Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Gönczy Abc-je az alapvető tanmódszer foruma előtt

224 Gonczy Abc-je m alapvető tanmódszer (Folytatás). Az ez után következő történetecske, mely szerint Péter pajkossága és elenvensége miatt megbetegszik és púpos lett, nagyon száraz és rideg s jó hatása csak akkor volna bizonyos, ha más ruhában és modorban lett volna feltüntetve. A „k" ismertetésénél ismét több szóval találkozunk, melyek elején hangtorlattal birnak s ezek a következők: „trombitál krajczár, kréta." Most ismét egy különösségre kell rámutatnunk: ezen szó „siketnéma" az összetételnél el van választva, de „mindkettőnek" nincs. Ha e szóknál észszerűen akartunk volna eljárni, akkor az elsőt először négyfelé, azután kétfelé kellett volna elválasztani s végre összeirva feltüntetni; igy a másikat először szinte négyfelé, azután háromfelé és csak azután összeirva. Ezen észrevételünk sok szóra nézve áll. Bizony kellemetlen, midőn a tanitó minduntalan a könyv hibáit javítani kénytelen; de az kimondhatatlan kellemetlenné válik oly könyvnél, mely, tudja az isten, hány javított kiadást ért. Ez Abc-könyv utolsó kiadása szóban levő irott részletnél ily mondatot olvashatunk : „a kúban víz van." Itt tehát a „t" betű kimaradt és az utolsó mondat utolsó szavának „r" és „t" annyira el vannak mintegy mosódva, vagy nem elég világosan kitéve, hogy a gyermek a szót nem tudja elolvasni. Igaz, ezek kis hibáknak látszanak, de az alapvető oktatásban elegendő nagyok. A kis történet, mely szerint Ákos és Kálmán katonásdit játszanak s Kálmán apja puskáját elővéve meggondolatlanságból Ákost agyonlövi, — ez oly erős gyenge gyermeki kedélyt mélyen felrázó történeti mozzanat, hogy jobb, ha a gyermekeket ilyféléktől megkíméljük. De kérdezzük, milyen gyermeknevelés az, midőn egy fiu apja puskájával mer játszani s milyen gondatlan apa lehet az, ki töltött puskáját oly helyre teszi, hogy fia csak mir nichts, dir nichts leveheti s vele játszhatik. Bizony nem annyira a fiúnak, mint atyjának volt oka gondatlan tettét siratni. Most következik az irott és nyomatott „f" tárgyalása, mely elseje oly csúnyán van adva, hogy cseppet sem csudálkozunk, ha a gyermek ily minta alapján szépen irni nem tanul s a mellett a szép iránti izlése is kárba mehet. Még itt sem ártott volna a két, három, négy és öttagú szókat elválasztva feltüntetni. E mondatban „a falu kies." előforduló szó „kies" megmagyarázása nem tartozhatik még ide. S minek is volna a ritkábban előforduló szókat alkalmazni, midőn a gyermek ismeretkörében előfordulók száma — légió. Ily eljárás csak akkor volna megengedhető és helyes, midőn egy uj fokozat begyakorlására a gyermek előtt elég ismeretes szó nem állana rendelkezésünkre. Ezen részletben négyféle nyomtatással találkozunk, melyek közül minden" következő kisebb. A negyedik féle már oly kicsiny, hogy annál is kisebb nem szabad hogy legyen, ha különben azt akarjuk, hogy a gyermek szemére rontólag ne hasson. Ezután következik a „ez," mint első összetett mássalhangzó. Hogy ez az összetett mássalhangzók közt mint első szerepel, csak méltányolni tudjuk, mivel ismertetése legkönnyebb. Ezen részlet majd többre, mint negyedfél lapra terjed s háromféle nyomtatásban van feltüntetve. A következő mondat : „az olló, a kés, a kasza aczélból van." azt hiszszük hibásan van szerkesztve, a mennyiben, ha több az alany, az állítmány is többesbe teendő, vagy nem ? E mondat pedig „a liter több mint az iteze" szükségtelent mond, mert gyermek a litert most már csak jobban ismeri, mint az itezét, vagy kizárólagosan csak azt is meri. „A czinkefogó" czimü olvasmányra az a megjegyzésünk, hogy hosszú. Az „sz" tárgyalása ép oly terjedelmű, mint az előbbi részlet s nyomatott része szinte háromféle alakban tűnik szemünk elé. Az elsőféle az előző részletekékez képest valamivel kisebb, betűi vékonyabbak és sűrűbben vannak egymáshoz kapcsolva ; de a 2-dik és 3-dik félében az előbbi részletekéhez képest nincs különbség. A nyomtatás azon részében, mely csak szókat hoz, előfordul ezen szó: „vessző"; kár, hogy itt ehhez hasonló szók nem lettek felsorolva, mint: hosszú messze, össze, vissza. Mi annak az eljárásnak, mely szerint mind azon szók kettes összetett mássalhangzói, melyek a szóban eredeileg benf'oglaltatnak, egészen kiírassanak, nem vagyunk szószólói; teljesen csak akkor Írandók ki ha a szó elválasztatik, vagy lia a kettőzés rag vagy összetétel által történik. Hogy ha a kettes „sz" rövidítve (ssz) lett feltüntetve, csak helyeselni tudjuk. De nagyon czélszerű lett volna ezen szót „vessző" előbb elválasztva s csak azután összeirva feltüntetni. „A szájról" és „a juhászról és fiairól" czimü olvamányok szinte hosszabbak, sem hogy egy 6 — 7 éves gyermeknek könnyű áttekintést engedjenek. „A szájról" czimüben a következő kitétel olvasható: „ha a szókat hosszú hangokra húzzuk, ének és dal lesz belőlük." Ez nem áll, mert a szókat hosszú, igen hosszú hangokra húzhatjuk, még sem lesz azokból sem ének, sem dal. Itt még az a jelenség is észlelhető, hogy a szók és szavak közti fogalmak zavarában állunk. Mert mig a szók egymáshoz viszonyban nem állanak, addig a szavak i egymással bensőleg összefüggnek, az az mondatot képeznek. Tehát énekben és dalban nem szókat, hanem szavakat használunk. A két következő mondat: „már régen tudunk beszélni" és „most már énekelünk is" annyiból sajátságos, a mennyiben t. i. az első mondat igazságát kétségbe vonni nem lehet; de a másodikra nézve is I az áll, hogy a gyermek nem csak most — mióta ! iskolába jár — énekel, hanem már iskola előtti időben is dalolt ; noha igaz, hogy a gyermek iskolában tanult és iskola előtti beszéde és éneke közt nagy a különbség. A „cs" ismertetésénél kár volt a cs, ts és ds közti különbséget több szók által nem szemléltetni; e két szó : „barátság, rekedtség" nem nyújthat erre