Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Tatay István emlékezete (Zsilinszky Mihály)

293 szívesen teljesítette. O maga e szavakkal jellemezte ke'sőbben a szarvasi akkori állapotokat : találtunk udvart, mely minden inkább, mint iskolaudvar volt; levegőt, mely életoltó volt, nem éltető ; szobákat, melyek nem voltak tanteimek ; oktatást, egyes részeiben szakszerűen kitűnőt, mely egészben véve nem volt concentrikus ; fegyelmet, mely nem mondanám, hogy az idők szerint humánus nem lett volna, de mely inkább formális igazságszolgáltatásban, mintsem a paedagogus óvó szeretetének szigorában helyezte czél- és súlypontját; gyermeksereget, melynek képe gyéren ragyogott örömtől, lelkesedéstől; majdnem üres felső osztályokat, hol csak néhány szebb reményű fogékony kebelbe kelle lelkünket átöntenünk, de kik aztán egytől egyig a tanári pályára előképződni buzdúltak; találtunk gyűjtemények hiányában majdnem felszereletlen egészet ; találtunk bizonyára egyes jeleseknél a gynmásiumi czél többé-kevésbé világos tudatát, — de az e czélra minden erőt és fejlesztést összeirányzó akaratot, erélyt, — ezt nem." Ezt az erélyt ő hozta be. Ez időszakban Tatay valóban rendkívüli tevékenységet fejtett ki. Minden erejét arra fordította, hogy

r az iskola jóhirnevét megalapítsa. S e czélból mindenek előtt a meglevő (12) tanerőnek czélszerű felhasználására fordította figyelmét, s egyszersmind, a jövőre számítván, kijelölte és ajánlotta az esperességnek azon ifjakat, kik a tanári pályára hajlamot és tehetséget tanúsítottak, hogy a netán szükségelt választásoknál kész tanférfiai legyenek. Részletes jelentéseket terjesztett elő az iskolai tanácsnak, miáltal az iskola ügye iránti lelkesedést a^z egész esperességben nagy mértékben élesztette. 0 lett az iskola vergődő hajójának iránytűje. Az ő tervei, tanácsai, újításai voltak döntő befolyásúak, mert minden józan belátásu férfiú kénytelen volt beismerni, hogy Tataynak minden tette sőt még hiúsága is iskola javára irányult. Alig volt széles e hazában valamire való tanférfin és iskolabarát, a kivel ő közvetlen érintkezésbe ne tette volna magát ; alig prot. főúr, a kinek figyelmét különféle alkalmakból föl ne hivta volna az alföld egyetlen ev. főiskolájának fontosságára. Az esperességi levéltár ekkori okmányai sok ily iratot foglalnak magokban ; érdemes munka volna azokat az utókor tanúságára részletesebben is megszólaltatni ! Azonban tevékenységének legnagyobb részét az iskola nyilvánossági jogának kieszközlése vette igénybe. A belátóbb egyházi férfiak buzgólkodása folytán az egyházak kiállították a főiskola fentartására szentelt összegekről szóló alapítványi leveleiket. Maga az iskolai tanács gyökeres átalakításon ment keresztül, a mennyiben eddigi elnöke Jancsovics István lemondása folytán a lelkes Haviar Dániel lett elnökké, s az eddigi szarvasi tanácstagokhoz még következő vidéki tagok is megválasztattak : Torkos Károly orosházi, Peez Gyula m.-berényi, Szeberényi Gusztáv b. csabai lelkészek és Urszinyi Andor csabai birtokos. Tatay igazgatóságának első évében 1857. február havában új sürgetés és fenyegetés jött a helytartó tanácstól, minek következtében az iskolai tanács márczíus 23-án csakugyan felterjesztette a kívánt okmányokat, s egy Tatay által szerkesztett folyamodásban kérte az iskola nyilvánossági jogának megadatását. De a midőn ezt tette, nem feledkezett meg azon kötelességről és tiszteletről sem, mellyel a prot. autonómiának és a hazának tartozik, hanem határozottan kijelentette, hogy midőn a kormány tanrendszerének megfelelőleg nagy áldozatokkal szervezi főiskoláját, két jogot föl akar magának tartani, úgy mint : „egyfelül egyházunk százados joggyakorlatában sarkalló, s az 1791-ki 26-ik törvényczik által körülirt és szentesített önkormányzati befolyást ... az intézet mind külső, mind belső életére : másfelül a magyar nyelvet, mint az intézet hivatalos és előadási nyelvét." Ezzel azonban a Helytartótanács nem volt megelégedve, s .követelte az esperességtől, hogy a gymnásiumi tanrendszerről szóló cs. k. oktatásügyi ministeri rendeleteket pontosan végrehajtsa; hogy a főiskolánál működő tanárokat a császári rendelethez képest megvizsgáltassa ; és végre, hogy a német nyelv tanítására vonatkozó rendeleteknek is eleget tegyen. E kivánatokra ismét Tatay által szerkesztett s junius 25-kén kelt válaszirat küldetett fel N.-Váradra, mely iratnak főpontjait, mint azon kor viszonyainak és az iskolai elöljáróság küzdelmeinek hű kifejezőit, érdekesnek tartom szórúl szóra közleni : „1. Az 1791. 26. törvényczikk által szentesített jogainknál fogva s a főtanoda virágzásának előmozdítása érdekéből, igazgatónk, tanáraink, helyetteseink és melléktanítóink választását s a tanerők időnkint szükséglendő szaporítását, a tanodai birtokok és alapítványok fölötti kezelői gondviselést és rendelkezést, és már csak vallási szellemünk meg-óvása végett is, O 7 mellőzhetlen folytonos éber őrködési befolyásunkat a tőlünk alapított intézet fölött szabadon gyakorolni föntartjuk ugyan magunknak; de másfelől viszont az elfogadott tanrendszeren, úgy

T miként ez a magas cs. kir. oktatásügyi minisztérium rendeletei által megszabatik, lényegi másításokat tenni, vagy ettől eltérni nem igénylünk, s a netán igénylendő bárminő másítást vagy eltérést csak a cs. kir. tanhatóság jóváhagyásának hozzájárultával teendjük. 2. Remélve, hogy evangelikus tanárok vizsgálóiul, magasb helyre intézendő kérelmünk alapján is, evangelikus tanodai férfiak fognak mielőbb neveztetni : tanárainkat ily vizsga alá bocsátni annál készebbek vagyunk, minthogy a törvénynek visszaható erőt, mely szerint t. i. még kelte előtt tanárkodott férfiaink is vizsga alá tartoznának, a magas kormány sem tulajdonít. 3. Nem kételkedve, miszerint O cs. kir. apostoli Felségének . . . népboldogításra irányzott atyai szándékai nem is engedhetnék, hogy bármely országának nemzeti nyelve fájdalmas félretételben részesüljön, és részesüljön az isteni tisztelettel egyenlő szentségű nevelés terén : a magyar tanítási nyelvhez alapítványi okirataink világos kikötése szerint is megválhatlanul