Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Luther-féle egyházi díszelőadások (Krahulecz)

202 latnak két szó nagyon is kevés. E gyakorlat tehát se igy, se ugy nem állja meg helyét. A szó „verem" pedig akár a főnevet, akár az igét jelenti, roszul van igy elválasztva: „ver-em;" ugyan ezen szó jól elválasztva fordul elő, az utána következő nyomatot „e é"-nél. Ezen elválasztási modorokat nem tudjuk magunknak megmagyarázni, hacsak szende figyelmeztetésnek nem veszszük: no tanitó, vigyázz és tudasd a gyermekekkel is, hogy az első a cselekvést, a másik a tárgyat jelenti. Itt két uj fokozattal is találkozzunk ; az egyik ezen szóban „érc" nyilvánul, a másik a következő háromtagú; „verécze". Mindkettő abban a nagy hibában szenved, hogy egy szónál több gyakorlatot nem nyújt, hacsak utóbbinál ezen szókat „eti-é néni-é nem veszszük tekintetbe. De meg kell jegyeznünk, hogy egy uj fokozat kellő begyakorlására három szó is kevés. Igaz, a három szó elválasztva fordul elő, de a kéttaguak közül egy sem, noha az még itt nagyon indokolt eljárás lett volna. E tekintetben igen mérvadónak találtam egy megjegyzést, a mit egy laikustól hallottam : „e könyv azért oly rosz, mivel a szók nincsenek elválasztva„ és ebben teljesen igaza van. A 11-ik részletnél, mely az „o ó-t" ismerteti, az első szó: „or", mely után „orr" következik. Itt mindenesetre jó lett volna, több oly szót felvenni, melyben két egyenlő mássalhangzó fordul elő ; ámbár megengdjük, hogy e gyakorlat sokkal nehezebb alakban már előfordult: „inni, unni, vinni." A következő mondatok pedig oly kis Írással vannak adva, hogy a gyermek szemére rontólag kell, hogy hasson. Hogy mi jelentősége van: „ott-tó" ily alakban való kitételének, nem tudjuk, hacsak ismét figyelmeztetésnek nem veszszük, melyszerint mi tanítók el ne felejtsük „ott-tó" és „ottó" közt való különbséget a gyermekekkel megismertetni. Azután nagy különösség az is „ottó, tó ni" nincsenek elválasztva, ellenben „co-co igen." A nyomtatott „o 6" ismertetésénél ismét egy háromtagú szóval találkozunk, mely a következő mondatban fordul elő : „e viritó réten mór mén. ; " ezt elválasztva feltüntetni már nem tartatott szükségesnek. Ezek után az irott „1" ismertetése következik. Itt meg kell jegyeznünk azt is, hogyha kis Ábécénk legkönyebb betűje „e é" s ennélfogva ezekkel kezdtük volna a betűk ismertetését, akkor mint második betűt az „l"-t vettük volna elő s igy a következő szókkal kezdtük volna az irvaolvasást : él, el. Ezek után a b-t ismertettük volna és igy tovább haladva, mig 10 szóban e fokozatot teljesen értelmessé nem tettük volna, csak azután áttérve a második fokozatra t. i. e gyakorlat megfordítására. De legkönnyebb és legészszerűbb eljárás az irvaolvasást nagy betűkkel kezdeni. Az „1" alatt előforduló szók közül egy sincs elválasztva, pedig „liter, levél, virul, levelet, literrel," oly szók, melyeket olvasási könnyebbség okáért okvetlenül el kellett volna választani. A nyomtatottnál is találkozunk oly szókkal, melyek az elválasztást ' nagyon szükségessé tették volna; pl. „oltó, mellett, ! méltó." Sajátságos, itt hogy a szót „levelet" elválasztva találjuk s az előtte való irott „1" ismertetése alatt nem. A 13-dik részlet a „b"-t ismerteti, melyben először négytagú szóval találkozunk és ezen szó : „elitéli," mely, elég helyesen, elválasztva van feltüntetve; de itt is egy szó az egész gyakorlat. Hogy miért nem lettek a két- és háromtagú szók is elvál lasztva, nem tudjuk. Itt két oly egytagú szó is forduelő, mely mindegyik négyhangu s hangtorlattal ellátva: „bűnt bort.* Hasonló szóval már a 10-dik részletben találkozunk : igaz az csak magánhangzó» kezdetű s háromhangu volt : érc. A nyomtatott b alatt több ily szóval találkozunk, pl. „bérc, lomb, bolt, bont." Itt újra két elválasztott szóval is találkozunk; az egyik „bünteti," a másik „mi-mi;" hogy miért lett az utóbbi is elválasztva, az előttünk megfoghatatlan. (Folyt, köv.) 5111

F É l !, Luther-féle egyházi díszelőadások. A mint a kies Erdély, Szeben városában, úgy Szászország, Chemnitz nevű. városában, valamint Hannovera tartomány fővárosában, f. év májushó utolsó s juniushó első napjaiban Luther-féle egyházi díszelőadások rendeztettek. Szebenben és Chemnitzben , Devrient Ottó — Hannoverában, H e r r i g János egyházi színmüvét adták elé. E sorok írója a hannoverai előadásokat látta s így talán nem érdektelen, ha a következőkben Herrig színmüvéről s a hannoverai előadásokról e helyen röviden megemlékezik. Herrig színmüve

1) első ízben Wormsban adatott elő; később Wittenbergában, Eislebenben s több helyen, többnyire templomban. Ez, természetesen sokaknak nem igen tetszett. Hannoverában, a Groethe-utczában, ez oknál fogva egy külön faépületet (2200 ülőhelylyel) emeltek, mely a czélnak teljesen megfelel. A színpad nagyon egyszerű. A színmű különben nem is igényel nagyobbszerü színpadot; mert csak „Luther" számára egy czellára, — mely később wartburgi s azután családszobáját is képezheti, — van szükség, mely a tulajdonképeni proscenium hátterébe illeszthető be. A mi közelebb Herrig színművét illeti, úgy az a kritika részéről, úgyszólván kivétel nélkül, csak kedvezőleg Ítéltetett meg. Igy nem csoda, hogy alig 5 év óta már 8 kiadást ért. A reformatio s annak nemes hősének képe benne hűen és életteljesen adatik vissza. A szó szoros értelmében csak 3 alak költői, a többi jóformán mind történeti. A cselekmény folyamatában Luther életéből — kivéve az ő vitatkozásait — egy lényeges momentum sem hiányzik; sok dologra az ember csak reflexió alapján utaltatik, de ugrásról, természet és történetellenességről, színtelenségről szólani nem lehet; minden egyszerű, való és hatásos. Az említett 3 költői alak közül 2 a színmű bevezetéseűl — a harmadik, mintegy annak befejezéseűl szolgál. x) Luther. Ein kirchliches Festspiel zur Feier des 400-jährigen Geburtstages Martin Luthers in Worms, gedichtet v. Hans Herrig. 8. Auflage. Berlin. Verlag v. Fr. Luckhardt. 1888.