Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Az énektanítás az elemi iskolában (Wolfgang Lajos)

377 a főfelügyeleti jog gyámkodó és ellenőrző joggá, az indító és fejlesztő feladat, intézkedési ténykedéssé vált, hogy autonomiánk mind ez által mélyen lett megsértve ; sőt részben még azon jogok is, a melyekről a törvényben ünnepélyesen biztosíttatunk, mint a tanfolyam alatt elérendő végczél, és tanítandó ismeretek mértékének, a tanrendszer, tanterv meghatározhatásának jogai, egyenesen illusoriusokká, sőt mi több, sértőkké válnak az által, hogy mind e jogok gyakorlásánál a minimalis mértéket a miniszter rendelkezése és közvetlen vezetése alatt álló intézetekben alkalmazott képezi, holott itt is általános a panasz a növendékek túlhalmozottsága miatt, s holott intézeteinkben is, s az óraszám maximuma is törvényileg meghatározott; ezen minimum pedig a köztudat szerint a tanítványok megterheltetésének maximuma tehát nem bővíthető, nem változtatható, s a mennyiben ez tán mégis lehetővé válnék, megakadályoz abban a törvényileg meghatározott heti óraszám maximuma. A javaslat azonban törvénynyé vált, s ennek kritikája és esetleg törvényes úton való megváltoztatása mellett nem tehetünk egyebet, mint hogy a törvénynyel szemben megadjuk magunkat ezen személyi tényező által. Megtettük ezt, alkalmaztuk középiskolai tanügyünket a miniszter rendelkezése és közvetlen vezetése alatt álló intézetek tanügyéhez; megalkottuk az egyetemes közoktatási bizottságot azon egyenes czélzattal is, hogy az tanügyünk terén autonomiánk sértetlen fentartása fölött őrködjék; tudva azt, hogy szegény prot. egyházunk a törvény által tanintézeteink fenntartása számára követelt tetemes anyagi áldozatok hozatalára részben képtelen s hogy így egyes gymnasiumaink élete veszélyeztetett — lemondva egyelőre ugyan egy általános prot. tanulmányi alapnak az állam részéről való megteremtése kérelméről — sürgettük az államsegély felemelését. Ez utóbbi működésünk eredménye az állami könyöradománynak is 1000 frttal való leszállítása s egyes tanintézetek szegénységének következménye az állammal kötött azon szerződések, melyek emez intézetek egyházi jellegét és szellemét minél inkább veszélyeztetik. A törvény rövid fennállása óta is tapasztalni voltunk kénytelenek, hogy a nemzeti szellem terjesztése körül kiváló érdemeket szerzett egy tanintézetünk a főfelügyelet egyenes gyakorlása által annak ezen büszkesége alaptalanul kétessé tétetett, hogy nevelésügyünk egyik érdemdús veteránjának tizedek óta egy lyceum igazgatójának ebbeli qualificatiója a miniszter által kétségbe vonatott s hogy iskolaügyünk egyik főoszlopa, kiváló igazgatója ellen egy, a miniszterileg kinevezett tanár által közvetlenül a miniszternek adott feljelentése miatt állását koczkára tevő baja támadt. Ily tényállás mellett összes bizalmunk prot. szellemű tanárainkban központosul. Van bizalmunk, hogy a protestantismusnak a tanári személyiséget teljesen átható ereje és szelleme ellensúlyozza a törvénynek centralisáló, bureaucratisáló, bizalmatlanul ellenőrző, autonómiánkkal ellenkező irányzatát. — A legjobb rendszer is értéktelen megbízható személyiségek nélkül, s a legrosszabb forma is — hivatásának tudatára emelkedett, bensőleg szabad és önálló, elvhű egyéniség felhasználásával áldásnak forrása. — A tanár s nem a betű, nem a rendszer az iskolának lelke: igaz prot. szellemű tanárok minden iskolát a prot. egyház veteményes kertjévé alakítják át ! S váljon ép ezen összes bizalmunk a jelenlegi viszonyok által igazolt, alapos?! Sajnos — fájós szívvel be kell ismernem, hogy nem. A prot. szellemű, elvhű, hivatásuk tudatára emelkedett, bensőleg szabad és önálló tanárok száma mi tovább kihaló félben van. Tanáraink képzése és képesítése nincs kezünkben; s azon hely, az ott uralkodó szellem, — a honnan tanárainkat vesszük, nem alkalmas eme szellemben való megerősödésre. — Igenis, nincs bizalmunk, hogy a pesti egyetemen végzett és ott képesített tanáraink eme szellem örököseivé válhassanak. (Folytatás követk.) Schneller István. Az énektanítás czélja az elemi iskolában háromféle : egyházi, társadalmi és hazafias. A tanulónak az énektanítás által képessé kell tétetnie arra, hogy az egyházi énekekben nemcsak részt vehessen, hanem arra is, hogy a templomi ének javítására közreműködhessék. A tanulónak énekügyességet kell szereznie a végett is, hogy társas együttlétkor érzelmeit és kedélyhangulatát a szó és hangok egyesítése által kifejezhesse. A mi a szem az értelemre, t. i. a megismerő, megkülönböztető és rendszeresítő szerv, az a fül a belső érző emberre nézve s a mit a szó jelölni nem képes, azt az énekhang kifejezi. A hangban megérzékül a hangulat, s a hangmenetben mutatkozik a dallam, mely hatékony járuléka a költészetnek. De az énektanításnak a népiskolákban a hazai érzületet is kell a gyermekekben felébreszteni, táplálni és erősíteni. Ez érzület szeret dalban nyilatkozni, és a dal arra inkább is indít, mint az élő beszéd. Bizonyítják ezt minden idők és népek hazafias dalai. E főczéllal más czélok is éretnek el, a mennyiI ben a hangnak képzése folytán az énektanítás a jól hangzó beszédre és olvasásra is van befolyással. Azon kérdés : vájjon tanítványainkat csupán I hallás után tanítsuk-e énekelni, vagy tanításunkat a hangjegyek ismeretére is alapítsuk, Magyarország elemi iskoláira nagy jelentőségű. Hallás után csak annyira mehetünk, mint egy olvasni nem tudó gyermek a vers tanulásával, mely I — a mint tudjuk — igen kevés eredménynyel és igen nagy fáradsággal jár. Az iskolákban divó hangjegyszerinti éneklés pedig olyan, mint Ázsiában az olvasás tanítása, mely abból áll, hogy a tanító egyszerre előolvas, a tanulók pedig a szavakat ujjaikkal kisérve a tanító után mondják ki mindaddig, míg csak egy mondat végére nem érnek.