Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A pestmegyei esperesség pártfogása alatt álló aszódi gymnasium

285 dott, a Tatay által tett javaslatokat már csak azért | sem volt hajlandó elfogadni, mert azokat legfiatalabb collegájok írta. Ez feszült viszonyt idézett elő. Hozzá- j járult azon szintén nem csekély baj, hogy a soproni egyház, illetőleg convent, és a dunántuli egyházkerület között elkeseredett harcz ütött ki a patronatusi jog felett. A kerület, mely 1841-ben egy tanszéket alapított, azt követelte, hogy a tanárválasztásnál neki is befolyása legyen, s többek között azon súlyos váddal lépett fel a convent ellen, hogy a tanári állomások betöltésénél nem a képességre, hanem vérrokonságra fekteti a súlyt, mi által a főiskola jó hírneve és hitele a közvélemény előtt veszélyeztetik. A kerület annál inkább tiltakozott ily eljárás ellen, mivel az intelligentia befolyásának mellőztével, a convent valóban szerencsétlen választást tett. (Odor, Sztrokay.) Ezen vitához járult a főtanodai nagyobb ifjúság féktelenkedése. Az 1848-ki év tavaszán több hazai főiskola ifjúsága abban kereste a dicsőséget, hogy petitiókkal lépett föl, melyekben lázas elragadtatásban követelt uj tantervet, több szabadságot, uj fegyelmi törvényeket stb. A soproni ifjúság annyira ment, hogy egyenesen a tanárokat támadta meg, és bírói tekintély hangján kiáltotta ki a világnak, hogy „a hazában nincs főiskola, mely az ifjú lélek fejlesztő mívelésében hátrább állana a soproni evang. főiskolánál." Beavatkozott az iskola kormányzó testületének teendőibe; követelte, hogy az iskolákra szükséges költségek országos pénztárból fedeztessenek, hogy a tanárok, mielőtt hivatalukat elfoglalják, országos bizottság által szigorúan megvizsgáltassanak, hogy a nyelvtani osztályok helyett reáliskolák állítassanak, s a szoros értelemben vett tudományos pálya csak az ékesszólástani osztállyal kezdődjék — a latin, görög, franczia nyelvek szintén csak ott kezdessenek ; hogy a tanulók fegyelmezésére esküttszék állítassék fel stb. Ez april 7-kén reggel történt. A tanárok fájdalmas meglepetéssel hallák a történteket, és „felvilágosító jegyzéseikben" siettek az úgynevezett reformkivánatokra válaszolni, s a néhány nyugtalan lelkű ifjú által fellázított kedélyeket lecsillapítani ; de csekély eredménynyel, mivel Haubner superintendens a Győrött tartott kerületi gyűlésen egyenlő félként állította a garázdálkodókat a tanári testülettel szemben. Mindezen körülmények leverőleg hatottak Tatayra; és hogy a siilvedésnek indult iskolával saját nevét és jövőjét is ne veszélyeztesse, elvált az intézettől, annyival is inkább, mert mint fiatal ember, elég erőt érzett magában arra, hogy tehetségét a jobb jövő felé siető haza javára másutt is érvényesítheti. Az 184

8

/,

)-ki tanév zivataros volt. A tanárok és tanulók egyiránt siettek a minden felől megtámadott hon védelmére. Felsőbb osztályokban a tanításról szó sem lehetett. „Talpra magyar! hí a haza", ez volt a jelszó. A fiatalság fegyvert ragadott és ég felé emelt űjjaival énekelte a nemzet ezen esküjét : A magyarok istenére esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk! Tatay, ki a hazának legelőször azzal tett fontos szolgálatot, hogy a sopron vármegyei gyűlésen, mint bizottmányi tag, merész szónoklata által vésztörvény alkalmazását indítványozta, azok ellen, kik az osztrák ellenséges táborból jövő lázító proklamatiókat kihirdetés végett elfogadnak, csak hamar fontos szerepre lett fölhíva Sréter ezredes által. Ugyanis Basics Pállal kir. határbiztosi teendőkkel lőn megbízva Kismárton környékén, mely feladatát azon hazafisággal és szigorú pontossággal oldotta meg, mely őt mint tanárt is oly szépen jellemezte. A függetlenségi harcznak szomorú kimenetele folytán, oly sok mással Tatay is menekülni kényszerűit, mivel hivatalától való megfosztatás után báró Hauer, császári biztos által üldözőbe vétetett. Ekkor testvérével együtt alföldi barátaihoz jött, nevezetesen Peez Gyula szarvasi tanárhoz, és Masznyik János földvári lelkészhez. Ezeknek vendégszerető családi körében tartózkodott, mig a vész feje felett el nem vonult. Innét 1850-ben, hogy Haynau hóhérkezét kikerülje, Ugra ment, hol Menyhárt számtártó házánál nevelői állomást vállalt, melyet ugyanazon év szeptember havában az aradi nevelőséggel cserélt fel. Ugyanis Török Gábor, kir. alispán és követ kedvező feltételek mellett hívta fel, vállalná el két fiának privát nevelését s tanítását és pedig a gymnasiális tantárgyakból —6 esztendőre. Tatay, kit időközben újra megkínáltak a szarvasi tanársággal, tartván a székét visszakövetelő (Simon István) tanár által okozandó kellemetlenségektől most is inkább az aradi meghívást fogadta el. Ott csakhamar megismerkedett a kath. gymnásium igazgatójával és jelesebb tanáraival, azok tantervéhez alkalmazkodva tanította tanítványait. Ezen privát tanításnak az volt a haszna, hogy alkalma volt majdnem minden gymnásiális tantárgyak és osztályok nehézségeivel nemcsak megismerkedni, hanem sikeresen meg is küzdeni. Mint ember és mint tanférfiú egyiránt megnyerte a szülék és a nyilvános tanárok szeretetét és tiszteletét. Ez alatt három evang. főiskola, ű. m. : Szarvas, Sopron és Selmecz kínálta őt meg nyilvános állással, de mivel hat évre kötelezte magát a Török családnak, kénytelen volt, mind a háromnak tagadó választ adni. Végre letelt a hat év, és Szarvas, illetőleg a szarvasi főiskolát fentartó békési ág. hitv. evang. Esperesség sietett megragadni a kedvező alkalmat, hogy Tatayt az épen akkor szervezés alatt álló főiskolájához rendes tanárul megnyerhesse; s 1855-ben szeptemberben csakugyan el is választotta. (Folyt, köv.) A pestmegyei esperesség pártfogása alatt álló aszódi gymnásium.. E becses lapok legutóbbi számában közölve volt a nevezett esp. közgyűlésének a lefolyása. A közleményből látható, hogy a gyűlés az aszódi gymnasiummal is foglalkozott, amennyiben elhatározá, hogy évi 100 frttal segélyezni fogja sat. E közlemény megjelenése alkalmából — mint egyetemes egy-