Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Protestans Irodalmi Társaság és Debreczen (Dr. Masznyik Endre)

Ii tok a nagyobb szabású tudományos mozgalmak megindítására, vezetésére s folytonos fejlesztésére már lielyzetöknél fogva is alkalmatlanok, mert nélkülözik úgyszólván mindazon feltételeket, a mik mellett egyedül lehetséges szélesebb körre kiterjedő hatást gyakorolni. Az életerő nem a végtagokból, hanem az Organismus központjából, a szívből árad szerte szét. S kérdem, ha a hazai protestáns egyházak egyetemét egy nagy szellemi organismusnak veszsziik — s bár velietnők! — melyik az a város, a mely szellemi erőink központjának tekinthető? Valójában ilyen városunk nincs még, de ha mégis választanunk kell — habozás nélkül Budapestre adjuk szavunkat. Debreczennek (már t. i. ha csakis a kálvinismus szempontjából szólunk — múltja volt (elismerjük fényes volt!) — de jövője^ nincs

! Jelene pedi

g a tja. Betelt rajta is: Debreczennet hanyatlani, "Bud

apestnek em

elkednie kell. S mitais keresnénk mi Debreczenben? Vagy SzF hiszi talán a debreczeni püspök s az az egy pár theologiai tanár, hogy az ő városukban nem csak a kálvinista, hanem az egész lutheránus egyház s ráadásul még az unitárius is elférne! Talán egy kissé mégis csak nagy falat volnánk a kálvinismus czápájánakü TTanem hát Debreczen nem akar hódolni senkinek széles e világon, mert szentül hiszi, hogy ott van a világ közepe, hogy ő a „

.T^coror xirovr

1

1 — főmozgató. — Hogv hódolna hát Budapestnek, hol Melius utódi helyett csak holmi Tiszák s Szászok őrködnek a szent hagyomány felett. Nosza tehát, hogy az ősi dicsőségnek híre el ne veszszen, hogy Debreczen hegemóniája csorbát ne szenvedjen : megkondítják a Rákóczy harangját s pásztoraikkal egyetemben tanakodásra gyülekeznek az egyházmentő derék civisek s széket ülnek a „Magyar Protestáns Tudományos Társaság" ügyében. Xagvtiszteletűséged volt bizonyosan a gyűlés Szent-LeIk^7~Reszkito Iiangon,' ihletett lélekkel s azon az utánozhatatlan ékességű nyelven, melyhez foghatót én alig ismerek, ecsetelte a bajt s míg a tanácstagok arczán a kétség-beesés érzetének változatos O c? színei játszadoztak, Melius szellemének örököse s őre j

Révész 'Bálint^ _ a

z ősz~"

püspök~(miért imént még anvnyíra buzgott), "a 3Iagy

a

r Protestáns Tudományos Társaság" ügyét feladva, sziklaerős elhatározásra gyuladt : Debreczent meg kell menteni! meg a közös protestáns ügy árán s kárán is. S a kar rázengte : Amen! Azt a csúfságot, hogy Budapest s ne Debreczen*~csinálja meg s hozzá magának7 meg Tiszának s Szásznak azt az „okos dolgot" —nénijurhetjük. Ut ánunk vagy nélkülünk! S mentek a követek a debreczeni egyház nevében s képviseletében Budapestre az alakuló gyűlésre. Persze, hogy az igazi okkal elő nem állhattak, — ahhoz több eszük volt, mintsem hogy nevetség tárgyává tegyék magukat. De hát mit mondjanak, hogy akaszszák meg Budapest dolgát!? Furcsa kérdés! — Mire valók az ev. ref. egyház törvény és hitvallás könyvei. Van azokban elég §., — majd belefogódzunk — gondolák — valamelyikbe. S úgy lőn. Könyves Tóth Kálmán és Dicsőfi József hónuk alá ( csapták a zsinati kánonokat és a helvetica

x confessiót s nagy és komoly képet vágva beléptek ! a deáktéri gyűlésterembe és — Virgillel szólva — l „k örny ü 111 é z t e k." "Megvan f súgta dicsőült arczczal Dicsőfi Könyves Tóth Kálmán fülébe. — Mi van meg? kérdé ámulva emez. — Hát nem látja! Ott, ott a sarokban! Hisz az . . . Derzsi, a budapesti unitárius pap! S készen val a a hadi terv. Ép en az alapszabályok 3. szakaszát tárgyalták. Nosza legott kezébe nyomnak Vállyi János debreczeni főgondnoknak egy módosítást s kérik szépen: álljon elő vele! Vállyinak ínyére volt a dolog: „legalább — vél.te — megbosszántom vele Tisza Kálmánt."*) Feláll s olvassa: „tétessék az eredeti szabálytervezet e szakaszában „protestáns" helyett „ágostai és helvét hitvallású." Az indokolást pedig megadták Könyves Tóth Kálmán és Dicsőfi József. Amaz a történet nevében szólt s kért igazságot. Követelte, hogy az egyház (értsd debreczeni kálvinista egyház) múltjához következetesen a Felhívásban jelzett ama „protestáns" kifejezés „történelmi hűségét, a társaság szervezetében félremagyarázhatlanul megőrizze s eliez képest kizárólag ev. ref. és ágostai tagokból alakuljon." Emez pedig nyomban felolvasta az ev. ref. zsinati kánonok és confessiók ama $-ait, melyekből világosan kitűnik, hogy az unitáriusok — 1. Csengeri Hitvallás XI. cz. — ..ruf eretnekek és Antikrisztusok

a s mint ilyenek veltörVéndök." Mikor e szavak elhangzottak, — a közgyűlés tagjai, mintha csak a XVI. század méliusi levegőjébe kerültek volna, fuladozni kezdtek ; — Derzsi pedig már-már neki készült, hogy ég felé emelt szemekkel és kezekkel, ajkán zsoltárt zengve, oda lép a zöld asztal közepére s rákiált a kis Dicsőfire : „gyújtsd meg, hadd égjen." Hanem ezenközben csoda történt : egy igazi protestáns férfiú — Tisza Kálmán — hatalmas kezével feltörte a legközelebb eső al)lak szárnyát s — abból az üde tiszta levegőből, melynek neve nem Melius

f hanem Krisztus szelleme, olyan áramlatot bocsátott be a gyűlésterembe, hogy az"VáÍlyi Jánost, Könyves Tóth Kálmánt, meg a kis Dicsőfit kánonaikkal, confessióikkal s egész debreczeni czókmókjukkal egyetemben nyomban kiseperte. A Szent-Lélek kitöltése vala az, midőn társaságunk Péterének ajka megnyilt s emez örökre emlékezetes szavakat mondá : „Én azt hiszem, hogy ezen f javaslatnak elbírálásában nem a corpus, juris szav

ai

, hanem a protestantismus szelleme j az irányadó. E szellem pedig azt a kizárólagosságot nem ismeri." S szavára Buclapest győzött, — Debreczen elbukott. A „Magyar Protestáns Tudományos Társa*) Tudni való, hogy versenytársak voltak, mikor a tiszántúliak főgondnokot választottak.