Evangélikus Egyház és Iskola 1888.
Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - A zólyomi esperesség évi közgyűlése (Vitális Gyula)
328 kénytelen lesz. Az egyházi élet egészséges lüktetéséről bizonyságul szolgál a fényes áldozatkészség: a szent czélokra hozott áldozatok közel 50,000 frtot tettek! Szépen gyarapodtak az esperességben lévő egyes intézetek is. A lelkész-tanítói özvegy-árva segélyegylet tőkéje 18,638 frt. ; a Grencner-féle alap (papi özvegyek segélyezésére) 3621 írttal bír; a beszterczebányai nyugdíj intézet 8958 frtból áll. Az esp. pénztár 1782 frttal rendelkezik. Az egyházi megtárak pénzértékben k. b. 25,000 frtot. képviselnek, iskolai takarék perselyekben van összesen 3530 frt. Ezen valóban örvendetes adatok mellett — mint fénynél a sötét árnyék — tűnik fel a maga nemében páratlan vámosi eset, mely minden felé kínos érzést keltett. Nem is késett az esp. gyűlés e durva sérelmet magáévá tenni s ily megbotránkoztató eljárás ellen ünnepélyesen tiltakozó szavát felemelni oly határozat mellett, hogy ezen eset a kerület utján az egyetemes gyűlés tudomására hozassék azzal, miszerint kéressék fel az igazságügyi miniszter ő nagyméltósága oly intézkedések megtételére, hogy jövőre hasonló erőszakos és az igazság-szolgáltatás érdekeire szükségtelen bánásmódtól a lelkészi kar meg legyen óvva. Megnyugtató adatokat közölt az alesperes kimerítő tanügyi jelentése. A mindennapi tanköteleseknek 96'4°/ 0-a s az ismétlősöknek 86 7%-a járt iskolába. A mult évi arány még kedvezőbb volt, mert a minden napi tanköteleseknek 98-5°/ 0-a látogatta iskolainkat. Az apadás részint abból magyarázható meg, hogy 2°/ 0-kal többen jártak idegen iskolákba, részint abból, hogy a mulasztások bírságolása körüli eljárás lanyha volt, miért is felkéretik a megyei közig, bizottság, hogy a mulasztásokkal szemben az elöljáróságok szigorúbban és erélyesebben járjanak el és a beszedett bírságpénzeket a törvény értelmében szoogáltassák át egyházunknak iskolai czélokra lehető felhasználása végett. A tanítás eredeménye, egj'-két iskolát kivéve, a várakozásnak általán megfelelő volt. — A magyar nyelv tanításáról szóló külön jelentés is haladást jelez, a mennyiben több iskolában a magyar nyelv nem csak mint tantárgy, de mint tannyelv is gyakoroltatott. A gyűlés további tárgyai közül megemlítendő, hogy az esperesség által kiadott népiskolai tankönynek — a „skolník"nak javított és bővített új kiadása rendeltetett el s új tantervet léptetett életbe, melyet Groó Géza Lajos beszterczebányai tanító dolgozott ki. — Megválasztatott továbbá a gyámintézeti bizottság; megalakult az új ker. perrentartás értelmében az esp. törvényszék, és a fegyelmi bizottság. Az egyetem által javasolt theol. tanárvizsgálóbizottság megalakítása pártolásra talált; a theol. akadémia épületeinek költségeire egyházánkénti gyűjtés eszközlése kimondatott; nem külömben pártolásra talált az akad. tanári karának szakkönyvkiadó vállalata. Az okt. 4-én kezdődő kerületi gyűlésre követekül az elnökségen kivűl Bakay Péter esp. jegyző és Thébusz János lelkeszek, a felügyelők közül pedig Csipkay Károly alispán, Halassy Gyula, Lehoczky Egyed orsz. képviselők, Kollár János és Chovan János ügyvédek lettek megbízva. A gyűlés vége felé élénk tárgyat szolgáltatott a zólyom-lípcsei administratorság kérdése. Az ottani egyház ugyanis látva azt, hogy elaggott, immár 85 éves lelkésze nehezen tudja csak hivatalának fáradalmait viselni, sőt az egyház megkívántató gondozását s a hívek lelki szükségleteinek kellő kielégítését ellátni erőtlen, méltányosan vélt eljárni az által, hogy terheinek megkönnyítése végett oldala mellé segédlelkészt hívni szándékozott ; de ez a lelkész ellenkezésével találkozott. Erre az egyház az 1879. évi ker. gyűlésnek a pap választási novellához függesztett rendelkezés értelmében helyettes lelkész behelyezését kívánta. A főesperes méltányolva az egyház kívánságát, az administrátort ki is nevezte. A nesztor lelkész ezen akarata ellen történt kinevezéssel szemben még inkább hangsúlyozta tiltakozását s így került az ügy az esp. közgyűlés elé s hosszabb eszmecserére adott alkalmat; végre az egyház nagyérdemű felügyelőjének felvilágosítása után a közgyűlés a főesperes eljárását egészben helyesnek s az administrátor behelyezését szükségesnek jelentette ki. — A gyűlés d. u. fél egy órakor lett befejezve. A minden áldásnak Atyja óvja, vezesse és áldja az ő anyaszentegyházát, adjon sikert és bő előmenetelt minden buzgó nemes törekvésnek, az O szent neve örök dicsőségére ! Vitális Gyula. Szívélyes kérelem. A salgótarjáni egyház már több év óta alkalmatlankodik kéregetéseivel a hazai protestáns testvéreknél. Ha súlyos viszonyai nem unszolnák : nem tenné azt ; mert bizony nehezebb kérni, mint adni. Hazánk közepetáján, a mátravidéket magában foglaló, egy két megyét kitevő területen, a protestantismus eddigelé nem hódított. A Mátrától nyugotra nyúló vidéken elszórtan, a mindenfelé nyitott bányák nehezen megközelíthető telepein rejtőzve élő, többnyire halott testvérek, a salgótarjáni evang. egyházhoz hűtlen hívek. Miért hűtlenek? Azért, mert a régi igazság értelmében, a mit valaki nem gyakorol és gyakorolhat : elfelejti — így van ez a vallással. S a ki mit elfelejtett, ahhoz hűtlenné válik. A farkas pedig résen áll, az akol keritéstelen. 300 kilométer területen, legalább 30 bányatelepen, elvegyűlve a katholikusok között, távol a templomtól és lelkésztől, a szegényes, rendetlen, erkölcstelen életmódtól, s az örökös, vasárnapokon is folyó nehéz munkától testében lelkében megbénítva elfásítva teng az evangelikus bányász családjával. Ilyen siralmas helyzetben a protestáns virtus virága elenyész. A mult évben heten dobták magukat a katholicismus tengerébe ! Siralmas tünemény ! S a lelkész összekötött kezekkel kénytelen ezt nézni és Tantalus kínait szenvedni hozzá. Templom, parokja épités, vallástanítás, s a lelkészi teendők ezer gondjai között (nem ritkán egy-egy temetés a távol széleken két napját is igénybe véve) szinte magára hagyatva oda törekszik eleitől fogva már, hogy módot találjon a veszélyeztetett és veszni indult hívek megmentésére. Tudja jól, hogy a lelkészi látogatás, a gondozás utja vezet czélhoz, hanem az a prózai kérdés áll elő itt is minduntalan : hogy hát az utazáshoz ki adja a fuvart?! Reméljük, hogy majd csak könyörül rajtunk a jóságos gyámintézet! . . . Mélyen tisztelt Testvéregyházak, kérjük ne vegyék rosz néven, hogy a ránk súlyosodó nehéz időkben szétküldöztük alamizsna végett kérvényeinket. Kérjük egyszersmind szeretettel, hogy ha már egyáltalán részükről nem jutna számunkra segély, akkor legalább a szives választ a már említett, múlt év folyamán szétküldött kérvényeinkre, megadni kegyeskedjenek, hogy alólirott a presbyterium előtt beszámolhasson. Esdő szavunkat szives meghallgatásban részesítették :
