Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Protestáns gondolatok az evangyéliomi szabadságról (Dr. Szlávik Mátyás)

Hatodik évfolyam. 44. szám. Pozsony, 1888. évi Október 27-én. EVANGELIK

U S EGYHÁZ es ISKOLA. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Előfizetési ár : Egész evre (j írt — kr. Szerkesztő- a kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. félévre . . . o , — „ negyedévre 1 . 50 , Egy szam ara: 12 kr. o. e. I Feieiös szerkesztő s kiadó: T IR. S Z T IÉ IST SZKY FEBENCZ. Hirdetés ara: Négyhasábos petit sorként egyszer közöive 7 kr.. többször közöive 5 kr. Bélyegdii : külön 30 kr. Tartalom : Protestáns gondolatok. (Dr. Szlávik Mátyás.) — Magiszter Petrns Zabelíerus. (Hörk József.) — Belföld. — Vegyesek. Pályázatok. — Hirdetés. az evangyéliomi szabadságról. Elhangzott a reformáczió dicséneke, az „Erős vár a mi Istenünk" ama hatalmas evangy. prot. szózat, a melyhez hasonlót még Bogisich sem tudna kisütni a római egyház számára ! Az egész evangy. kereszténység buzgó hálát rebegett azokért a megemlékezésre méltó tanítókért, kik nékünk szólták az Istennek beszédét," kik a reformáczió művének úttörői, vezetői és hitedzett hősei valának az evangy. ker. hitvallás minden országában, — hálás szívvel s őszinte kegyelettel elismerve azt, mily véghetetlen isteni áldás adatott a világnak, a művelt emberiségnek a XVI-ik századbeli reformáczióban. Valóban megérdemlik, hogy „hitöket kövessük," nagy fontosságú feladatukat átérezzük, — ez legyen ama közös tudat és érzet, mely az egész prot. világot áthassa és fölemelje ! S mégis, mily kíilönbözőleg fogják fel az egyes felekezetek a reformáczió elvét! Mig mi evangy. prot. keresztények a reformáczió művében az isteni gondviselés tényét ünnepeljük, s abban a megkötött lelkiismeretnek a pápai hierarchiai egyházi tekintély alól való felszabadítását, tehát az egyénnek vallásoserkölcsi önállóságát, Hase szerint nagykorúságát tiszteljük, addig Róma a reformáczióban csakis . forradalmi elvet lát, a mely a pápa tekintélyének elvetésével az egyház uralmát is elvetette, s ennyiben az egyesnek önkényét szentesítve a vallásos-erkölcsi élet terén az újabb idők forradalmi jelenségeinek s egyoldalú tagadó törekvéseknek vetette meg alapját. Hiszen ezeket sorolja elő egyenként a Pius-féle „Sy lia bus", mely modern tévelygések ellen állítólag egyes-egyedül a pápai csalhatatlan szózat s a római papság segíthetne. A reformáczió, mint vallásos-erkölcsi elv, mint az ember közvetlen vallásos érdekeit érintő elv, „a keresztény ember szabadságának" elve, a melyet Pál apostol után ismét Luther s többi reformátortársai hirdettek. A hit által való megigazulás, az önálló személyes üdvbizonyosság s az Istennel a Krisztusban való személyes üdvközösség, mint a ker. ember szabadságának biztosítása képezi az evangy. protestantismus sarkalatos positiv alaptanát, s a ker. lelkiismeretnek protestatiója a ferde üdvközvetítés ellen csak logikai folyománya e positiv evangy. elvnek. Nem a hierarchia, nem a traditió, hanem a Krisztussal való személyes viszony a fődolog az egyes ember vallásos-erkölcsi életében. E soterio1 o g i a i elvet természetesen követte a vallásos-erkölcsi élet legfőbb normájának s egyedüli kútforrásának, az írásnak elve, s azt viszont az egyház fogalmának átalakulása, a mennyiben a római papi hierarchiai intézet helyére a Krisztusban hivők közössége lépett, mely közösségnek a régi egyetemes ker. egyházzal való történeti összefüggését hitvallásaink evangy. köztannak tekintik. A reformáczió a ker. ember szabadságának szentesítése, a melynek alapján minden ferde üdvközbenjárást elhagyva szabadon fordulhatunk mennyei atyánkhoz s az istenemberhez, a mi megváltónkhoz. — Már Pál apostol inti a galácziabelie ket : „álljatok meg s ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgálatnak igájával!" Hogy Pál apostolnak komoly oka volt e figyelmeztetésre, bizonyítja az apostoli korszakra s az őskereszténységre következő római — középkori és modern — katholiczismusnak egész története. — Milyen szolgai igát vetett Róma a középkorban az egyes népekre, a melyek keserűen soliajtoztak a pápaság által gyakorolt e történeti szívességért! S ha már Róma Pál apostolra hallgatni nem akart, miért nem hallgat Péterre, a pápaság állítólagos fundátorára? „Annakokáért .... vessétek reménységteket a kegyelemben, a mely néktek megadatott, mikor a Jézus Krisztus megjelenik," mondja Péter apostol. Miért tanítja tehát Róma, hogy reménységünket a kegyelem mellett még a cselekedetekbe vessük, már t. i. azokba, a