Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Örömünnep (X.)

396 a templom kiépítését valósíthassa! Hő imája (Zsoltár 118. 25.): Kérlek Uram tarts meg most! Kérlek Uram, adj jó előmenetelt, Isten kegyelmével teljesült. — Alig várta a gyülekezet a munka kezdetét! A közbizalom a templomépítés terén már előnyösen ismert, kitűnő képzettségű és jellemű bécsi építészt, Schöne Lajos urat kérte fel az általa készített és minden tekintetben a szépészeti szabályoknak tökéletesen megfelelő tervrajznak kivételére. — 1887. évi oktober 3-ikán kezdték meg az építési munkálatokat s már oktober 13-dikán rakták le az újonnan építendő torony alapkövét, de a zordon időjárás miatt november 12-dikén beszüntetett munka csak 1888. ápril 3-dikán volt folytatható. — A díszes épület kiépitése sok munkát s táradságot igényelt, de a közszeretet, a gyülekezeti tagok példányszerű áldozatkészsége és egyetértése a lehetetlent is lehetővé tette. Az önkénytes adományok nem várt mennyiségben folytak be! Mintha pünkösdi lelkesültség árasztotta volna el a hivek sziveit, úgy iparkodott szegény és gazdag, szolga és úr adakozásban egymással versenyezni. Kereszt, óra (735 frt.), harang (4150 frt.), oltár (600 frt.), oltárkép (100frt.), 2 csillár (200frt.), mind egyesek ajándéka! Egy egyszerű földmíves házas pár 550 frt. értékű harangot ajándékozott ; egy másik szinte egyszerű földmíves házaspár pedig 2000 frt tett le ajándékkép az úr oltárára. Sőt találkozott oly buzgó egyháztag is, a ki 200 frtot adott az egyháznak, mivel megengedték néki a szíves harangöntő czég Szeltenhofer által készített harangokat Sopronból — egy napi járó földről, — saját fogatán Gálosra szállítani. — Említsek-e még többet ? — Ha mi dicsérő megemlítés nélkül hagynók a jó gálosi lutheránusok rendkívüli áldozatkézségét vétkeznénk ! — Megérdemli az egyszerű nép, bogy hitbuzgóságuk soknak világító szövétneke legyen. Bizony sokan tanulhatnának e néptől lelkesülni egy nemes, szép eszméért. De ne felejtsük el az egyház hű, buzgó lelkészét. Ha tagadhatatlan a hívek érdeme, közelismerésre méltó derék, ritka képességű lelkipásztorának fáradhatatlan munkássága! — Ily közmegbücsülést méltán megérdemelt lelkész, bölcs, czéltudatos vezérlete mellett megértjük a hívek a nemes eszme körüli csoportulását is ! — A jó Isten tartsa meg a hű pásztort és az evang. közegyháznak díszére váló gálosi nyájat ! Bevégzett isteni tisztelet után az esperesség lelkészei Méltóságos főispán úrnál tisztelegtek s nyomban reá mélyen tisztelt esperes úrnak fejezték ki változatlan nagyrabecsülésüket és osztatlan elismerésüket, A kiváló barátságos és őszinte vendégszerető gálosi paplaktól és a jókedvű, mélyen tisztelt vendégkoszorútól — melynek kedves virágait a zordon időjárás daczára megjelent tisztelendő asszonyságok s néhány a gálosi oroszi családhoz tartozó kedves és viruló leányzó képezték, — csak a késő délutáni órákban váltunk meg, — magunkkal vívén a látottakról és hallottakról mély és felejthetetlen benyomást. Ebner Gusztáv. Örömünnep. Folyó évi november-hó 4-én mult 25 éve annak, hogy nt. Bauer Adolf tolna-baranya-somogyi evang. főesperes urat gyülezetébe mint rendes lelkészt beavatták. Huszonöt év! Mennyi örömöt, mennyi fájdalmat rejthetsz te magadban annak számára, ki az ifjúság tapasztalatlanságának ezer reményeivel oly sok bizalommal lépi át küszöbödet! Van-e ember, ki nem csalódott? Van-e ember, a ki, ha egy lefolyt huszonöt éves életpályára visszatekint, habár az isteni kegyelem elég atyailag bánt is vele — azon tarlót ne találna? Van-e ember, a ki huszonöt éves életpályán ne tett volna sírba kedves reményt, a kinek szíve ne sóhajtana vissza sokat, a mi volt, és elmúlt örökre! Mintha oly régen lett volna, s mégis mintha csak tegnap szakadt volna el az a húr, melyen annyi remény játszék, s melynek dala oly fájdalmasan hangzik fel a megujuló emlékekbén a szívnek mélyéről. Huszonöt év! Az isteni gondviselés Bauer Adolf főesperes urat is vezeté ezen idő alatt a családi bánat és gyász sötétes utain, de az örök élet igéjéből, melynek mindig buzgó hirdetője volt, adott neki vigasztalást is, Gilead balzsama megenyhíté a sebeket, s a keserűség után hangzott az igaznak sátorában az örömnek hálaéneke! Igen ! Az örömnek hálaéneke. De talán soha sem volt erre méltóbb oka, mint épen Hidegkúton történt beiktatásának 25 éves évfordulóján. Már hetekkel előbb mozgalom indult meg a gyülekezetben a derék tanító Polgár József és a minden jóra kész jegyző Schultheisz vezetése alatt oly czélból, bogy a mit sem sejtő lelkész-főesperest az évfordulóra valamely kedves emlékkel meglepjék. S bár a titkon tervezett ünnepély a főesperes úr családjában váratlanul beállott múlékony természetű baj miatt oly nagy kiterjedésű nem lehetett is, mint a minőre számítva volt, maga az ünnepély lefolyása elég szép volt arra minden egyszerűségében is, bogy a jók tisztelettel emlékezzenek meg felőle. November 4-én, vasárnap reggel az egész gyülekezet az Isten házában várta a mit sem sejtő lelkész-főesperest. Midőn az oltárig ért, Schultheisz Imre jegyző a presbyteriummal és községi elöljárókkal, úgy Polgár József tanítóval együtt elébe lépett s egy szép beszédben üdvözölte őt, Majd előlépett Polgár József tanító s egy szép üdvözlő beszéd kíséretében átnyujtá a szeretett lelkésznek a gyülekezetnek e napra szánt ajándokát, egy gyönyörű aranyozott díszbibliát! Főesperes úr mindkét üdvözletre meghatottan válaszolt, szívélyesen köszönve meg úgy a szónokoknak, mint a nemes indulatú gyülekezetnek megemlékezését. Midőn főesperes úr az Isten házától hazatért, asztalán újra egy nagy díszbiblíát talált, melyet nt. Guggenberger János alesperes úr küldött neki e napra az esperesi papság részéről ! Mindenekfölött szépnek, elismerésre méltónak találom a gyülekezet megemlékezését. Nézzünk körül. Az a bizalmas családias viszony, mely pásztor és nyája között mindig a legszebb kötelék volt, lassan elenyészik, a kedélyek lassan elfásulnak, elhidegülnek, a lelkész maholnap teherré kezd válni mindenütt, mert az örök élet javai, melyeknek ő munkása, a konyhát nem gazdagítják. Itt nem úgy van. A gyülekezet mindig a legnagyobb bizalommal, szeretettel viseltetett lelkésze iránt, a mit mostani megemlékezésében is megmutatott. Nevelje is az Isten nagyra kincsinyét, nagyját, s tegye gazdagon gyümölcsözővé közötte az ő igéjét az időknek végéig! Mi pedig pályatársai és jó barátai itt nyilvánosan is üdvözöljük Bauer Adolf főesperes urat. Kívánjuk neki