Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Gönczy Abc-je az alapvető tanmódszer foruma előtt

217 sem, hogy elárulják az Igaz- harrten trotz Drohungen und ságot. freundlichen Zureden bei ihrem Bekenntniss — — 641 — „Miként István vértanú, „Voes und Esch bestiegen — ugy iéptek ők is, ugy froh den Scheiterhaufen und lépett többek közt Boes és verendeten in den Flammen Esch a vesztőhelyre s mi- mit lautem Lobgesang und ként amaz a kőzápor közt, Anrufen des Herrn Jesu. So ezek is az urat hivták se- bekam der evangelische Glaube gitségül, a máglya lángjai seine ersten Märtyrer. Luther között. Ezek voltak a mi sagte dafür Gotte Dank. An első vértanúink. „Mikor „alle die lieben Christen in Luther hírt vett a gyászos Holland, Brabant und Flanesetről, — hálát adott Isten- dern" — eriiess er ein Sendnek. „Hála légyen — irta schreiben in diesem Sinne, a hollandi, brabanti és fland- „Lob", sagt er, „sei dem Vater riai kedves keresztényekhez aller Barmherzigkeit, der uns küldött levelében — hála wiederum sehen lässt sein légyen az irgalmasság Iste wunderbares Licht, — — — nének, ki újra felhozta csodálatos világosságát számunkra .... stb. stb. stb. stb. .,Sőt mégis énekelte az „Lairt liess er die Kunde evangyéliumi hit ama vér- von den Märtyrern in einem tanúit." (243—244.) Liede erschalen." — 642. Quod erat demonstrandum. Tehát a második szakaszban kimarad az a boszszantó 6 sor és „auf baldigste zerstöre; a harmadik szakaszban felüti liydra fejét: „wie wir es nennen" „hogy úgy mondjuk"; a negyedik szakaszban a „Zsinatokról" ; tehát én mindezeket, sőt sokkal többet tudva, épen nem jártam el lelkiismeretlenül, mikor megpendítém a két mű közti viszonyt. Uram! az ön műve nem „első magyar", annál kevésbé „kimerítő", ezekről meggyőzetni szerencsém nem lehet. Ha pedig a tárgyalásra vonatkoztatná az eredetiséget, eredeti mikor Luthert ártatlanul leczkézteti, mikor Melanchton bohócznak állítja, mikor „ Dévay val zwinglianismust" hirdettet, mikor történeti adatai megbizhatlanok stb. stb., eredeti a stylb

an, különben nem. Uram ! ön bemutatja Garzó folyóiratának közleményét, mely szerint: „Csak az a hiba, hogy megmondta kinek ir s művét legnagyobb haszonnal azok fogják olvasni, kikről a borítékon megfeledkezett" — az az művelt ember nem használhatja, de jó lesz vásárra, jó lesz a parasztnak — Uram ! nem dicséret ez, hanem lesújtó kritika! S ezzel szemben kijelentem, hogy az ön művének csak egyetlen főhibája van, az elsietés, ezért szólhatni kifogásokról, kivonatolásról. Radikális áttekintés s minden bajon segitve lesz! Uram! ön a mikor megütődött egy „közel" szócska elmaradásán a „100,000" mellől, a mikor megfeledkezett a maga „400,000"-éről, mikor cynismussal gúnyolódott, kedveskedtem önnek amaz „alapból" „Apró pénzzel." De sérteni nem akartam, leczkéztetni még kevésbé, becsületét nem bántottam sem most, sem az előtt. Ezzel ezen ügyben egyszer és mindenkorra végeztem. Uram ! „a kritikus úr háta mögött bezárt ajtó" felpattant, felemelt fővel búcsúzhatom és magamat ajánlom ! *) Hutter Zsigmond. (Folytatás). Ezennel áttérhetünk az „s" ismertetésére. Két elválasztott szóval itt is találkozunk : „testvér" és „mesterember," de a háromtaguak közül egygyel sem, a mi szinte nem indokolható eljárás. A következő részlet a „j"-t hozza, mit Írásbeli könnyüségénél fogva, már előbb lehet volna elővenni, Itt, valamint az előző részletben, háromféle nagyságú írással találkozunk; először nagyobb, azután kisebb betűkkel oly szók, melyek az eltárgyalt betűk keretében mozognak, azután mondatokkal ismét kisebb alakban. A nyomtatott „j." alatt oly szókkal is találkozunk, melyekben ezen betű hol elöl, hol hátul, hol pedig a szó közepén fordul elő; ez azonban az előbbi részletekben is észlelhető. A szók után mondatok következnek az előbbinél kisebb nyomtatásban ; ezeket ismét mondatok követik megint kisebb nyomtatásban, mig végre egy kis történet következik, mely eddig az első; czime: „a bojtár és a sas." Azt hiszszük e történet megválasztása nem nevezhető szerencsésnek; még pedig azért, mivel a „sas" nem tartozik egy 6—7 éves gyermek szemléltetési körébe. Persze egy kissé másképen ál) a dolog akkor, a midőn a sast természetben is szemlélhetjük. De mely iskolának áll egy sas —• példány rendelkezése ? Azonban legjobb az első oktatásnál a költő szavát szigorúan tekintetbe venni: „Warum in die Ferne schweisen" ? ! Talán nem tévedünk abban sem, ha azt gondoljuk, hogy a gyermek ezen történetet legelőször iskolában olvassa és ha ugy van, nem tudjuk, mit keres ott a következő paszszus : jer ülj le mellém s olvasd el e történet — mint első — nem épen hosszú, a cselekvés folyama is elég egyszerű, de semmi megkapó mozzanat nincs benne. A gyermeki kedély-élet nem ilyen táplálékot kiván. A benne előforduló nagy szavak : „várj te sas! törj juhaimra, — itt találod méltó jutalmad. —" sem olyan nagy hatásúak, mint milyen a látszatjuk. Itt sem találkozunk elválasztott szóval, noha a következő szók: „történet, juhaimra, elrejtette" az elválasztást még nagyon szükségessé tették volna. A következő részlet a „g"-t ismertetvén az előbbi nyomán halad. A nyomtatottnál három elválasztott szóval találkozunk: „vas-ut, hat-lábu" és a már előfordult „mester;" de e szó „igazság" miért nem lett elválasztva, nem tudjuk, kivált ha meggondoljuk, hogy e részlet is sok szót tüntet fel, melyet jó lett volna elválasztani. Hogy a sok közül csak egyet említsek, megemlítem ezen öttagú szót: „megharagudott." A két kis történet meglehetős száraz tanszellemben van irva, a mi az első oktatásnak nem igen válik előnyére. Itt még egy különösségre kell rámutatnunk: „letörte az alma ágát" Nem tudjuk, *) A vitát ezennel befejezettnek nyilvánítja a Sz.