Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Gönczy Abc-je az alapvető tanmódszer foruma előtt

201 Gönczy i-jének egy nagy baja az is, hogy nem kezdődik s nem végződik vonalon, a mi az első oktatásra nézve nagy hiba, ha meggondoljuk, hogy az Írásbeli támaszpontok — a vonalhálózat — azért vannak, hogy a tanulók könnyebben haladhassanak s mindjárt az első leczkénél nem szabad azokat teljesen használni. A második betű az „r" épen azon kifogás alá esik, melyhez még járul kiejtési nehézsége. Bizony csudálkoznunk kell, hogy ezen betűnek, mely mind irásbelileg, mind pedig kiejtésre nézve oly nehéz, első szerepe jutott az irvaolvasásban. A mit pedig némely pädagogusok ezen hiba mentegetésére mondtak, hogy t. i. épen ezen törik meg az első irvaolvaolvasási nehézség ; ez úgyszólván a többi nehézségeknek úttörője, csak látszólagos érvek, melyekkel avatatlant igen, de a praxisban megedzett tanférfiút ámítani, nem lehet. Azután nagy hiba az is, hogy a mint az első kéthangú magánhangzós kezdetű szót irvaolvastattuk, — a mi különben helyes eljárás — rögtön annak megfordítása következik. Pedig ez két különböző fokozat, melyek közül a második az elsőhöz képest összehasonlíthatlanul nehezebb ; mert mig az első fokozat begyakorlásánál elegendő, ha a hangokat összehuzzuk, hogy a szót nyerhessük, addig a másodiknál oda kell törekednünk, hogy a mássalhangzó a magánhangzóval mintegy ejtessék ki. Az pedig észszerűen csak ugy történhetik, ha oly szájnyílást alkottatunk, mintha az illető mássalhangzót kiakarnók ejtetni, mi azonban csak akkor történik, a midőn a magánhangzót is kimondatjuk. Es e fokozatra áttérni, mielőtt az első jól és tökéletesen megy, nagy módszertani hiba. Pedig az első fokozat gyakorlására épen csak ez az egy szó van: „ír;" aztán e szó megfordításával — „rí" — áttér a másodikra. Abcéseink, talán azt lehet mondani, többé-kevésbé mind ezen kardinális hibában szenvednek. A 3-dik részlet, a „v" ismertetésével foglalkozván, ép úgy lép alkalmazásba, mint az előbbi : két szót hoz „ív, ví," melyhez hozzá van csatolva egy harmadik : „vív;" ezzel ismét egy uj fokozatot jelezvén, mielőtt az ellőbbiek nehézségei kellőleg legyőzethettek volna. Az „u ú" ismertetése után négy egyszerű tőmondat és egy kéttagú szó következnek. E mondatok szavai, igaz, mind kéthanguak, egynek kivételével, de mind ismeretesek, mert már előfordultak. Hanem különös mondatok ezek: „úr ví. iir ír. úr rí. úr vív." mint a melyeket a gyermek legelőször ír és olvas ; tekintetbe sem véve helyesírásukat. De hogyan kerül ide már kéttagú szó, bizonyosan nem tudjuk; alkalmasint azért, mivel „úr rí." már előfordult s így „úri" is indokoltnak látszott. Meggondolva azonban, hogy háromhangú szó is csak egy fordult elő, korántsem nyújthatott elegendő gyakorlatot ezen fokozat teljes megértésére. Mimódon követelhetnők tehát, hogy a gyermek ezen pár szó elolvasásából képes legyen a kéttagú szók felfogására? Hátározott hibás s nem eléggé korholható eljárás az is, hogy ezen első kéttagú szó elválasztva nincsen feltüntetve. Az irott és nyomatott „n" első szava „in" második ennek megfordítása, alkotván ezekből a következő kéttagú szókat: „inni, nini," továbbá: „írni, ríni, (un,) unni, vinni, vivni." Hogy e szók elolvasása, szótagjaikra való fölbontása, az előfordult gyakorlatok nyomán, még igen nehéz csak az tudja igazán, ki e tankönyv gyakorlatiságával behatóbban foglalkozott. Mert meggondolva, hogy eddig csak hét szó fordul elő s azok közt kéthanguak magánhangzós kezdettel : három; mássalhangzós kezdettel: kettő; háromhangu egytagú szó: egy s háromhangu kéttagú szó szinte egy, semmiképen nem értjük, hogy lehetett e silányul kiszolgált gyakorlatokból az „n" alatt levőkre következtetni. Igaz e szók egytől egyig elválasztva vannak feltüntetve, a mi elég tapintatos eljárás volt; de épen az által megfoghatatlan lőn előttünk azon eljárás, mely szerint az első kéttagú szó nem lett elválasztva. Az „m" alatt levő irvaolvasási gyakorlatok az előbbiek nyomán mozognak; csak azzal a külömbséggel, hogy itt már kérdő mondatok is szerepelnek, u. m. „ír mimi? rí mimi!" Itt nem akarunk ujonan e mondatok helytelen írására rámutatni, mert a hány szó annyi a hiba. Azonban meg kell vallanunk azt, „mimi" keresztnév előttünk ismeretlen s Ballagi teljes magyar szótárában sem tudtuk megtalálni. Mit jelentsen ezen kitétel: „úri mív." (?) s hogyan magyarázzuk meg a gyermekeknek? Legjobb oly kitételeket, melyek szükségtelen magyarázatot igényelnek, fel sem venni. Szerkesztendő Abczéseink tervét pedig ugy rendezzük, hogy ily féle kitételeket ne kelljen felvenni. A „t" ismertetése alatt ismét több kéttagú szó s néhány mondat fordul elő. Elég sajátságos, hogy itt egy kéttagú szó sem fordul elő elválasztva. Különös, a nyomtatott „t"-nél előforduló szó: „virít" el van választva, de az Írottnál szintén előforduló nem; pedig ezen eljárás csak ugy volna helyes, ha az illető szót először elválasztva tüntetjük fel, s csak azután összeírva. Ezen megjegyzésünk áll „tini" szóra nézve is. Az „ü ű" alatt egy mondat fordul elő, mely igy hangzik: „tini ürüt vitt inni." Nem tudjuk mit jelent itt e szó „ürü" ! Azt tudjuk, hogy ürü herélt kos, de hogy ezen szó egyszersmind italt is jelent, még nem tudtuk s most sem tudjuk miféle ital az; mert Ballagi magyar szótárában sem tudtam annak nyomára jönni. Vannak itt furcsánál furcsább mondatok, pl. „im itt úr vív, üt." „mi rút mű!" Mit csináljunk ily mondatokkal ? Különösen akkor, midőn a gyermek urat „vivni és ütni" sohasem látott. Vagy érdemes ily haszontalan mondatok magyarázásával csak egy pillanatot is vesztegetni ? Ép ugy vagyunk a „c" betű alatt előforduló, következő kitétellel: „úri cim"-mel; vagy húzhat egy 6—7 éves gyermek abból valami hasznot, ha azt tudja, hogy mi az az uri cím" (?) Az „e é" ismertetésénél a következő olvasógyakorlatokkal találkozunk: „iit-ér, ver-em, vér-ér; az első és harmadik szókból álló olvasógyakorlatot először még korainak találjuk, másodszor pedig gyakor-