Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Alsó-káldi Káldy Gyula (Poszvék Sándor)

418 közelíteni a czélt, melyet élete feladatául tűzött ki. Két eszmény megvalósítására szentelte éveit : boldogítani a családot és sikerrel szolgálni a közügyeket. Mindkét czélt Isten segítségével el is érte. 1867-ben vetette meg családi tűzhelyének alapját. Méltó neje, született Peregi Lujza úrhölgy s három gyermeke körében megtalálta azt a boldogságot, melyet a világ zajában hiába keres a férfi. A nagy kiterjedésű birtokon való gazdálkodás gondjait édesité a tudat, hogy nem hiában fárad. Hiven osztozott gondjaiban a mívelt lelkű s gyengéd kedélyű jó nő ; az élettársaknak egymáshoz való szeretete s kölcsönös tisztelete, a jól nevelt gyermekek részéről folyton nyilvánuló hálás ragaszkodás, — szóval a lelkek összhangzata béke templomává avatá hajlékát. Ha áldott volt a kis családi körre nézve a fáradliatlan munkásság és gyakorlati ügyesség, melyet Káldy birtokának gyűmölcsöztetése érdekében fejtett ki, — áldás, ezrekre nézve vált áldás kútforrásává az a nemes buzgóság és szent lelkesedés, mellyel a közügyet karolta fel és szolgálta. Vas megyében, mely annyi jeles munkaerővel dicsekedhetik, alig merült fel két évtized óta fontosabb kérdés, melynek megoldásához szóval-tettel hozzá ne járult volna. E megye közgyűlésein, a közigazgatási s egyéb bizottságok, a gazdasági egyesület ülésein kiváló súlylyal bírt e független férfiúnak nyilt, mély igazságérzékből fakadó, a meggyőződés erejétől áthatott szava. — Nem a külső dicsőség utáni vágy volt szereplésének titkos rugója, azért nemcsak a megye fényes termében adott kifejezést egészséges, a közjóra irányuló meggyőződésének, — azon kis község ügyeiért is, melynek kebelében tartózkodott, önzetlenül fáradt, szívesen áldozott. Nem keresett hálás közönséget, hanem alkalmas tért, hol bölcs tanácscsal, buzgó tettel társai javára közreműködhetett. Az elnöki tiszt, melyet a kemenesalji tanitó-testület osztatlan bizalma folytán évek hosszú során át a tanügy felvirágoztatása érdekében viselt ; a lankadatlan tevékenység, melyet mint községe tűzoltó egyesületének parancsnoka, e leginkább egyszerű földmivelőkből álló nemes czélű kis intézmény szervezése s vezetése körül kifejtett, — eléggé igazolják ezt. De az a tér, hol a legmélyebb nyomok jelzik sikeres működését, az egyházi közügyek tere. Jó érzék jellemzi népünket. 'Keresi emberét, meg is találja. Keresni kellett Káldyt is, ki szolgálatát soha sem kinálta ; előtérbe csak akkor lépett, ha a bizalom hatalma szólította ki magányából. Az egyházi közvélemény már akkor emlegette nevét, midőn kiváló egyéni tulajdonait községe határin túl még nem érvényesíthette. Mint felügyelője a hegyes-kissomlói gyülekezetnek, melyhez Alsó-Káld leányegyház tartozik, vonta először magára a figyelmet az egyház kormányzat terén. Megfordulván néhányszor az egyház kerül, gyűlésen, talpraesett felszólalásival s — jegyzőnek helyettesíttetvén — ügyes tollával csakhamar igazolta a felőle alakult kedvező közvéleményt, mely szereplését megelőzte, Ez időtől fogva a közbizalom embere. Mintha sejtette volna az egyház, hogy Káldy nem lesz hosszú életű s hogy mielőbb kell munkásságának s tehetségeinek megfelelő tért biztosítani, gyülekezet, egyházmegye s egyházkerület nemes versenyre keltek egymással, hogy a jeles fiatal férfiút magokhoz kössék. 1873-ban a középvasi egyházmegye választotta meg felügyelőjévé, — ugyanazon évben a dunántúli egyházkerületi gyülekezetek bizalma folytán elfoglalta e kerület világi aljegyzői hivatalát. 1877-ben közfelkiáltással világi főjegyzőjévé lett egyházkerületünknek. E tisztségéről 1880-ban, hivatkozva ingadozó egészségi állapotára, lemond, de a hálás kerület osztatlan ragaszkodásának adván kifejezést, a lemondást el nem fogadja s csak a következő évben enged közkedvességü főjegyzője ismételt kérésének azon reményben, hogy ez egészsége hely reáliával azon kerületnek szentelendí ismét nagybecsű tevékenységét, mely őt oly nehezen nélkülözi. A kerület feltevésében nem csalódott. 1881—1883 jegyzői tolla nyugodott ugyan, de felügyelői szava nem egy kerületi gyűlési kérdés tárgyalásának jelelte ki a helyes irányt. S midőn 1883-ban az egyetemes felügyelővé lett b. Prónay Dezső ker. felügyelő utódának megválasztatása került szőnyegre, — a választás eredménye fényesen igazolta, hogy a kerületi közvélemény még nem tért napi rendre Káldynak az egyliázker. bizalmi állásról való lemondása felett. A legnagyobb megtiszteltetést, mely egyházi téren protestáns világi embernek osztályrészül juthat, a kerületi felügyelői hivatalt a gyülekezetek közbizalma a derék Káldynak szánta. A választás eredménye senkit sem lepett meg, kivéve a megválasztottat. A bizalom ily nyilatkozatai előtt meg kellett hajolnia, Elfoglalta magas állását s a feléje irányult s az óta folyton fokozódó bizalmat és szeretetet azzal viszonozta, hogy egész lényét bocsátotta rendelkezésére az egyházkerületnek s végpillanatáig híven szolgálta közügyeit. Ez áldásteljes, de — fájdalom ! — csak öt évre terjedő munkásságának jellemzése végett kiemelek néhány vonást. Az a székfoglaló beszéd, melylyel jelesünk az 1883. aug. 8-án Sopronban tartott ker. gyűlés alkalmával a felügyelői hivatalt elfoglalta, előnyösen lit el a közhelyekkel bővelkedő, schematikus alakok közt mozgó szokásos programmbeszédektől. Az önálló ítélet, a férfias meggyőződés, a független jellemszilárdság enunciatiója volt az. Határozott vonásokkal jeleli ki az álláspontot, melyet az egyház fontos napi kérdéseivel szemben elfoglal. A férfi elveit ifjúi lelkesedés hangján hirdeti ; az eszmény fényével világítva meg a reális élet jelenségeit, követeli az eszménynek az életben való realisálását. Rámutatva a kór jelenségekre megnevezi az orvosszereket, melyeknek alkalmazását elodázhatlan kötelességének isineri. „Már ifjúságom eszményévé lett a szabadság és igazság; — ezek szavai — azok maradtak férfikoroméi is : az egyiknek megvalósítása, a másiknak megvédése képezte s képezendi jövőben is életemnek feladatát." S e két eszmény magaslatáról bírálja meg az egyház jelenét s körvonalozza feladatát. Autono-