Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Tatay István emlékezete (Zsilinszky Mihály)

317 olvasását tót s német hitsorsosainkkal meg akarjuk kedveltetni. De hát Önök a mi dolgainkban nálunk mindenkor bölcsebbek akartak lenni s azzal áltatták magukat, hogy a kalvinizálás a legjobb útja a lutheránus tótok megmagyarosításának. Szerencsétlen flótások. Hisz emberek vagyunk tán mi is s nem posztó, miből azt szabhatnak, a mit akarnak. De legyen elég. Azt hiszem eleget tettem kívánságának: most már nem csak „haza", hanem „oda" is beszéltem. S reménylem megértett. Végezetül még csak egyet. Távol állok a gondolattól, hogy AnonymusKenessey úr nézeteit és irányát az ev. reform, egyház köznézete s irányának tekintsem. Elvégre is ő csak egy ember s nagyon szomorú dolog volna, lia álláspontja szélesebb körben visszhangra találna. Épen afcért kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy én mindenkor csak őt s elvtársait s nem magát az ev. reform, egyházat tartottam szem előtt. A mit mondtam, Kenesseynek mondottam. S meg kellett mondanom, mert elvégre is itt az ideje a szólásnak. Sokat elnyeltünk már, a mérték betelt, jól laktunk bizonyos magyarkodó kálvinisták pöffeszkedéseivel s rágalmazásaival. Kötelességeinkre ne tanítson minket senki s legkevésbé oly emberek, a kik se magukkal se másokkal nincsenek tisztában, de azért örökösen a fogadatlan praeceptor szerepét akarják velünk szemben játszani. Komoly emberekkel szívesen szóba állunk, de holmi egyházpolitikai szélhámosok által, kik a magy. ev. theol. irodalom önzetlen munkásait nemzetiségi törekvésekkel s ráadásul h i t- és egy h á zárulássál vádolják, nem engedjük magunkat terrorizáltatni soha. Dr. Masznyik Endre. Tatay likán emlékezete, Zsilinszky Mihály tói. VII. A pátens elleni küzdelmekben országszerte visszatarthatlanúl terjedt a hazafias szellem, mely az időközben rendezett, s nemzetiséget tüntető ünnepélyekben hatalmas élesztőre talált. Bekövetkezett a költők által megénekelt „nagy év", melyben Ismét nagyok, mert egy valánk ! A régi fény elé-elétünt, Föl-lölcsapott a régi láng. Országszerte tartattak Kazinczy- és Szécsényi-ünnepélyek, díszlakomák, melyeken lelketgyujtó szónoklatok tartattak. Szarvasnak Tatay volt a szónoka ; szavára egygyé lett e város külömböző ajkú és vallású népe. A testvériség érzete nemes cselekedetekre ragadta az egyeseket. Az ellenségek barátokká, a csiiggedők reménylőkké, a fösvények bőkezűekké lettek. Nem lehet csodálkozni, hogy midőn ez év folytán, hirtelen bekövetkezett nagy politikai változás következtében, az országgyűlés összehivatott, Szarvas város polgársága egy szívvel, lélekkel Tatayt kiáltotta ki Szarvason eddig soha nem tapasztalt lelkesedéssel országgyűlési képviselőjének. Ily körülmények között polgári szent kötelessége lett volna a nép bizalmát, illetőleg megbízását elfogadni s tehetségét az egész ország javára érvényesíteni ; azonban neki egészen más dics vágy a volt. O lemondott a „honatya" tiszteletre méltó címéről, hogy a jövendő honnak, t. i. az ifjúságnak atyja maradhasson. Inkább akart a szarvasi poros tantermekben Horatiussal és Plátóval foglalkozni, mint a fényes országos termekben politikai kérdések felett vitatkozni. Ennélfogva a feléje fordult bizalmat, melyet külömben nagyra j becsült, egy más nem kevésbé buzgó mint nagytehetségű férfiú felé irányozta, nevezetesen báró Podmanyiczky Frigyes felé, a ki három országgyűlésen mint Szarvas városának méltán köztiszteletű képviselője szerepelt a képviselőházban. A mily szépek, I ép oly jellemzők Tataynak azon szavai, melyekkel 1861. márczius 19-kén tartott főiskolai tanács ülésén tett kimerítő igazgatói jelentése után röviden e tárgyat is érinté. Szavai ezek valának : „Ajánlkozás nélkül — sőt óhajtásom ellen történt, hogy utóbbi hetekben a szarvasi polgárság engem akart országgyűlési képviselőül küldeni. Én nemcsak báró Podmanyiczky Frigyes úr fényes képessége iránti tiszteletemnek, valamint elvei iránti rokonszenvemnek, — hanem tanári kötelességeim iránti hűségemnek is adóztam, midőn f. évi márczius 14-kén a választás szinlielyén megjelenve — a bizalmával hozzám csatlakozó polgársággal e küldetésre a fentisztelt hazafit karoltatám fel. S így helyzetemben nem zavartatva, szerencsés vagyok az összes collegiátustól legmunkásabb szeretettel ápolt, már is tetemesb virágzásnak indúlt esperességi tanodát az igen tisztelt i főiskolai tanács és a nagytiszt. Esperesség további atyai kegyeibe és gondjaiba ajánlani." Azóta huszonhat eseménydús év folyt le, melynek történetét az enyimnél ügyesebb, és pihentebb I kéz fogja majd megírni. Én csak azt kivánom még feljegyezni, hogy a szarvasi főiskolát fentartó esperes: ség, három évenkint újra meg újra Tatayt állítá szeretettel ápolt iskolájának élére; mert munkájának egész folyamatjából meggyőződött a felől, hogy nagyobb dicsőséget nem keresett annál, melyet a vezetésére bizott iskolának felvirágzása nyújthatott neki. Jellemző, hogy még szünnapokon át is reggeltől estig a tanépületben foglalkozott ideáljával, melyet ő maga így formulázott : Nevelnem kell nem a mindennapi életnek korán érő törpéket és satnyákat, nem is ügyes, élelmes pénzelőket és iizéreket, de nevelnem az önállóan itélhetés fokáig kifejlesztett értelemerőnek alapján — az emberiség, kereszténység és hazafiság örökifjú ideáljai, eszményei iránt lelkesedő és e lelkese! désből tettirányt és tettrugót merítő derék egyeseket, erős egyéniségeket, kik férfiakúl érvényesülvén, mindannyi vezérei lennének népnek és nemzetnek, az egyház és világ, az állam és társadalom, a tudomány és mindennapiság viszonyai között." Ily magasan álló ideál világolt Tatay nak. Családot nem alapított soha, talán azért, hogy annál nagyobb odaadással élhessen ez ideáljának. És ez oly annyira betöltötte lelkét,