Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Tatay István emlékezete (Zsilinszky Mihály)

284 a magyar alkotmányt és a törvényes alapon cselekvő magyar állam-hatalmat is. Ilyen szellemben felfogva a római katholiczismus egvenlő az ultrámontanismussal, melynek mozgató ereje, vezérszelleme itt mi nálunk a herczegprimás — Simor. Az államra nézve veszélyes s azt alapjában felforgatással fenyegető ultramontanismusba átcsapott katholiczismusnak Esztergomból magyarázott tanai szerint vagy „Regnum Marianum" legyen Magyarország, vagy ne is legyen Magyarország ; vagy római kath. legyen a kormány, akármilyen kormány, vagy ne legyen egyáltalán semmiféle kormány sem; hacsak „a Kálomista Tisza" mentheti meg a hazát, inkább ne is mentse meg azt senki, inkább hadd jöjjön vissza a „Thun"-ok, a „Bach"-ok és „Schmerling"-ek uralma a katholiczismus szent érdekeinek megóvasával, mintsem, hogy a liberális kálvinista, illetve protestáns kormány még tovább is erőszakoskodjék 9 millió katholikus fölött; mert jobb, ha Magyarország csonkán bénán lesz katholikus, mintha mint protestáns ép kéz-láb vettetik a gyehenna tüzére. S hogy ezen czélját elérhesse, az ultramontanismus ma sem riad vissza a Kolonics-féle nemzet-gyilkos politika alkalmazásától : „Facias Hungáriám Captivam, deinde mendicam, postremum Catholicam." Hogy a sötét tudatlanság rabságában foglyul ejthessék és fogva tarthassák a lelkeket, arra elég gondot fordítanak az újabb időben is, csakhogy Simor törekvése immár oda irányul, hogy a „facias mendicam" is megvalósuljon. Mert mikor az esztergomi bazilika restaurálása alkalmával tüntetőleg mellőzvén a magyar ipart és a magyar művészetet s mellőzvén saját magyar híveit is, a kiket csak holmi alárendelt, napszámos munkára alkalmaztatott, a százezreket bécsiek vagy más idegenek zsebjébe vándoroltatja ; vagy mikor a magyar kincstártól elvonja az azt törvény szerint megillető s ma már közel 100 ezer frtra rugó tanügyi alapot, annyira, hogy kész inkább magát bepereltetni és megexekváltatni, mintsem hogy önkényt, békés ütőn megadja az államnak, a mi az államé példát mutatván ezzel másoknak is arra, hogy hasonló körülmények között miképpen viseljék magukat az államhatalommal szemben : — mit akarhat ezzel egyebet mint azt, hogy Magyarország anyagilag szegény legyen ? ! S midőn ezt megtette, a bíboros főpap, egyúttal az utolsó lépésre is elhatározta magát : „postremum Catholicam". Ennélfogva a nagyszombati kath. tanító-képzőintézetből a kir. tanfelügyelőt, mint a magyar kormány hivatalos képviselőjét, kinek ott az 1868. évi 38. t. cz. rendelkezése értelmében a vizsgálaton megjelenni s az 1879. 18. t. cz. értelmében még a bizonyítványokat is aláírni joga és kötelessége, — brevi manu kitiltotta. Hát ilyen formán nemcsak a nagyszombati, de egyéb kath. iskolákból is ki lehet utasítani a tanfelügyelőt s más felekezetek iskoláiban is az illető O J egyházhatóságok hasonló álláspontot foglalhatnak el a kormány képviselőjével szemben. És minek utánna mindezek a közönséget megbotránkoztató dolgok megtörténtek és a felföldi sajtóban is megharczoltattak, minekutánna ő eminencziája hallatta meglehetős sima és látszólag békülékeny szavát kijelentvén ünnepélyesen, hogy ő még a protestáns Fábinyivel barátságos viszonyban van, hogy ő soha sem mondta, hogy protestáns vagy kálomista Tisza s hogy jobban szereti még azt is, ha legroszszabb kormánnyal van dolga, mintha kormány egváltalában nem lenne s minekutánna valaki a „minorum gentium "-ból, talán épen a nagyszombati képezde igazgatója bűnbakul oda állíttatik s a képezdei ifjúságnak a tanfelügyelő által alá nem írt bizonyítványai érvényteleneknek nyilváníttatnak : az a sajátságos, hogy, mintha semmi sem történt volna, az egész viaskodás fölött szépen napirendre térünk, jóllehet az állam issza meg annak a levét, mert az ultramontanismus következetesen és ügyesen folvtatott s csak ritkán nyilvánosságra kerülő aknamunkájával az állam tekintélyét ezután is mélyen aláássa. S ha már az ultrák túlkapásairól szólunk, lehetetlen a magyar korona országaihoz tartozó Horvátország djakovári püspökének, Strossmayernek azon állam-ellenes, hazafiatlan magaviseletét meg nem említenünk, melynél fogva a régebb időben is nagyhírű, ujabban azonban egy kissé elcsendesült főpap most ismét megmozdult és életjelt adott magáról oly képpen, hogy a napokban lerajzott kiewi orthodox jubileum alkalmából egy meleghangú üdvözlő levelet intézett az ottani egyetem rektorához Isten legjobb áldását kérvén az orosz népre s az egész Orosz birodalomra világra szóló nagy munkájának keresztülvitelében, a mely munkába természetesen beleértette Magyarországnak eltiportatását, a mi vesztünket is. íme ilyen túlkapás is előadja magát a róm.-kath. egyházban. Azért hát ne mindig csak a kicsinyeket korpáljuk, hanem akadjon már meg egyszer a szemünk azokon is, a kik hatalmas dolgokat cselekesznek" ugyan az Űr Jézus nevében, de a kikről az Úr bizonyára ma is így nyilatkoznék : „Soha sem ismertelek titeket" ....!! Thomay József. Tatay litván emlékezete, Zsilinszky Mihálytól. IV. Valamint a nemzet történetében, ügy Tatay életében is nagy forduló pontot képez az 1848-ki év. A soproni viszonyok mindinkább kezdtek bonyolódni. Az iskolát nagv csapás érte először az által, hogy lelkiismeretlen gondnoka több ezer forintnak elsikkasztása által lehetetlenné tette az anyagi áldozatokat igénylő reformok keresztül vitelét. A tanárok nagyobb része elöregedett, és a régi rendszerhez szokott annyira, hogy minden ujitást ellenszenvvel foga-