Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Gönczy Abc-je az alapvető tanmódszer foruma előtt

nézve elegendő gyakorlatot. E mondatban: „a szőlő kacscsa kunkorgós" a szó „kacscsa" két cs-vel van irva, de nem tudjuk miért? Hisz a gyökszó kacs, nem pedig kacscs (kaccs), melyhez járul a 3-dik személyi! birtokrag. A cs megkettőzése kivételképen csak „öcs" szónál lép alkalmazásba, pedig itt sem láttjuk be szükségét. Mert ha ezen helyesirási elv állna, akkor ebből kifolyólag a következő szókat, mint: szőcs, csúcs, papucs stb. is két cs-vel kellene irni. Ily helyesírás aztán furcsa helyesírás volna. A következő két olvasmány „a csúfolkodó" és „jancsi, az öcscse és a csiga" hosszura van nyújtva, a mi Abcésre nézve határozott hátrány, mert elolvasására igen sok idő kell s annak megértését szükségtelenül megneheziti. Az első olvasmányon kiérzik a száraz oktató szellem, a mitől ugy irtózik a gyermek 5 aztán igazi erköcsi hatást sem bír előteremteni, mivel cselekménye a legvastagabb szárazsággal van előadva, utána mintegy sántitva a halavány tanulság. A másik olvasmány szinte száraz modorban mondja el, hogy találtak jancsi és öcscse egy csigára s hogy lehet azt házából kicsalni ; végül pedig a két fiu közül a fiatalabb azt találja ki, hogy a csiga erősebb mint az ember, mert házát hátán birja elvinni. S mind ez oly hosszura van eresztve, hogy a jó hatás elvész a szóárban. Ezek után következik az „ny" ismertetése. Kár, hogy itt a kettes „ nny " nem vétetett tekintetbe s különféle szókon nem gyakoroltatik, először elválasztva s azután összeírva. „Nyár" czimü verssel egészen meg tudunk barátkozni, ugy mint a következővel is : szólnak a gyermek kedélyéhez s a mellett a kellő rövidséggel is birnak „A nyíltszívű leány" czimü olvasmány megint hosszú s az előbbiek mellet más hibában is szenved. A „gy" ismertetésénél czélszerü lett volna, ha az első szó után annak rokonai is előszámláttattak volna, pl. egy, igy, ugy, ágy, agy stb. ; aztán: hegy hagy s

tb- átmenve a mindig nehezebb összetételekre. A szót „meggy" jó lett volna előbb egészen s azután rövidítve kiírni; e mellett ezen szót: „fagygyu" is lehetett volna felvenni és nem ártott volna ezen szót jegygyűrű is feltüntetni ; hogy itt a rövidített gy-nek helye nincs, magától értetődik. — A következő olvasmány: „Nem kell gyufával játszani" szinte hosszú s oly borzasztó történetet mond, hogy valóban nem tudjuk, mire való e borzasztó színezés az amúgy is gyenge és gerjedékeny kedélynek ? Előbb egy fiu lőtte agyon a másikat s most egy gyermek egy szál gyufával, mivel hatását nem ismeri, magát, testvéreit s az egész házat pusztítja el. S ki e fátumok tulajdonképi előidézője? nem más, mint a szülők gondatlansága, kik gyakran a gyermekneveléssel annyit sem törődnek, mint egy oly házi állatukkal, mely nekik kiváló hasznot hajt. A másik olvasmány az előbbihez képest körülbelül félakkora s czíme „a gyermek és a gyik" ama édeses és mégis száraz modorban van írva. A „ty" ismertetésének irott része, ép ugy mint elődjei, a már sokszor emiitett nagy hibában szenved és nyomatott része annyiból egy kis haladást mutat, a mennyiben a kettes ty-t feltüntető szókból is máinéhányat találunk; csakhogy itt megint az a hiba merül fel, hogy elválasztva nem lettek feltüntetve. Azután nem ártott volna oly szókat is felvenni, melyek a kettes gy- és ty-t egymással szemben feltüntették volna. E szó „csengetyű" két ty-vel van irva; azt hiszszük jobb, ha csak egygyel irjuk. A következő két vers: „pintyőke" és „tyúk" czimüek, jók. „A hűséges kutya" czimü olvasmány szinte hosszú. Mint utolsó előtti részlet szerepel az „ly." Itt is oly szó fordul elő, mint a könyvben általában sok, melynek szemléltetése nem tartozik az első tanév keretébe és az a szó: „ölyv." Aztán mily jognál fogva szerepel Abcésben a következő mondat: „az alföldi folyó csavargósan foly" ? És ezen mondat: „a paszuly, a borsó, hüvelyben terem." — helyesen van-e szerkesztve? A következő olvasmány „a gyermek és a gólya" czimmel párbeszédes vers a megjárja bélyegével van ellátva, de „az iskolai mulatságok" czimü olvasmány is kelleténél hosszabb. Az utolsó részlet megismerteti a „ zs " és „dzs"-t; az utóbbi betű már ismertetes, mivel a d és zs összevonásából támad, de azért nem kevésbé indokolt ezen két betli egymás mellett való tárgyalása. Sőt nagyon jó lett volna, itt oly szókat és mondatokat is egymás mellé állítani, melyek a zs és sz közti különbséget is világosan kimutatják; mert a gyermek ezen betűket ép oly sokszor téveszti össze, mint a nyomtatott b és d-t. Hát ezen szót: „basarózsa" összeírni nem szabad? útonálló, fatörzs s hasonlókat igen? A következő olvasmány „a darázs-fészek" nem volna épen hosszú, de az a keresve keresett oktató modor, melyben irva van, nem birja tetszésünket. A másik olvasmány „zsugori és majma" mint utolsó, hosszusága ellen nem teszünk kifogást. Csak a kár örömet ne ébresztgetné önkénytelenül a gyermek szivében. Aztán az is igaz, különös egy zsugori az, ki majmot tart s a mellett oly gondatlan, hogy ládáját, melyben pénzét tartja, nyitva felejti. Ez egy kis lélektani ellenmondás. Most áttérhetünk a második részre. Miután a kis betűkkel való irvaolvasás be van fejezve, az ellen sem tehetünk kifogást, hogy a második rész „A N M" betűk ismertetésével kezdődik; habár meg kell vallanunk, hogy az N és M betűk irásilag véve a legnehezebbek közé tartoznak. Azért jó lett volna elébb, de ezek mellé, azoknak könnyebb alakjait is feltüntetni, melyek a kicsinyekhez hasonlók. A három betű mellé oda kellett volna az A-t és Ny-t is irni, annyival is inkább, mivel azok a mondatokban is előfordulnak. „A munka." czimü olvasmány bir a kellő rövidséggel s a mellett a gyermek eszmekörével is számit. A nyomtatott A N M betűk sem a legegyszerűbbek az Abczében, noha megengedjük, hogy az M-t N-ből s az N-t A-ból származtatjuk. Itt is, mint az irott résznél, A és Ny betűk kimaradtak vagy szántszándékosan mellőztettek; ez utóbbinak