Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Nyilatkozat a Protestáns Irodalmi Társaság ügyében (A „Debreczeni prot. lap”-ból)

421 sonlította a múlt nyárival: az bizony bizony igazat adott bölcs Salamonnak, midőn ezeket mondá: „Minden csak mulandó a nap alatt!" Mily különös véletlen, bogy Neubeuert, világi felügyelője, Alsó-Káldi Káldy Gyula csak 3 nappal előzte meg felügyeletéhez tartozó iskoláinak ezen igazgatóját az örökkévalóságba! Csendes, mint élete, volt N. kimúlása is! jellemének fővonása volt a szerénység: maga nem lármázott, azért kerülte is a lármát a zajt! A mai világnak nagy tömege nem barátja ugyan a szerény, csendes föllépésnek; de azért, hála Istennek, mégis akadnak olyanok még manapság is, kik a szerény munkásságot megbecsülik. Temetése nagy részvét mellett ment végbe nov. 20-án. Ott voltak nemcsak a vidék evang. lelkészei, tanitói, elöljárói; hanem minden vallásfelekezethez tartozó papok, tanítók és hívek közül igen sokan. Az intézeteknél elbúcsúztatta T. Bloch ma n n Ernő, pinkafeői lelkész remek beszédben, a sírnál pedig T. Seregély D. vár-szalónaki lelkész tartott megható szónoklatot, míg végre a helybeli lelkész és felső-vasi esperes Nt. Stettner Gyula búcsút vett a baráttól. A gyászénekeket elénekelték részint az egybegyűlt hívek, részint pedig a f.-lővői dalárda Eitner karmester vezetése alatt. Isten veled, elköltözött barátunk! Nyugodjál békében! Emléked áldott lesz mi közöttünk! Bp. Kurs Sámuel. ill^lii. Nyilatkozat a Protestáns Irodalmi Társaság ügyében. A magyar református egyház Egyetemes Konventje 1886-ban (októberi 66. sz. végzés) azon elvet fogadta el, hogy egy protestáns irodalmi társaság létrejöttét „a két t e s t v,é r evangelikus felekezet közreműködésével kívánatosnak tartja," A debreczeni református egyháztanács és egyházmegye közgyűlései hasonló tartalmú határozatot hoztak. Es mégis, mindezen egyházi hatóságok ellenére az Irodalmi Társaság első alakuló gyűlése Budapesten (1888. ápril 16.) túllépte a megbízatás körét: a két testvér evangelikus felekezethez nem tartozó unitáriusokat is felvette a társaság tényezői közé. A közöröm és lelkesedés tüze azonnal elaludt, az egyház öntudata felébredt. A közmegdöbbenés közepett a sérthetetlen alapelveken nyugvó egyházi öntudatnak a tiszántúli ref. Egyházkerület debreczeni gyűlése (1888. május 1.) adott világos és határozott kifejezést, midőn, a Konvent álláspontjára helyezkedve, végzésileg kimondta, hogy a) saját híveinek lelkiismereti aggodalmainak megnyugtatására az unitáriusokkal együtt működést elvileg nem hely esi ; b) ezen nyilatkozatát az irodalmi társaság végleges szervezésekor kellő figyelembe kivánja részesíttetni; és c) további elhatározását e nyilatkozat eredményétől teszi függővé. Azóta hónapok teltek el s az elvi állásponthoz ragaszkodók megnyugtatására mi sem történt. Mély érdeklődéssel tekintettek tehát az Irodalmi Társaság ideiglenes végrehajtó bizottságának f. évi november 16. Budapesten tartott ülésére, de az semmi tájékozást és világosságot nem lövellett e tekintetben szét, mert a lapok egybevágó tudósítása szerint az égő elvi kérdésről nézetét közre nem adta, felállította ugyan a deczember 18-ra egybehívandó, véglegesen szervező gyűlés sorrendjét, de az elvi kérdés abban említve nincs. A nyugtalanság tehát nőttön nő. A zárkózottság, azaz a nyíltság hiánya mereven ellenkezik a református egyház természetével, mely a szabad szónak és egyenességnek barátja. Hogy tehát a csendes várakozás és türelmes hallgatás félre ne magyaráztassék és a divatossá válni kezdő „bevégzett tények" érve ne vetessék ellenünk : a szervező gyűlés megnyílása előtt, mintegy az utolsó óra közeledésekor, a hit és jog elévülhetien és elnyomhatatlan érzelmének őszinte, nyílt és egyenes hangot adni e ny i 1 atkozat által kötelességünknek tartjuk, — elvtársaink tájékoztatása végett is. Komolyan kinyilatkoztatjuk tehát, hogy mi a tiszántúli végzés minden pontjához hajlíthatatlanul ragaszkodunk, mert meggyőződésünk szerint, anyaszentegyházunk hitelve, békéje, jövője és összes érdeke annak megtartásához van igen sok részben fűzve. Hasonló magatartásra kérjük elvtársainkat is. A református egyház szilárd elveken nyugvó intézmény, sem önkormányzatát, sem sarkalatos hitelveit fel nem adhatja. Hitvallási alapjait az 1881—82-iki országos zsinat „egészben érintetlenül" hagyta. (Egyházi törvény. 10. §.) Hitvallásunk pedig az Isten lényegéről és személyeiről és az Isten fiáról, mindenféle unitárius értelmezést elvet (Helvét-Hitvallás III. 4. XI. 2.). Ugyanígy tesznek a külföld minden nagy református egyházai, a hol még az Urnák lelke vagyon Egyházunk fő hitelvéhez ragaszkodás megtiltja ahittanilag ellentétes felekezettel szövetkezést egyházi vallásos irodalmi czélra. Ma már nemcsak a templom és szószék, hanem az irodalom is egyik hatályos eszköze a hitelvek és hiteszmék terjesztésének, és épen azért is képtelenségnek tartjuk közös czélra együtt működését két ellentétes iránynak és elvnek. E gyászos kísérlet jót, üdvöset és hiterősítő műveket nem hozhat létre egyik félre nézve sem. A protestantismus elvéből kifolyólag, mi más felekezetek szabad fejlődésének útjába akadályokat gördíteni nem akarunk; de másfelől a magunk egyházát idegen elemek vegyítésével gyengíteni vagy feladni nem engedhetjük ; a mely egyház lemond vérébe átment es jellemző elveiről és tanairól: jövőjét, létérdekét koczkára teszi. Ily vállalathoz sem anyagilag sem erkölcsileg nem járulhatunk. Hogy egyházunk hívei a mindég súlyosodó állami terhek mellett összes egyházi és iskolai szükségleteiket elhordozhassák : békére és egységre van szükségök. A hitelvek és kötelességek megingatása mindenkor romlást és viszályt készít elő, a szakadás megbénítaná összes erőnket, melyre pedig felette nagy szükségünk van. Az egyházellenes szövetkezést nem helyeselni : egyházunk jól felfogott békéje és érdeke egyaránt parancsolja. Azért mi mindnyájan a szentírás szavai szerint „a mozdíthatatlan országot felvevén, tartsuk meg a kegyelmet, melynek általa úgy szolgáljunk Istennek, hogy neki kedvesek legyünk féleleiemmel és tisztelettel." (Zsid. XII. 28.). Kelt Debreczenben, 1888. év december 2-iki értekezletünkből.