Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A Károli-féle fordítás revisiójáról (Pukánszky Béla)

95 s tekintve azon módot, melyet mint láttuk, a szöveg tovaterjesztése körül követtek, ez természetes is. Az eredeti szöveg azon változtatásai, a melyekről fentebb szólottunk, tndatosan, az az a másolók, sokszorosítók tudatos hozzájárulásával jöttek létre ; — s ezért, ha a formát vagy a tartalmat módosították, variálták is, nem torzították azt el s nem tették érthetlenné. Egészen más hatásuk volt ellenben azon változtatásoknak, a melyek a leirók akarata ellenére, tehát vagy tévedésből, vagy a másolt kézirat defectusai (megcsonkulása, elhalványulása stb.) következtében csúsztak be. Ezek a szöveg értelmét nemcsak megzavarták, hanem sokszor meg is ölték, a poétikus formát pedig többnyire szétrombolták. Azért említem a poétikus formát, mert ez épen kötöttségénél fogva megkönnyíti az efféle hibák felismerését; ezen okból veszem a felhozandó példák nagvobbrészét is a költői könyvekből. — A 46. Zsolt. 5. versének első sorá- 1 ból az eredetiben hiányzik az alany. Nem csuda, ha Hieronymus és Luther, mindketten a héber szöveg helyes voltát feltételezve, ily eltérő eredményre jutnak : „Fluminis impetus laetificat civitatem Dei : sanctificavit tabernaculum suum Altissimus." „Dennoch soll die Stadt Gottes fein lustig bleiben mit ihren Brünnlein, wo die heiligen Wohnungen des Höchsten sind." — Nem szükséges külön említenem, hogy a többi fordítások is mind eltérnek egymástól ; hogy a minél bizonyos szabályokon tülteszi magát valaki, azonnal ez er-féle irányban indulhat, s merő véletlen, ha valaki, ki ugyanügy indult meg, valakivel összetalálkozik; s hogy a legtöbb közülök a költői formára nem is reflectál. — A Revised e vers fordításában nem ragaszkodott a massorai szöveghez ; legalább a ..There is a rivez, the streams where — of make glad the city of Göd" szavak eredetije bizonyosan másként hangzanék. Észrevehető az is, hogy a massorától való eltérést lehető minimumra akarta szorítani; — de lehetetlen tagadni, hogy ezen — minden esetre csekély — eltéréssel nem is ért el semmit, s hogy épen ezért jobb lett volna megmaradni a massora homályosságánál. Némileg másnemű, de nem kevésbbé tanulságos a következő példa, szintén a Zsoltárok könyvében. A 19. Zsolt. 4. verse Károliban igy hangzik: „Nincsen beszédek nékiek, sem igéjek : mégis meghallattatik az ő szavok." Ha az olvasó utána néz a Revisedben, úgy fogja találni, hogy ott a második stichos épen ellenkezőleg hangzik : „There is no speech, nor language ; Their voice c an not be heard." Ha végül megnézi az eredetit, látni fogja, hogy az angolnak van igaza, mert az eredetinek idézett két sora csakugyan így van : „Nincs ige, nincsenek szavak, Nem hallatszik az ő hangjuk." Ezen észlelete mellett azonban kénytelen lesz bevallani a Károli idézett verse sokkal jobban illik a Hymnus fenséges bekezdeséhez, mint a Revised megfelelő sorai ; s hogy, a ki költeményét így kezdi : „Az egek éneklik Istennek dicsőségét, S kezeinek művét hirdeti az égboltozat," — nem fogja így folytatni : „Nincs ige, nincsenek szavak, Nem hallatik az ő hangjuk," — hogy az 5. versben kétszeres ellenmondásba keveredjen önmagával : „Minden földre kihat az ő zengések, S a földkerekség határira az ő beszédek." Végre észre fogja venni, hogy az 5. vers első sorában : „Theiz line is gone out trough all the earth" az angol szorosan a massorát követi ugyan, de oly színtelen, hogy szinte lehetetlen az idézett szavak alatt valamit gondolnunk ; s hogy belső okokból Károli felfogásának előnyt kell adnunk. E példa, a melyhez hasonlókat nagy számmal lehet gyűjteni, igen világosan fejezi ki azt, a mit mondani akarok, hogy a fordítónak sokszor a massorai szövegen kivűl kell keresnie az eredetit, s hogy azt megtalálnia nem egyszer módjában is van. Az imént felhozott két pontban például határozottan inkább a Károli-fordításnak, mint a massorának van igaza; s ha Károlinkat a Revisecldel e differentialis pontokban conformitásba akarnók hozni, bizonyosan csak rontanánk rajta. Igaz, hogy Károli (maga-é, vagy átdolgozóinak s javítóinak valamelyike, azt e pillanatban megmondani nem tudom) eltér a massorai szövegtől ; de a 4. versben azon helyes belátás alapján, hogy az ott levő héber szavak ilyen alakban semmi esetre sem voltak az eredetinek alkatrészei, sőt a már említett okoknál fogva non sens-t tartalmaznak ; az 5. versben pedig a módosítás helyes voltának valószínűsége a palaeographia, logika és költői forma szempontjából a massorai szöveg helyességének valószínűségéhez úgy viszonylik, mint ezer az egyhez. A második pontnál hivatkozhatni Károli mellett a LXX-ra is, a melyben ez a sor már így hangzik : eis naaav xriv yr

tv egrfi&er o (p&oyyog avrœr. Az efféle hivatkozásokat a régi fordításokra nevezetesen a LXX-ra nagyon szeretik, s szereti a Revised is, a maga igazolására mindenütt, a hol a massorai szövegtől eltér. A mint azonban ezen példából is látni, ezen tekintély-idézéseknek két oldala van ; ez esetben például teljes joggal lehetne saját fegyverét fordítani a Revised ellen. Alább látni fogjuk, miben rejlik ezen eljárás következetlensége. Nézzük inkább, mily esetekben él a Revised ezen hivatkozással, azaz mikor tartja okvetlenül megengedettnek a massorai szövegtől való eltérést. 1. Sam. 13, 1 jelen alakjában érthetetlen, a mint ezt Károli vagy Kámory is mutatja : „Egy éves király vala Saul és két éve uralkodék az Izrael felett." A Revised itt legalább zárjeles betoldással iparkodik a massorai szöveg súlyos baját gyógyítani, így tolmácsolván azt : „Saul was (thirty) years old when he began to reign and he reigned two years over