Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Alsó-káldi Káldy Gyula (Poszvék Sándor)

41 7 minden téren keltett élénk viszhangot. Azt az úri családot, melynek hajlékában bölcsőjét ringatták, a vallásos és hazafias szellem, a hit és miveltségnek nemes összhangja tette köztisztelet tárgyává. E szellemet örökölte szülőitől Káldy. Nagyatyja, Káldy János, nyolcz évig állott mint felügyelő az egyházkerületi kormány élén. Atyja Káldy József 1/

4 századon át volt a soproni alsó egyházmegyének közkedvességli felügyelője, — a megyei közigazgatás terén kifejtett hazafias buzgalmáért pedig elnyerte a legszebb jutalmat, — éveken át volt Sopronmegyének tekintélyes alispánja. A légkör, melyben Káldynk nevelkedett, szellemi fejlődésére a lehető legkedvezőbb volt. A dicső ősök, a köztiszteletben álló atya példája nem maradhatott ébresztő hatás nélkül, kettős czélt tűnvén ki fogékony lelke elé : tenni a hazáért, élni az egyháznak ! A lelkesedés szikráját, mely a családi tűzhelyről esett kebelébe, lobogó lánggá éleszté az a tiszteletre méltó hatalom, melynek neve : anyai szeretet. Anyja, született Chernel Cecilia, gyermekeit gyengéden szerető, isteni felelemben nevelő no, — anya volt a szó legnemesb értelmében. Csak családjának élt, gyermekeinek gondos nevelésében kereste életczélját, gyermekei boldogságában egyedüli örömét. Meg is áldotta Isten kegyelme, — jó, hálás gyermekek áldják emlékezetét. Káldy előkelő, vagyonos, nagy tekintélyben álló szülőknek volt egyetlen fia. Azt a veszélyt, mely az ily viszonyok közt nevelkedő gyermeket — köztapasztalás szerint — fenyegeti, a szülőknek szeretettel párosult bölcsesége hárítá el. Fiokat el nem kényeztették, — egy vonást sem fedezhetünk fel jellemében, mely erre vallana. Az a nemes önérzet, mely e családnak sajátos jellemvonása, ismeri kötelességét, távol tart magától mindent, mi az igazság, a becsület, a tisztesség tekintetében kifogás alá esik. Szerencsésnek mondhatjuk az élénk szellemű, korán fejlődő gyermeket, hogy épen azokat az éveket töltötte ily környezetben, melyek a későbbi fejlődésre döntő befolyással szoktak lenni. A szülői háznál plántálták kebelébe azon nemes jellem csiráját, melynél fogva mint férfi köztiszteletet vivott ki magának ; mely jellemének fővonásai : az egyenesszivűség, az igazsághoz szóval-tettel való ragaszkodás s az a szives felebaráti részvét és nyájasság, mellyel minden tisztességes ember iránt viseltetett, a nélkül azonban, hogy bensőbb baráti viszonyba lépett volna azokkal, kiknek jellemét teljesen nem ismerte. Életének 13-ik évéig gondos házi nevelésben részesült. Bölcs szülők, lelkiismeretes nevelők vezérlete alatt az ép testben lakozó lélek örvendetes fejlődésnek indult. Gyámkodva felette, önállóságot engedve neki, szoktatták a legnehezebb kötelesség, az önkorlátozás gyakorlására. Nyugodtan bocsáthaták el karjaik közül a szép reményekre jogositó gyermeket, midőn magasb szellemi képzettség elsajátítása végett 1849-ben a soproni lyczeum növendékeinek sorába vétették fel. A Sopronban kezdett, Pápán folytatott gymnasiumi tanfolyamot Szombathelyen végezte be, jó sikerrel. Mindig hálával emlékezett meg azon tanárairól, kik vele a tudományokat nemcsak megismertették, de meg is kedveltették s halála napjáig őrizte meg a meleg baráti indulatot azon társai iránt, kik vele együtt nyelték az iskola porát. A legkedvezőtlenebb időben kezdte s folytatta gymnasiumi tanulmányait. A politikai mozgalmak árja átcsapott a tantermekbe is, — a szabadsági)arcz hullámai magokkal sodortak mindent s mindenkit, — a tettek s nem a tanulás ideje volt az, — inter arma silent musae. Az erre következő évek meg épen nem voltak alkalmasok arra, hogy egy — a hazai szabadság s a nemzeti nyelv, a minden jó és szépért lángoló ifjúra ébresztő, fejlesztő hatást gyakorolhattak volna, nevezetesen oly ifjúra nem, kiben az igazság iránti érzék s a szabadságért való lelkesedés benső szövetsége elnyomhatlan hatalommá erősbűit. Félteni lehetett azokat a tanuló ifjakat, kik a Bach-korszak fojtott levegőjét sziták, — a gyenge jellemüeket attól, hogy a gonosz rendszer vak eszközeivé engedik magokat idomítani, — az erőseket attól, hogy az erkölcsi pessimismus áldozativá válnak. Az aggodalom azonban, hála a gondviselés bölcs intézkedésének, alaptalannak bizonyúlt. Sajátságos, hogy ép' azok sorából, kik e szomorú időben „csendben" végezték tanulmányaikat, a hazai, az egyházi közügynek viszonylag sok derék bajnoka került ki. Tán épen azért, mert ők saját szemeikkel látták a nagy veszélyt, mely a szabadság ügyét fenyegette. A hazafias érzület ápolása és nyilvánítása, mit akkor főbenjáró bűnnek bélyegeztek, volt az a tiltott gyümölcs, melyhez az ifjú, biztatva azoktól, kiket tisztel és szeret, legszivesebben nyúlt. Amit elmondani nem volt szabad a tanteremben, elmondták azt akkor a tanárok az ifjakkal való magántársalgás alkalmával. Ehez járult, hogy különösen előkelő középosztályit családaink hajléka nem ritkán gyülhelyévé lett azoknak a nemes honfiaknak, kik leszorítva a köztérről, magánösszejöveteleik alkalmával tanácskoztak a haza sorsa, az ennek javítását czélzó teendők felett. Tompaházán, jelesünk szülői házánál is nem egyszer gyűltek össze a „vendégek," kik a vendégszerető gazda asztalánál megbeszélték a hazai ügygyei szoros kapcsolatban levő napi kérdéseket. Szóval az élénk társadalmi élet ellensúlyozta a közélet tespesztő hatását. A nemzeti martyrok korszaka a jobbakra nézve a hazafias lelkesedés, a szabad eszmékért való lángolásnak volt nevelő ideje. Nem csuda, hogy Káldynk úgy a Thun-rendszer szerint szervezett középiskolában, mint utóbb a bécsi és budapesti egyetemen, emellett, hogy tanulmányaiban jó előmenetelt tett, mindig első volt azok között, kik tüntetőleg tettek bizonyságot a nemzeti ügyért lángoló eszményiségökről, azon eszmének elmaradhatlan diadaláról, mely a buzgó honfiak és lelkesült protestánsok szivét dobogtatá. Tanulmányai végeztével átvette a nagy ősi birtokot Alsó-Káldon Vas megyében, — mely birtokhoz a tiszteletre méltó család neve fűződik. Atyja nem bizhatta volna jobb, méltóbb kezekre. Ez időtől fogva nemes lelke egész erélyével igyekezett meg-