Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Frint János, franzfeldi lelkész 50 éves jubileuma (Kernúch Adolf)

304 Egyáltalában nincs oka takargatnia valakit kebelében, ha csakugyan vétkezett; de joga és kötelessége követelni a vádlótói, hogy legyen bátorsága nyilt sisakkal támadni. Nekem úgy látszik, nt. Esperesség, hogy azok a névtelen vádlók, a kik egyesek helyett testületeket vádolnak, semmivel sem mutatnak több bátorságot és okosságot, mint az a mesebeli ember, a ki azért, hogy egy kellemetlen szúnyogot kifüstölhessen szobájából, egész házát gyújtotta fel és aztán csodálkozott, hogy még is maradtak szúnyogok ! Ezt a bölcsességet a távolesők megmosolyogták, de a felgyújtott ház lakói bizonyára nem nézik összetett kézzel a gyújtogatót, a ki nyugalmukat és vagyonukat veszélyezteti stb. stb. Igy folyt a szó tovább ékesszólásáról hazaszerte ismert felügyelőnk ajkairól. A gondosan összeállított esperesi évi jelentés az egyes egyházak mozzanatait tárta elénk. Nemcsak alphabetikus sor, de a hitélet nyilvánulásai tekintetében is Arad a legelsők között foglal kelyet. Alig néhány éves mozgalma, hogy templomot építhessen, ma már 14 ezer forintot eredményezett. Gyoma templomát és tornyát 3300 forinttal renoválta. Az összeghez Eiler Mihály egyháztag maga 1000 forinttal járult. E munka alatt csak nem az utolsó pillanatban érte a katastrófa, már-már kész temploma tűzvésznek esett áldozatúl. Az eset mindenfelé élénk részvétet keltett s a reconstruállandó templomra csakhamar 4167 frt és 213 métermázsa gabona gyűlt. Biztosítva volt 2000 forintig. Az egyes egyházak mozzanatait különben nem folytatom tovább. Hogy mennyire élénk egyházainknál az egymásnak terhét hordozzátok'... magasztos elv, mutatja példáúl, hogy a sárvári egyház Gyoma, Hertelendifalva s más szegényegyházak felsegélyésére maga mintegy 600 forintot adományozott és gyűjtött. Vegyük — idézem még csak emelkedett zárszavait Achim Adám esperes urnák apostoli buzgóságú s lelkületű vezérünknek — számba az egyház-gondnoki számadások kimutatását ennek kétszázezernyi forgalmával vagy akárcsak az esperesség közoktatásügy-hajóját emeló' évi 70—80 ezer forintnyi kiadásnak, a népoktatás szolgálatában álló fekvőségek 300 ezer forintot haladó értékeivel s az összes egyházmegye szükségleteit fedezni kiosztott azon 100 ezeret már jóval túlhaladta lélekszámot, nemkülönben az ezek birtokában levő tengernyi vagyon nagyságát, melynek alig 1 jövedelmi °/

0-a vétetik igénybe az egyház — többet kell mondanom — az Isten országa által : akkor nincs okunk félni attól, hogy esperességünk s egyházaink hajói megfeneklenek csak az Ur lelkének fúvása ne kerüljön bennünket; sem attól, hogy egyik vagy másik erőtlen, beteg tagja elhagyatottságában elsenyvedjen, csak az Ur angyala időnként leszálljon hitéletünk gazdag és jótékony Bethesda-halastavába és hozza mozgásba annak vizét, hogy legközelebbi betegünk belészállva, meggyógyulhasson. Közli : Petrovics Soma, szentesi lelkész. „Frint János, franzfeldi lelkész 50 éves jubileuma." Szép és megható ünnepélyről érkezém vissza tűzhelyemhez. A franzfeldi á. h. ev. egyház szeretett s érdemekben megőszült, 79 éves agg lelkészének, Érint Jánosnak ötven éves lelkészkedésének alkalmából ezen egyház által rendezett emlékünnepélyről. — Hogy kicsoda Frint János, felesleges is említenem, hiszen ismeri az egyetemes egyház közönsége a bánáti á. h. ev. egyházmegye e buzgó s kiérdemült főesperesét, a ki kivált a volt határőrvidéki egyházak patentalis állapota elleni küzdelmek idejéből a kerületi és egyetemes gyűlések tagjainak élénk emlékezetében állhat. Mindazáltal nem hagyhatom érintés nélkül, hogy az ünnepelt férfiú, Dr. Székács Jószefnek egykori iskolatársa, több kitűnő család házi nevelője, majd az ebendorfi, nagy-kikindai, aradi- s végül 1850 óta a franzfeldi egyháznak fáradalmat nem ismerő lelkésze vala, ki ez idő alatt 1862—1873 a határvidéki körlelkészi, 1862—1865 alesperesi, 1866—1873 az esp, gyámintézetnek elnöki, 1859—1867 az esp. nyudíjintézetnek pénztárosi és 1865—1873 a bánáti egyházmegyének főesperesi tiszteivel lett egyházmegyéje által megbízva s ténykedéseiben oly bokros érdemeket szerze magának, hogy 1885-ben, O felsége által is, koronás arany érdemkereszttel, lett kitüntetve. — Eolyó évi május hó 4-én ötven éve mult annak, hogy az akkori superintendens, Dr. Szeberényi János által, lelkészi hivatalra lett felavatva. — Ennek emlékét ünnepié meg f. évi aug. 26-án, hálás franzfeldi egyház, számos esp. lelkész és tanító s más közeli és távoli vendég jelenlétében. S mi, kik e szép és megható ünnepély vendégei — és tanúiúl szerencséltettünk lehetni, nagy lelki örömtől eltelten s cselekvésre buzdítottan, vevénk a nap alkonyán búcsút az ünnepelt férfiútól és nemesen érző egyházától. Magának az ünnepélynek lefolyása, dióhéjba szoritottan, a következő vala : Már kora reggel mozsártüzelés jelzé az ünnepély fontosságát és ritka voltát, mialatt rövid s gyors egymásutánban érkezének meg a legközelebbi lelkészek és tanítók, hogy részt vegyenek az ünnepeltnek és egyházának hálás lelki örömében. Ott láttuk a bánáti lelkészi karból Kramár Béla, főesperest, Bujkovszky Gusztáv, alesperest, Kolényi Emil, torontálköri dékánt, Kernúch Adolf, esp. főjegyzőt, Schvalm György, pancsovai, — Paulinyi Sámuel, antalfalvi, — és Zatkalik Károly, hertelendyfalvi lelkészeket; vidéki tanítók közül Szupper Mihály, mramoráki — és Weisz János, pancsovai községi tanítót ; végül az ünnepeltnek helyben nem lakó gyermekei közül Frint Béla, uradalmi tisztet, Frint Lajos, aradi lelkészt, a jubiláns vejét, Hészler Sámuel, fegyházi lelkészt, — részben családostúl. — Pontban 9 órakor, harangszó és mozsártüzelés által jelezve, vevé kezdetét a jubiláris isteni tisztelet a zsúfolásig megtelt csínos berendezésű templomban, melybe a jelen volt lelkészek kíséretében, meghatott lélekkel vonult be a jubiláns, ki szokott helyén, az őt kisérő lelkészek pedig a fungenseket kivéve, az oltár előtt félkörben foglaltak helyet. A „Weicht ihr Berge" kezdetű ének két első versének elzengése után, Schvalm György, pancsovai lelkész mondott alkalmi imát az oltár előtt s felolvasá a Mát. 20, 1.—16-ban foglalt evangyéliom szövegét, mire ő is a félkörhöz fűződött. „Die Gnade wird doch ewig sein" kezdetű ének 4 első versének eléneklése után pedig a jubiláns lépett 38 év óta uralt szószékére, s I. kor. 15, 1.—10. alapján, klassikus német nyelven, e tételről elmélkedett! „Isten kegyelméből vagyok, a mi vagyok", mert úgymond kénytelen e szavakra fakadni, ha megfondolja lelkészi ténykedésének kezdetét, folytatását és végét. A művészi kivitelű, eszmékben