Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - A ministeri jelentés a közoktatás állapotáról 1886/7-ben

34 Azt hiszi, hogy a lelkészek azután is, ha a theologia padjait elhagyták, kénytelenek magukat föltétlenül alávetni az ön által dictált füzetek szavainak? Én ugyan nem tudom, hogy mi jogosította föl erre a tanár urat; mert : 1) én sohasem voltam az ön tanítványa, 2) én ugyanott nyertem theologiai alapképzettségemet, ahol ön, sőt azonfelül a külföldi egyetemek j rendes hallgatója voltam, ahol ön tudtommal rendes j hallgató nem volt; 3) én ugyan azon forrásokat használom theologiai képzésemben, melyeket ön, t. i. az eredeti német theologiai műveket. Nagyon is üdvös az, ha nem csak a theologiai tanárok, hanem a lelkészek is foglalkoznak a theologiai tudománynyal ; mert hisz a lelkész épen a theologiai igazságok kutatásánál meg lesz óva attól, hogy a betű és frázisok hatalmába kerüljön, mivel a könyv igazságait egybevetheti az egyházi életben meritett tapasztalatokkal. A jó lelkész épen úgy mint a jó tanár holtig tanul és jaj annak, a ki magát végzett theologusnak tartja, vagy a ki azt hiszi, hogy a hit ABC-jét érti. Nem elég olvasni a Baur vagy Tschackert Pál műveit, vagy Martensen ethikáját; mert a vallási ismereteket nem elég tudni, azokat át kell élni, át kell érezni is. A theologiai tudományt csak akkor mívelhetjük igazán, ha a vallási ismeret alapföltételében a hitben állunk. Ezért igaz marad mindig az a régi mondás: „pectus facit theologum!" Már most, ha professor úr szép, tárgyilagos választ ad soraimra, ha esetleg rendre utasít, hogy a jövőben ne emlegessem professori méltóságát, úgy én annak örültem volna és lehet, hogy igyekeztem volna érveimet alaposabban kifejteni. De professor úr nem ezt az utat választotta. Azt gondolta, hogy alapjában kell elfojtani a bajt, hogy nem kell megengedni azt, hogy a lelkészi kar valamelyik tagja merje zavarni az ön tudományos cirkulusait. Ezért aztán nekem rontott teljes erejével általam meg nem nevezhető módon. Azt hitte, hogy belekevervén még a pánszlávizmust is, velem is oly nagyszerűen végez, mint egykor az egyetemes theologia szegény hallgatóival végzett e czímen ! Ezen eljárásával elérte azt : 1) hogy mindenki aki nem szereti, hogy neve meghurczoltassék. őrizkedni fog önnel tudományos vitába bocsátkozni ; 2) hogy egyáltalában mindenki őrizkedni fog e lap hasábjain megjelenni, nehogy neve a sárba tiportassék; 3) minden nyilvános eszmecsere meddő és legjobb, ha az ember egyáltalján nem ad életjelt magáról, legalább nem egyházunk e lapjában. Én azt hiszem, hogy épen 2-dik czikkem által a luth, pap nevére szégyent nem hoztam. De tanár úr reflexiói ép ezen czikkre, ahol tanár urat nem is említettem, a botrányt, melyet határt nem ismerő személyeskedése okozott, csak betetőzték és alig hiszem, hogy hazai egyházunk első theol. tudományos intézetének díszét képeznék. Egy kérésem van még önhöz. Kérem, a „szent" háborút, melyet a katholiczizmussal folytatni akar, ne egyházunk nevében folytassa, hanem ha tetszik tisztán „saját felelőségére" ; mert én ezen hangot és modort el nem ösmerem sem evangélikusnak, sem protestánsnak. Az ily modorú harcz legkissebb aggodalmat sem okoz a katholiczizmus komolyabb részének. Kitetszik ez már csak abból is, hogy e „szent" háborúban a katholiczizmus nem is koczkáztatja jobb vitézeit, hanem csak portyázó basibozukjainak egyik közlegényét. Szerkesztői megjegyzés. A vita folyama alatt nem tartottam szerkesztői feladatomnak a két vitázó közé elegyedni. Annyit mondhatok, hogy a vita bevégzése nagyon is kedvem szerint van. Most sem tennék megjegyzést, ha e záró szóban a vitázó felek egyike, személyében az egész evang. papságot nem állítaná megsértettnek ; mert ha azt megengedtem volna, hogy ilyesmi történjék, elmulasztottam volna szerkesztői kötelességemet. Meglehet, sőt helyes is, ha egy evang. lelkész magát azonosítja testvéreivel, de mindég kérdés marad, vájjon ezek is egy szellemi páros viaszkodásban egygyel vagy mással solidaritást vállalnak-e? Ha a vitatkozó felek kárt tettek, legfeljebb egymásban tettek kárt, szenvedjék! Az evang. lelkészi karnak ahhoz semmi köze. Hogy tiszt. Szeberényi Lajos Zsigmond úr a lapot is megtámadja, melynek szerkesztője ép oly loyalisan közölte az ő támadását, mint ellenfelének válaszát, s így csakis saját felelősségükre folytatták a vitát : azt sajnálom, annál is inkább, mert nem áll érdekemben bármely munkás, törekvő testvéremet e laptól elzárni. Különben pedig az Úrnak áldó kegyelme legyen és maradjon mi velünk ! lilflii, A miniszteri jelentés a közoktatás állapotáról 1886 7-ben. III. Érettségi vizsgálatról szóló szakaszban az idén külön választják az első izben érettségire jelentkezőket (rendes és pótló vizsgálat) az ismétlőktől s javítóktól. Amazok száma 2500, emezekét nem lehetett pontosan megállapítani. A minisztériumnak 280-ról van tudomása (107 ismétlő és 271 javitó). Az összes szám 245-el nagyobb a tavalyinál. Gymnásiumi jelentkezett 2278, reáliskolai 122, Az írásbelit sikerrel álotta: gymnáziumi 2132 (93-6°/

0) reáliskolai 215 (96-8%), ismétlő 88-1%. A szóbelin megfelelt gymnáziumi 1746 (75*7%), reáliskolai 187 (84-2%). Legtöbben az abituriensek közül kijelentették, hogy jogi pályára lépnek 517, a legközelebbi szám a theologiai 435. Feltűnő hogy 40 reáliskolai abituriens alsóbb hivat, pályára lép. IV. A középiskolák tanárairól. Az összes tanárok száma 2903, még pedig 1622 rendes, 352 helyettes, 136 kisegítő, 616 hitoktató, 177 rendkívüli tárgyat tanító. Az állam rendelkezése alatti intézetekben a rendes tanárok száma 13-al, a helyeteseké 6-tal emelkedett. Legjobban vannak ellátva tanerőkkel az állam rendelkezése alatti intézetek. 10 tanfolyamra jut 17 tanár, mig az unitáriusoknál e szám 11-re sülyed. Az 1622 rendes tanár közül képesített 1276 (78-6%), a 352 helyettes közül 169 (48%), a 136 óraadó közül 99 (70-60%), a 616 hit oktató közül 569 (92 3%), a 177 rendkívüli tárgyat tanitó közül 106 (59-9°/

0). A rendes tanárok közt évről-évre több képesítettet találunk. 1000 r. tanár közül képesített volt 5 év előtt 704 4 704 n r> n n r> ^ » n '