Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - A magyarhoni ág. hitv. evangelikusok egyetemes közgyűlése

348 miatt távol maradni voltak kénytelenek. Erre azután a tárgyalás alá kerülő fontosabb ügyeket sorolja elő. Felolvastatik először az ev. ref. egyház konventjének a házassági biráskodás tárgyában kelt átirata, melyben bizottságot kér kiküldeni e fontos ügy elintézésére oly formán, hogy az a ref. konvent kebeléből kiküldött bizottsággal együtt tenné meg a lépéseket. Az átíratott GyőryElek főjegyző felolvasván, Karsay Sándor püspök a bizottság kiküldése és az együttműködés mellett szól. Prónay egyet, felügyelő kijelenti, hogy ezzel a konvent a kérdésnek nem akar praejudikálni, hanem csakis a testvér felekezet iránti jóindulatát fejezi ki. Második tárgynak tárgyalás alá került Daxner Károly, klenóczi egyház felügyelőjének a Szalva Károly, klenóczi tanító ügyéből folyó hivatalától való felfüggesztetése tárgyában benyújtott felebbezése, melyet az értekezlet nem kiván felolvastatni. Ezzel kapcsolatban a bányai kerületnek a kievi ügyre vonatkozó indítványa került sorra. Szontagh röviden ismerteti a kievi ügy előzményeit, elmondja, hogy egyik esp.-felügyelő részt vett a kievi ünnepen. Nem akarja részletezni, hogy mily minőségben vett az részt benne, csak a kerület által elfogadott indítvány előterjesztésére szorítkozik. Erre belép Mudron a dunáninneni kerület kievi zarándoka. Az elnök felszólítván a tagokat, hogy szólnának az ügyhöz, Kubínyi Gréza indítványozza, hogy az értekezlet az indítványt fogadja el és a vizsgálat a legnagyobb szigorral indítassék meg. Elnök kijelenti, hogy az értekezlet az indítványt pártolja. Következett a tiszai kerület indítványa az anyakönyvvezetés törvényhozási úton leendő szabályozása tárgyában. Zsilinszky Mihály felszólalására az értekezlet nem kiván a tavalyi konventnek ez ügyben hozott határozatától eltérni. A tiszai kerület a középiskolai tanárok nyugdíj-ügyének törvényhozási úton való rendezését indítvány alakjában terjeszti elő. Br. Prónay az ügyet a tanügyi bizottsághoz javalja utasítani. Elfogadtatott. Az egyet, felügyelő bejelenti, hogy a zsinati bizottság az előmunkálatokkal elkészült s ezek a gyűlés elé fognak terjesztetni. A bizottság ajánlja, hogy a zsinati tárgyak közé a egyházi törvénykezési rendtartás is felvétessék. — A dunántúli kerület részéről Karsay Sándor püspök az államsegély tárgyában tesz indítványt. Jelzi, hogy 5000 frt. helyett a kormány a kerületeknek 4750 frtot utalványozott, mi által a kerületek, minthogy költségvetéseikbe 5000 frtot vettek fel s kisebb összeg utalványoztatván, zavarba döntetnek; az ügyet fontosnak tartván, a reformátusokká! közös lépéseket kiván tétetni. Az értekezlet az indítványt egyhangúlag elfogadta. Br. Prónay jelzi, hogy a kormány az állam szomorú pénzügyi viszonyai miatt szállította le az államsegélyt s kéri, hogyha a konvent a ministeriumhoz feliratot határozna meneszteni, annak szerkesztésével mást bízzanak meg, minthogy e tekintetben más az elvi meggyőződése. Egy hang erre pártállást nyilvánított, mire az elnök határozottan s nyomatékkal kijelenté, hogy néki az egyházi ügyekben pártállása nincsen, s ez ügyben foglalt álláspontja egyéni meggyőződésén nyugszik. Az értekezlet helyesléssel vette tudomásúl az elnök nyilatkozatát. M udron a dunáninneni kerület nevében négy indítványt terjeszt elő. Első sorban illetéktelen híresztelésekből származó sérelmek orvoslását indítványozza az egyházkerület; azután a miavai iskolák ügyéről szól. Az értekezlet az indítványokat mély hallgatással fogadta. Nagy méltatlankodást keltett a kerületnek a konventi díjazás leszállítására vonatkozó indítványa s többen concret eseteket sürgetnek. Erre felolvassa az elnök a számvevői jelentést, mely a leghatározottabb czáfolat a dunáninneni kerület insinuatióira. Végül Mudron felolvassa a ker. amaz indítványát, melyben a kerület azt óhajtja, hogy a büntető eljárás megindítása előtt ne indíttassák meg az egyházi törvényszéki eljárás a pánszláv ügyekben. Ezen indítvány is a gyűlésen fog tárgyaltatni. Ezzel az értekezlet véget ért. Október 10-én délelőtt báró Prónay Dezső, egyet, felügyelő meleg szavakkal üdvözölve a magyarhoni ág. hitv. ev. egyház egyetemes közgyűlésének tagjait, megnyitá a gyűlést. Bejelenti egyszersmind, hogy Geduly püspök betegsége miatt nem jelenhetett meg s így Karsay Sándor, dunántúli püspök osztja meg vele az elnökséget. Beszédében az egyet, felügyelő visszapillant a legutóbbi húsz év történetére. Kezdetben egyházunk jogainak sértetlen megóvásáért folyt küzdelem után — így folytatja nagy figyelemmel meghallgatott beszédét az egyet, felügyelő — úgy látszott, békességes korszaknak nézünk elébe. Hazánk alkotmányának helyreállítását közvetlen követő néhány éven át csendes és békés fejlődésnek indúltak ügyeink, a rendes egyházi közigazgatási kérdések elintézése foglalkoztatta egyet, gyűléseinket és ezenkívül a közoktatás, kivált középiskoláink ügye, valamint theol. intézeteink helyzete, azoknak jobb és czélszerűbb szervezése. Sajnos azonban, nem sokáig tartott a csendes fejlődés korszaka. Néhány év múlva ellenállhatlan erővel megújult azon eszmék harcza, melyek, szorosan véve, nem egyházi jellegűek, de a kor uralkodó eszméi és azért az elemeknek látszólag fedezhetetlen erejével törnek maguknak utat mindenüvé és ennélfogva egyházi életünknek körében is és az egyházi ügyeinket intéző gyűléseink tanácskozásaiban érvényesülni igyekeznek. Hiába akarna bárki gátat emelni annak, hogy ezen eszmék bizonyos körbe ne jussanak, sem egyes ember bármely erős akarata, óvatossága, sem elővigyázata, sem a legügyesebben alkotott szabályok, sem a legjobb, legtökéletesebb testületi szervezet nem képes arra, hogy ellentálljon a nemzeteket mozgató, a társadalmat uraló eszme hatalmának. Es magyar ev. egyházunk, melynek alkotmánya széles alapon áll és népuralmi jelleggel bír, melyben számos tagból álló nyilvánosan tanácskozó gyűlések képezik a főbb egyházi hatóságokat, természetesen érzi szintén a korunk uralkodó eszméinek harczát, mely még az egyházi ügyek intézésénél is felmerül. Ezen helyzet kedvezőtlen és súlyos, de nem válik kedvezőbbé, ha el akarjuk tagadni. Be kell tehát vallanunk, hogy a bajt teljesen megszüntetni nem, de enyhíteni lehetséges. Az egyház feladata a közös vallásgyakorlat ; a vallásgyakorlat alatt természetesen a felebaráti szeretet munkálkodásait is értve ; ha most számot vetünk magunkkal, kevés az, a mit e tekintetben teszünk, még annál is sokkal kevesebb, mint a mire szegénységünknél fogva képesek volnánk. Avagy van-e egyetemes egyházunknak, mint olyannak, csak egy humanistikus intézete is, vagy támogat-e, mint egységes testület, már létező ilyen intézeteket? Pedig ezen feladat felkarolása volna a leghatalmasabb módja a védekezésnek egyhá-