Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Vidéki hang a prot. irodalmi Társaság ügyében (Alföldi)

Hatodik évfolyam. 50. szám. Pozsony, 1888. évi Deczember 8-án. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. Előfizetési ár : Egész évre . 6 írt — kr. félévre . . . 3 , — , negyedévre 1 , 50 , Egy szam ara: 12 kr. o. e. fA EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. *3>ÎÏJ»5<£Ï Szerkesztő- 8 kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza Felelős szerkesztő s kiadó : T S, S Z T^É ÜST S Z IK^T FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos uetit sorként egyszer közöive 7 kr.. többször közöive 5 kr. Bélvegdij : külön 30 kr. Tartalom : Vidéki hang a prot. irodalmi Társaság ügyében. (Alföldi.) — „Vannak még birák Magyarországon"! (Ríngbauer Gusztáv.) — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. Vidéki hang a prot, irodalmi Társaság ügyében. Minél inkább közeledik decz. 20-ka, annál időszerűbbé válik a magyar prot. irodalmi Társaság megalakulása feletti gondolkodás. A téli idő hosszú estéi igen alkalmasak arra, hogy komoly tárgyak felett elmerengjünk, és különösen hogy elmélkedjünk egyházunk égető kérdései felett. Senki sem fogja tagadni, hogy protestáns irodalmi Társaság létrehozása égetően sürgős ügye a hazai protestantismusnak. Eégi mulasztást kell helyrehoznunk általa, és reményt kell nyújtanunk hitfeleinknek arra nézve, hogy a jövőnek új, szilárd alapjait fogjuk lerakni akkor, mikor e társaságot megalapítjuk. Vájjon fog-e sikerülni az új vállalat ? avagy csak oly pillanatnyi felhevülés rövid tartamú szüleménye lesz az is, mint annyi más társaság, vagy aminő volt a ktilömben tevékeny, de rövid életíi prot. egylet ? Vájjon van-e elég érzék első sorban prot. intelligentiánkban, másod sorban evang. népünkben egy oly vállalat iránt, mely nem hoz anyagi osztalékot, mely legfeljebb szellemi élvezetet és tudományos fejlődést igér ? Bár mennyire szeretném, még sem merem egészen határozottan kimondani az igent. Ha az elsó felhívásra nyilvánult érdeklődést tekintem, mely rövid hónapok alatt mintegy harminczezer forintnyi alapítványt, és mintegy négyezer frtnyi évi jövedelmet eredményezett, akkor a remény édes érzete kezd támadni lelkemben. De ha másfelől olvasom azt a sokféle felfogást, mely a külömböző prot. egyházi lapokban nyilvánul ; ha olvasom a debreczeni ref. atyafiaknak exclusiv álláspontját, és nézem a szokatlan zélust, melylyel egyesek annak védelmére kelnek ; ha látom a szeretetlenség, a tájékozatlanság és egyúttal az önzés jelenségeit, melyek felekezeti arrogantia színében lépnek fel éppen a többségben levő ref. atyafiaknál : akkor megvallom. remény helyett aggodalom fog el, — és gondolataim észrevétlenül szétfolynak, mint a gőzpára, mely hideg levegőre jut. A czél oly szép ; a feladat oly magasztos, hogy szinte csodálkozunk, ha akad prot. ember, aki azt megvalósítva nem akarja látni ! A magyarhoni prot. egyház történeti kútfői még nincsenek egybegyűjtve, annál kevésbé kiaknázva és feldolgozva. A magyar prot. egyház története még nincs megírva, s nagyon messze vagyunk attól, hogv méltóan meg legyen írva. Pedig tudjuk, hogy a múlt a jelennek alapja, és a jövendő felvirágzásnak gyökere. Már a régiek tudták, hogy a történelem az igazság világossága és az élet mestere. S íme a szóban levő irod. társaság első sorban az egyliáztörténelmet akarja mívelni, mint amely közös alapját képezi valamennyi hazai prot. felekezetünknek, mint amely a múltak emlékeinél gyújt szövétneket a jelen nemzedék számára. De nem fordítja el figyelmét a többi egyházi, theologiai, egyházjogi és bölcsészeti tudományoktól sem; sőt, hogy a nagy tömegre is hathasson, felkarolja a népies valláserkölcsi irodalmat is ! Ez utóbbi ellen sokféle felszólalás történik a vidéken. Mi evangélikusok büszkén mutatunk „Luthertársaságunkra", mely szerény eszközökkel ugyan, de mégis szép eredményt képes felmutatni. Az unitáriusoknak is megvan az ő „Dávid Ferencz egyletük", mely kizárólag az unitárius felekezet érdekeit szolgálja. Csak a ref. atyafiaknak nincs még külön egyletük, mely a népies felekezeti irodalmat ápolná. Talán nem csalódunk, ha azt mondjuk, hogy a debreczeniek féltékenységének főoka abban fekszik. Ok nem akarnak az unitáriusokkal „fogódzni" ; — s talán mitőlünk is félnek, hogy lutheránus szellemben fogunk dolgozni. Ennél fogva óhatják, hogy a népies irodalom ne vonassék be a prot. irod. Társaság munkakörébe. Én azt hiszem, ebben minden veszedelem nélkül lehetne nekik engedni ; hadd maradjon fel nekik is a tér arra, hogy külön Kalvinvagy Bethlenegyesületet alakítsanak magoknak Deb-