondás után való-helyes irás és szokottabb ügyiratok készítése." Enyit minden népiskolától megvárunk. Hiszen azokat a „szokottabb ügyiratokat" épen a t. igazgató ur vette fel a Kapi-féle népisk. olvasókönyvbe. A számtant és földrajzot illetőleg elegendő lesz szórói-szóra idézni a soproni szabályzat és a dunántúli ker. népiskolai tanterv ide vonatkozó részeit. Az összehasonlítás valóban épületes. I. Tanterv: „Népisk. V. s VI. évfolyam. A közönséges s tizedes törtek ismertetése s alkalmazása a négy alapműveletben ; a hármasszabály, kamatszámítás, vegyités, társaságszabály, sikterületek kiszámítása." — Szabályzat: „A számtant illetőleg legyen otthonos a négy alapműveletben, egész és törtszámokkal, a hármas szabály, a viszonyok és arányok tanában és gyakorlatában. " — II. Tanterv: „ Magyarország földrajza részletekben; Európa s a többi világrészek általánosabb vonalakban való áttekintése ; a legszükségesebb tudnivalók a mértani földrajzból." — Szabályzat: „A földrajzból ismerje részletesebben hazánk földjét, általánosságban Európa többi országait s a többi világrészeket; továbbá birja a csillagászati földrajz elemeit." — Ehhez talán már nem kell commentár ! Mindez pedig történik Sopronban akkor, midőn a képviselőház közoktatásügyi bizottsága komolyan foglalkozik Dániel Márton előadó azon indítványával, hogy az állami képezdékbe első sorban a \ I. osztályt végzett jeles növendékek vétessenek fel s csak másod sorban az V. és IV. osztályt végzettek. Azonban, mondja a t. igazgató ur, más intézet-