Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egyháztörténeti fordítások (Schultetus)

127* annak viszonyai változására befolyt. — Ezen szellem élő szellem, mely még most is hat." Ezt az igaz elvet olvastuk Hörk József eperjesi ág. h. ev. theol. dékántanár legújabb művének „Az ev. tiszakerület püspökei" c. egyház tör­ténelmi monographiájának előszavában (Megjelent Kassán, ára* 1 frt. 50 kr.) Aláírjuk ez igazságot, s azért lelki örömmel vettük kezünkbe azt a munkát, mely a tárgy fontos­ságánál, szerző nevénél és állásánál fogva egyaránt érdekesnek Ígérkezett. Oly dolgozatot reméltünk, mely nemcsak téglát, homokot és meszet hord a magyar prot. egyháztörténelem fölépitendő díszes épületéhez, hanem annak valódi ékessége is leend. Nem akarunk hangulatot kelteni, s azért fájdalmasan jelentjük ki, hogy várakozásunkban roppant módon csalódtunk. Roszszül esik ez Ítéletet ki­mondani, különösen azért, mert a tárgy oly szép, oly fontos s annyira megérdemli a jól végzett mun­kát, hogy valóban bűnnek tartjuk elhamar­kodott, az eredetiséget teljesen nélkülö­ző kbmpilatórius és fordítási kísérletek­kel ártani annak. A kérdéses mii 21 püspöknek és 4 administrá­tornak életrajzát közli minden „igazi történeti feldolgozás" nélkül, mert — jegyzi meg helye­sen a „Prot. Egyházi és Isk. Lap" bírálója — „külső élettörténetük folyik csak le szemeink előtt;" és „sem benső világukba, sem a kor mozgató eszméibe, sem a szereplőknek az eszmékhez való viszonyába, az ezekre gyakorolt hatásukba nem pillanthatunk be," a mi bizonyára „kevés történeti érzékről" s csakugyan „kicsinyes felfogásról" tesz bizony­ságot. Kiemeli azonban a biráló a szerzőnek „anyag­gyiijtŐ szorgalmát", „az adatok gondos összegyűjté­sében" látja „a szerzőnek legnagyobb érdemét", s a végén ajánlja is e monographiát „mint jó forrás­müve t." Beszéltessük csak a tényeket, a melye­ket a szerzőnek kellett volna beszéltetnie, vizsgáljuk egy kissé a „jó forrásmüvet", a melyet szerző az Előszó szerint „a rendelkezésére álló hiteles ada­toknak, forrásoknak, okmányoknak lelkiismere­tes felhasználása s feldolgozása alapján" létesített. Majd tisztába jövünk ez értékes „forrásmunka" valóban nagy „fogyatkozásaival." A mi egészben véve rendszertelenül összelialmozott compilátió, 3/ i részben Klein 1) s helyenként Schmal 2) műveinek kritikátlan — olykor hibás — fordítása, hogy ügy mondjam : fordított plaglnma, itt ott megbővitve a de­1 „Nachrichten von den Lebensumständen u. Schriften ev. Prediger in Ungarn", I. és II. köt. Leipzig und Ofen 1789. A III. kötetet kiadta Fabó a „Monumenták" IV. kötete gyanánt Pest 1873.' Klein műve IV. kötetének kéz­iratát — mint szerző és Fabó mondja — az eperjesi coll. könyvtár őrzi, ennek mikénti felhasználására tehát csak következtetnünk lehet az előbbiekből. 2 Fabó: „Monumental I. köt.: „Brevis de vita superintendentum commentatio." Schmaltól. Pest 1861. rék Ribini „Memorabiliáinak" (1787—89) s a szorgalmas AVallaszky „Conspectusának" (1808) i. v. adataival, — már nyomtatásban megjelent müveknek fordítás alakjában való egyszerit bírálatnélküli lemásolása. Az alább kifejtendők világítják meg Hörk történetírási = fordí­tási s lemásolási mesterségét ! Tájékozásül sietek még megjegyezni, hogy Kl e i n i s nagyon szolgailag fordítja a maga kétségtelenül eredeti forrását, Schmal nak akkoriban még kéz­iratos „Superintendentengeschichte" c. alatt i. müvét. Hörk még azt sem teszi, hanem a helyett Schmal fordítását Kleint for­dítja, s a hol Klein fordítása megszakadt s Schmalra utal, ott Hörk is azt használja. Hörk történetírása tehát többre becsüli a fordítást „a rendelkezésére álló ere­deti forrásnál!" Műve a fordításnak fordítása „eredeti források alapján !" Természetes, hogy egy két szemelvényben fogom a fordított művet bemutatni s fenntebbi állításaimat beigazolni, mert különben annak 3/ 4 részét kellene itt közölni, illetőleg HÖ1*­köt Kleinnal s helyenként az eredeti forrás­sal, Selimallal szembe állítani, a mit e Lapok terjedelme meg nem enged s Monographiánk meg sem érdemel. A figyelmes olvasót, ki e munkák birtokában van, kérem ez összehasonlításnak, illetőleg szembeállításnak további megtételére. Az első superintendens M. X y lande r - Holt z­rnann István életét Schmal-Fabó I. 51 — 55, «Klein I. 467—499, Hörk 11—15. 1. tárgyalja. Az egész elejétől végéig kivonatoló-fordítás, Hörk úr még Xylander „jelszavát", „sírfel­iratát" s munkáinak czímét is Kleinből vette, anélkül, hogy forrását, a miből fordított, csak egyetlenegyszer is említette volna. Ez aztán „a rendelkezésére állott forrásnak igazán 1 e 1 k i s­m e r e t e s felhasználása", fordítása ! Zahler Péter életrajzát S c h m a 1-Fabó (I. 55 — 60. 1.) művéből meríti a szerző, itt ott meg­bővitve M un y ai, Ribini i. v. fejtegetéseivel s Zabler „matrica ordinatorum" (1614—1741-ig) adataival, mely utóbbiakról amúgy elvétve mondja a szerző, hogy „forrásul használtuk." Itt azonban különös „történeti érzékre" mutat a szerzőnek ama el­járása, hogy egy a VIII. osztálynak szánt magyar egyháztörténeti tankönyvre mint forrásra hivat­kozik (16 és 17 1.) Mag. Liefmann Mihály életrajza 1 is Kleinből (I. 195—210. 1.) van véve s csak helyenként bővítve Schmal adataival (I. 65—71. 1.) Érdekes t miként jár itt el szerző a maga forrásával. íme egy példa : Klein: Weil er aber über die evang. Orthodoxie sehr eifrig hielt: bekam er unter,den Reformirten unterschie­dene Feinde. Gott aber riss Hörk: De orthodoxiájáért e 1­lenségei támadván, német első papnak ment (meg­hivatván) Kassára 1665-ben (Ribini II. 113), hol iskolai

Next

/
Thumbnails
Contents