Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Nemzetiségünk (Dr. Masznyik Endre)

Hatodik évfolyam. 36. szám. Pozsony, 1888. évi Szeptember 1-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. r Előfizetési ár : Egész évre 6 frt — kr. félévre . 3 , — , negyedévre 1 , 50 , Egy szam ára 12 kr. o. e. J ^VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- 8 kiadó-hivat,al : Pozaony, X

onventutcza c. sz. Feieiös szerkesztő s kiadó : IT IR. S Z É IST S Z F IE IR IE KT G Z. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közöive 7 kr.. többször közöive 5 kr. Bélvegdii : küiön 30 kr. Tartalom: Nemzetiségünk. (Dr. Masznyik Endre.) — Tatay István emlékezete. V. a (Zsilinszky Mihálytól.) — „Hazafisági nyilatkozat". (Hurtay György.) — Belföld. — Vegyesek. — Pályázat. — Válasz K e n e s s e y úrnak. — Olvasóink bizonyára emlékeznek még arra a czikksorozatra, melyet e becses lapokban „Anonymus vádjai" czímen közöltem. Ezt feltéve, felmentve érzem magamat az abban foglalt főbb dolgok megismétlésétől. Arra sem érzem magam indíttatva, hogy egy s más állításomat helyreigazítsam vagy bővebbén magyarázzam : amit irtam, megirtam s az utolsó betűig állom, vallom. Nem tudom lapunk olvasói, hogy s mint vélekednek. Régi szokás nálunk, s úgy látszik már ki sem megy a divatból, hogy az elvi kérdéseket — pendítse bár meg akárki — agyonhallgatjuk. Pedig volnának elegen, a kik igen nagyon is hivatottak a hozzászólásra. Miért hát az a „csend és mély némaság"? Elvégre is az eszméket tisztáznunk kell, — egyházunknak a nemzetiségi kérdésben határozott álláspontot kell foglalnia, mert jelen állapotunk a rosznál is roszabb. Égész életünk kölcsönös félreértésből, gyanúsításból és huza-vonából áll. Nem értjük egymást, — s nem értenek minket. íme a csattanós példa! Hát én eddig azt hittem — tótul nagy sajnálkozásomra jóformán kenyérkérni se tudva —, hogy engem csak nem kevernek soha a panszlavismus gyanújába s ime AnonymusKenessey úr (milyen jó, hogy nevén tisztelhetjük!) már fog és visz. S hiába mondom neki : de Uram ! itt a tévedés világos, ha ideje korán észre nem veszem, — pedig távollétem miatt majd elkéstem!! — menthetetlenül a sötétre dug. S mi veszedelmem oka! Az „Anonymus vádjai" cz. czikksorozat. Anonymus-Kenessey úr ugyanis azoktól a czikkektől roszúl lett. Pedig én azokat orvosságnak csináltam. De hát mit nem tesz a képzelődés : most azt hiszi, hogy mérget kevertem s a „Protestáns Egyház s Isk. Lap" 32. számában, mint közönséges gonosztevőt törvény elé idéz s mondhatom olyan kemény Ítéletet olvas fejemre, hogy ha boldogtalanabb napjaimban értesülök róla, — kívánsága szerint — rögtön lemondok theologiai tanári állásomról, s megyek Turócz-Szent-Mártonba muszka-politikát csinálni. De így ! — olyan édes azon a czikken mulatni s önmagamon tanulmányozni, milyen érzés is lehet az, mikor az ember tudja, amit eddig nem tudott, hogy ő is pánszláv! Köszönöm t. Anonymus-Kenessey úr ! On nem feledte el szerepét : így csinálták Önök mindég a— nemzeti jellegű magv^lr egyház politikát, melynek neve únió! — Igy csinálták Önök, kik e haza más nyelvű (s talán nevű!) fiaival szemben már azt is érdemnek tekintik, a mi legfeljebb csak véletlen szerencse, hogy magyaroknak születtek. Pedig higvje meg ! amely egyház egy Kossuthot és egy Petőfit ád a hazának, annak tagja tót névvel is orczapirulás nélkül vallhatja magát magyarnak s ha az esetleg: én vagvok, — hát szemébe nézek annak o Oi/ / az Anonymus-Kenesseynek s azt kérdezem : Ki vagy te, — hogy engem a hazát szeretni tanítani merészkedel? A hazafiság kátéjából sem én, sem a pozsonyi theolog. akadémia bármely tanára budapesti mesterektől leczkeórákat nem vesz. Ezt jegyezze meg magának az az Anonymus - Kenessey, aki elég — hogy is mondjam csak, hogy igazán goromba ne legyek? — elég könynyelmű szemünkbe vágni, s hogy „czifra feltevésű kulissáink , melyekre az ágost. hitvalláshoz való ragaszkodás és a lutheránus egyház minden intézményeinek hű fenntartása csak látszólag* van felpingálva, a nemzetiségi törekvéseket rejtegetik" s hogy „mig a lutheránusoknál az egyetemes ág- hitv. evang. egyház által fentartott akadémián olyan theologiai tanárok is ülhetnek egyházi felsőségük jóváhagyásával a tanári kathedrákon, kik a mig az ág. hitvalláshoz való erős, törhetlen ragaszkodást hirdetik, a felekezeti öntudatot ébresztgetik és ennek emelésére a tudomány terén is törekesznek s ezzel csak őszinte tiszteletet érdemelhetnének ki, teljesen lerontják munkájuk értéket azzal,