Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - A tolna-baranya-somogyi ev. esp. gyűlésén mondott székfoglaló beszéd (Guggenberger János)

275 Mindebből látható : mennyire üdvös dolgot teendenek tótajku evang. egyházaink elöljárói, lelkészei, tanítói, ha a megjelent jóravaló naptár lelkes felkarolásában és elterjesztésében kiveszik részüket. Jó, épületes olvasmányt juttatnak hiveik kezébe ; azon felül pedig ujabb, nem megvetendő jövedelmi forrást biztosíthatnak támogatásukkal a Luthertársaságnak. Petrovics István, szentesi ev. lelkész. ilifltl, A tolna-baranya-somogyi ág. hitv. ev. egyházmegye alesperesének ntiszt. Guggenberger Jánosnak az egyházmegye 1888. julius 25-én Pakson tartott közgyűlésén mondott székfoglaló beszédje. Nagytiszteletü és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés ! Alkotmányos szokás, hogy autonom testületeknek szabadon választott tisztviselői, midőn a közbizalom által számukra kijelölt helyet elfoglalják, mindenekelőtt köszönetet mondjanak azon megtiszteltetésért, mely őket érte, azután pedig teljes nyíltsággal és őszinteséggel nyilatkozzanak azon irány és mód felett, melyben és mely szerint hivatalos esküjöknek megfelelni és hivatalukban eljárni kívánnak és törekedni fognak. Ez alkotmányos szokás és kötelesség előtt meghajolva én is, mindenekelőtt köszönetet mondok azon megtiszteltetésért, melyet én sem nem kerestem, sem meg nem érdemeltem, de melylyel engem mégis felkeresni e díszes egyházmegye jónak látta. Tekintve gyarló tehetségeimet, tekintve még gyarlóbb egészségi állapotomat, úgy reám, valamint az egyházmegyére nézve is tán legjobb volna, e köteles hálánál tovább nem menve csak azt mondanom : fogadják igaz szívből fakadó köszönetemet, de válaszszanak vezérré egy nálamnál testileg erősebb és szellemileg képesebb embert. Es ha én mégis másként cselekszem és e tekintélyes egyházmegye alesperesi székét elfoglalom : nem teszem ezt hiúságból — hisz több itt az onus, mint a honos — hanem teszem ezt azért, hogy most két éve szeretve tisztelt főesperesiinknek tiszttársaim nevében adott igéretemet beváltsam. Midőn őt akkor főesperesünkké választottuk, előre kijelentette, hogy élünkön csak akkor fog megmaradni és megmaradhatni, ha alesperest adnak melléje, s midőn hivatalába iktattuk, én voltam az, ki tiszttársaim nevében őt üdvözölve — biztosítottam, hogy hivatalában támogatni igen, de elhagyni nem fogjuk. Az egyházmegye igéretét most beváltván, felállította az alesperesi széket és első alespereséül engem — ki akkor tiszttársaim nevében nyilatkoztam — választott. Ezért tartom kötelességemnek a megtisztelő hivásnak engedni és meghajolva azon alkotmányos elv előtt, hogy mely tagját egy autonom testület munkára hívja, az engedelmeskedni tartozik, Isten nevében azt mondom: méltóztattak mnnkára hivni: a mi csekély erővel még birok szeretett egyházmegyémnek rendelkezésére bocsátom. Es már most engedjék meg, hogy néhány szóval kifejtsem programmomat, mely szerint hivatalomban eljárni kivánok és fogok. Működésem köre, amennyiben egy ujjonnan szervezett hatáskört minden követelményeiben és mozzanataiban előre látni lehet, az alesperesi szabályzatban világosan körülvonalozva van. Mindössze csak 17 pontból áll, de oly pontokból, melyek mindegyike ólomsulylyal bir. Teszem e pillanatban csak a 3-ik pontot, mely azt mondja : „Az alesperes felügyel a népiskolai ügyre, az iskolák jó karban és törvényes rendben tartására, valamint a tanitók és segédtanítók hivatalos eljárására és erkölcsi életére." Beláthatatlan tér, mely szemeim előtt itt megnyílik. Utal az én utasitásom az egyházi és országos törvényekre, melyek az iskolával foglalkoznak; utal másodszor az iskolára; harmadszor a gyülekezetekre; negyedszer a gyülekezetek és a tanitók közti viszonyra és ötödször a tanitók hivatalos eljárására és erkölcsi életére. 1. A mi illeti az iskolával foglalkozó egyházi és országos törvényeket és hatósági rendeleteket, azokra nézve vallom a költővel : Azért törvény a törvény, hogy nem enged! ígérem, hogy a törvényeket és rendeleteket tiszteletben tartani és másokkal is tiszteletben tartatni fogom. Hivatalos esküm szerint működési körömben egyházunknak autonom jogait megvédeni kötelességem. ígérem, hogy mindenféle illetéktelen beavatkozástól gyülekezetet, tanitót, iskolát egyaránt megvédendek. Azok közé tartozom, kik a felekezeti iskolának szükségességét vallják; mert, valamint nem tudok magamnak tartós épületet képzelni erős és jó fundamentum nélkül : azonképpen nem tudok magamnak erős egyházat képzelni jó és szabad iskola nélkül. De azok közé is tartozom, kik az autonómiában nem látnak chinai falat, mely idegen szem, idegen birálat, vagy az állami befolyás ellen megvédjen; sőt inkább én is vallom azon nézetet, melynek most néhány éve egyházunknak és hazánknak egyik legnagyobb fia, az egyetemes gyűlésen kifejezést adott, mondván : nekünk protestánsoknak semmi eltakarni, semmi eltitkolni valónk nincsen, ami nálunk történik, azt láthatja és tudhatja mindenki; mondom, e nézetet vallom én is s nem látok autonómiánkban chinai falat; de látok igenis egy apáink vérével szerzett és az állam által is tiszteletben tartott oly szabadságot, mely azon kötelezettséget róvja mireánk, hogy valamint a múltban, úgy ezután is iskoláink felvirágoztatására minden erőnket megfeszítsük. Állami vagy felekezeti legyen-e az iskola? E kérdés felett erősen folyik a vita. A kérdés jogosult és kell, hogy minden ember e tekintetben tisztában legyen magával. Az én álláspontomat épp most volt szerencsém jelezni, de nem átallom hozzátenni, hogy azon kérdésnél : állami vagy felekezeti legyen-e az iskola ? én sokkal fontosabb kérdésnek tartom azt, hogy iskoláink legyenek jók, és hogy azokból egyházukat és hazájukat szerető és az emberiségre nézve hasznavehető honpolgárok kerüljenek ki. Állam és egyház, ha jól felfogják érdekeiket, vállvetve azon fognak törekedni, hogy az iskolák mindinkább felvirágozzanak. Ami e tekintetben 2. az én csekély erőmtől függ, azt meg fogom tenni. De előre kijelentem itt is, hogy azon nézetet és irányt, mely falusi iskoláinktól olyan középiskolafélét akar csinálni, eltévesztettnek és hibásnak tartom. A legutóbbi aerában, valamint más tereken, úgy a tanügy terén is azon hibába estünk, hogy egyszerre nagyot akartunk ugorni. Túlterheltük falusi iskoláink tantervét, tanítottunk sokat és mindenfélét, de az alaposság rovására; és egészen megfeledkeztünk