Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Győri gyászünnepély utóhangja

104 névvel sem tesszük ezt, lia Speyerben még csak Luther követői protestáltak is. A puszta név iránt táplált, előitélet mellett azután hitfelekezetünk szellemi iránya és érzülete ellen is meg- megszólal nyiltan az elfogultság. És erre lássunk megnevezett példákat. (Folyt, követk.) Y y ^ Hilf Iii, A győri gyászünnepély utóhangja még fülemben csengett, midőn egy mult heti szófukar közleményben e becses lap hasábjain róla elszámoltak. Magam sem akarnék itt tán bőbeszédű szavakban áradozni sem azon nagyszámú, a templomot zsúfolásig megtöltött, előkelő közönségről, mely Dunántúlnak legszélsőbb határairól is összeseregelve impozánsan adott kifejezést úgy elhúnyt jelese, Káldy Gyula halála felett érezte fájdalmának, mint a jelen volt zokogó családtagok iránt nyilvánuló részvétének; sem arra, hogy akár Gyurátz F. egyházi főjegyzőnek szép imáját, akár pedig Poszvék S. theol. dékánnak tartalmas, magvas beszédét érdeme szerint méltányoljam, illetékesnek nem érzem magamat. Ez utóbbiak a kerület határozatából ki fognak nyomatni s így még utólagosan élvezhetjük őket. A megható gyászünnepély programmjának én csak egy talán mellékesnek látszó (a mint hogy a fenti közleményben megemlítve sem volt), de reám mégis mély hatást gyakorolt s általam nem is jelentéktelennek vélt pontjáról kívánnék említést tenni. Ha prot. isteni tiszteleteinken majdnem általánosan tapasztaljuk, hogy a művészi, nevezetesen zenei elem csak vajmi nagyon mostohán ápoltatik : kétszeresen megemlítésre méltó akkor, ha e tekintetben ritka kivételek történnek. Kit ne hatott volna meg a jelzett ünnepélyen a Sántha Károly szövegére irt gyászdalnak bánatos, de a fájdalom mélysége felett is a remény hangjaival biztató s a költő gondolatait oly hiven tolmácsoló zenéje? A vegyes kar művészi éneke alatt a kezünkben levő nyomtatott szövegből olvashatók a költő gondolatait, s míg szivünk a dal kedves zenéjének engedi át magát, zenei érzékünk meg azt mondá : ezt csak így és nem máskép lehete dalba önteni, itt a költő és zeneszerző inspiratiója találkozott, egyet éreztek, egyet gondoltak. S talán sokaknak figyelmét leköti már a szintén ez alkalomra készült művészi orgonaelőjáték is, melyen a reá következő chorálnak („Elvégeztem életemet") dallama vezettetett át művészien variált ellenpontozatos szerkezetben. Ha akár mint e két alkalmi szerzemény művészi szerzőjéről, mint a vegyes karnak szakavatott vezetőjéről, akár mint jeles orgonajátszóról emlékezünk meg ez alkalomból Kirchner Elek úrról, a győri ev. gyülekezet egyházi karmesteréről, egy tolnai művészi papi család tagjáról, ki elébb maga is Mucsfán volt az ige hirdetője, de a zene iránt táplált előszereteténél fogva most e téren kívánja szolgálni az Urat : azt hiszem ez elismeréssel az összes jelenvoltak készséggel fognak neki adózni. Mert illő, hogy ahol egyházunknak bármely téren jelesei vannak, azokról tudomást is vegyen. Kár volna, ha a fenti gyászdal szélesebb körben is ismertté nem válnék. Birjuk erre nézve az „Evangelikus Népiskola'- t. szerkesztője szives igéretét, hogy a gyászdalt kőnyomatban fogja mellékletképen adni, a mi a tanítói kar és más érdeklődők részéről bizonyára szives fogadtatásra találand. Egy Altdörfer és Kapi jeles zeneszerzeményei után hadd álljon ott egy Kirchneré is, a kinek — úgy tudjuk — több is lesz még a — fiókjában! —r —r. A „Prot. Irod. Társaság" közgyűlése. — A Prot. írod. Társaság f. hó 24-ikén tartotta meg hosszú vajúdás s halogatás után várva várt végleges szervezkedő közgyűlését a Lónyay-utczai ev. ref. gymn. épület dísztermében. Bizonyos emelő komoly „ünnepies" hangulat volt észlelhető a jelen volt alapító, pártoló s rendes tagokon ; érezték azt mindkét prot. egyházfelekezet papi, tanári és világi képviselői, hogy a hazai nagy római hatalommal, eme régi közös ellenségünkkel szemben haladéktalanul meg kell teremtenünk ama közös orgánumot, s azzal ama prot. fegyvert, mely egyedül képes az elhatalmasodott pápista érdekek és veszélyek ellensúlyozására. Ez magyarázza meg ama körülményt, hogy az unitárius kérdéssel azonos s az eddigi végleges szervezkedést gátló „aggodalmak és nehézségek" közgyűlésünkön konkrét javaslat alakjában föl nem merültek, s tényleg az előértekezlet megállapodásához képest senki e kényes ügyet fel sem hozta. A Társaság tehát megalakult, az alapszabályokban jelzett elvi álláspontját fel nem adta, s bátran s vállvetve léphet a positiv cselekvés terére. Kifejtendő együttes működésétől függ további jövője! Az elő értekezletet f. hó 23-án Prónay Dezső báró nyitotta meg, a hol a közgyűlés tárgyát, u. m. a Társaság végleges szervezkedését s az állandó választmány megalakulását jelezte. Tisza Lajos gróf és Prónay felszóllalására a választmány megalakulására nézve a titkos szavazás módja fogadtatott el, — Radácsi Gy. indítványára Zsilinszky M. titkár a Társaság anyagi helyzetét tüntette föl, a mely szerint 23 pártfogó, 134 alapítványi, 260-nál több rendes s 23 segélyző tagnak összege évi 4 ezer frtot kamatoz a Társaság céljaira; dr. Masznyik Endre pedig a megerősített alapszabályokra hivatkozva az eredetileg úgy sem kontemplált népies irodalom müvelésének eszközlését a különböző egyházfelekezeti népirod. vállalatoknak segélyezésére kívánta alapítani, mely indítványnak az előértekezleten való tárgyalásától azonban a gyűlés György Endre felszólalására ezúttal eltekintett. Balogh és CsikyL. az ellentétek kiegyenlítésére s a Társaság belső szervezésére vonatkozó rövid felszólalásai után az előértekezlet feloszlott. A másnap megtartott rendkívül fényes s szépszámú közgyűlést br. Vay Miklós, mint a végrehajtó bizottság elnöke nyitotta meg. A már említett tagokon kivül ott láttuk: Szász Domokost, Károlyt és Gerőt, Kún Bertalant, Pap Gábort, Kis Áront, Szabó Sámuelt, Baksayt, Vályit, Dégenfeld grófot, S z i 1 á d y Áront, Fejes Istvánt, Darányi Ignácot, Tisza Istvánt, Rad ácsi Gy., dr. Kovács Ödön, Révész Kálmán, Tóth Samuel s a pesti ref. theol. tanárokat s a ref. egyház számos ülésező konventi tagjait. Ag. hitv. ev. egyházunkat s annak főiskoláit képviselték: Czékus I. püs-