Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Tatay István emlékezete (Zsilinszky Mihály)

257 egyházában, hol a társadalmi élet kevés örömet és szórakozást nyújthatott lelkének, tudományos könyvek olvasása mellett a kertészet, jelesül pedig a gyümölcsészet volt egyik kedves foglalkozása. Hívei őszinte ragaszkodást tanúsítottak iránta, mert egyesítve látták benne mindazon tulajdonokat, melyek által mint pap, képesítve volt az egyház fölvirágoztatására. Nemcsak a szószéken, hanem azon kivűl is buzgón munkált híveinek javán, kiváló gondot fordítván a nevelésre és az iskolára. Kevés embert lehetett volna felmutatni, a kiben a keresztényi és papi, a népnevelői és apai erények oly szép összhangzatban egyesültek volna, mint Tatay édes atyjában. Es ez nem maradhatott jó hatás nélkül a gyermekekre, kik közvetlen gondviselése alatt korán magokba szívták azon vallás-erkölcsi elveket, melyek nélkül nagyobb szabású embert képzelni nem lehet. Tátay István, ki 1821. márc. 7-én született Hidegkúton, ily apa mellett növekedvén, úgy szólván még gyermek korában határozta el magát a nevelői pályára, a mennyiben már akkor legfőbb örömét abban találta, ha a népiskolában gyengébb tanulótársainak segítségére lehetett. És e hajlam, ez előzékeny segítés, mely évek haladtával s tehetségeinek öntudatos kifejlesztésével valóságos passióvá lett, egész tanári pályájának egyik legjellemzőbb vonását képezte. Elemi tanulmányait Lajos-Komáromban es Némediben végezte, hová atyja időközben átköltözött; de a népiskola oly keveset adott, hogy atyja maga készítette elő, Pál bátyjával együtt, a gymnasialis tanulmányokra. A dunántúli evangélikusok főiskolája Sopron volt, mely történeti múltjánál fogva nagy hirben állott. Ott tanult valaha Tatay édes atyja is ; oda kellett most mennie neki is, annál is inkább, mert atyjának igen sok jó barátja volt Sopronban, kiknek jó indulatára és támogatására bizton számíthatott. lSâ^-tanév elején tehát beíratott István az első gymnasialis osztályba az akkori lyceumi igazgató Hetyésy László által. Sopronban egészen új világ tárult fel az eleven eszű gyermek előtt. A városias élet, a sok nagy tanuló és tanár szokatlan hatást gyakoroltak gyermeki képzelődésére. De mindez csak rövid ideig, egy pár évig tartott. Minél tovább lakott Sopronban, minél közelebbről tanulta ismerni tanuló társait és tanárait, annál közönségesebbé vált előtte minden. Fejlettebb korában érezni kezdte, hogy némely tanárai ! a tanulóság előtt végképpen elvesztették tekintélyöket ; látta, hogy ketten közülök csak annyit végeznek a tanév folyama alatt, a mennyi éppen elegendő a vizsgái parádéra ; tapasztalta, hogy azok is, a kik a közvizsgára nem fektettek nagy súlyt, megelégesznek az egyes leckék lelketlen felmondásával, s egyáltalában nem törődnek azzal, hogy tanítványaik mivel töltik otthon az időt. Nagyon természetes, hogy ily körülmények között csak oly ritka fiatal ember haladhatott, a kit belső ösztöne vitt reá, aki magasabb hivatásának érzetében saját erejével kívánta pótolni azt, a mit az iskola elmulasztott. Tatay ezen kevesek /r közé tartozott. 0 néhány lelkesebb barátjával, különösen a volt mezőberényi ev. német lelkésszel, a mély tudományú Petz Gyulával naponta összejött tanulás végett, s nemes verseny által fejlesztette erőit. Különösen nagy előhaladást tett a latinban és a magyarban. Több tanulótársa ma is emlegeti a boldog soproni napokat, mikor oly kényelmesen lehetett stilgyakorlatokat készíttetni Tatay által, s a tanárok jóhiszeműleg osztogatták az eminenciákat ! Petz soha nem szorult másnak munkájára, de magyar dolgozatát mégis rendesen Tataynak adta át bírálat végett, mint akit e részben legügyesebbnek tartott. A németben viszont Petz lévén az erősebb, ez vette bírálat alá Tatay német munkáit. Mi lehetett természetesebb, mint hogy e nemes verseny folytán mind a két fiatal ember öntevékenysége nagy mértékben fokozódott, és hogy a tanárok gondatlanságából származott káros hatás reájok semmi befolyással nem volt. Voltak azonban az akkori soproni tanárok között oly férfiak is, akik a nevelés-tanítás ügyét komolyan vették, a kik megkettőzött buzgalommal igyekeztek ellensúlyozni kényelmes és gondatlan tiszttársaik hanyagságát. Ilyen dicséretes kivétel volt Szabó József, akit Tatay mindig a legnagyobb tisztelettel és hálával szokott említeni, mint oly tanárt, a ki fel birta fogni magasztos hivatását, és ahoz képest fáradhatlan buzgalommal szeretetteljes szigorral és nevelői tapintattal munkált tanítványainak szellemi javán. Ennek nyelvtanítása nem szorítkozott csupán az egyes leckék feladására és kihallgatására, hanem a megmagyarázott szabályokat folytonosan alkalmazta az olvasmányokra, s megkövetelte tanítványaitól, hogy azok a megtanultat minél gyakrabban próbálják alkalmazni stilgyakorlataiknál. A tanulási cél nélkül való olvasásnak Szabó nagy ellensége volt. A másik kitűnő férfiú, ki a nagyobb ifjúságra szintén emelő erkölcsi befolyást gyakorolt, a költői lelkű s ritka tudományosságú Peez Lipót volt. Ezen férfiú, kinek neve külföldön is ismeretes volt, mint a soproni evangelikus egyház papja és a bölcsészettheologiai tudományok tanára, egészen uj szellemet hozott be a soproni tanodába. Szellemi munkásságának fénye jótékony hatással volt Tatayra és ennek lelkesebb társaira. Tatay szerette őt, mint ritka kedvességű embert, és bámulta, mint páratlan tudóst és tanárt. Ha valaki, bizonyára Peez lett volna hivatva arra, hogy a soproni főiskolának régi fényét és dicsőségét visszaszerezze, ha az óriási munka t. i. azon körülmény, hogy számos családja mellett, csekély jövedelme miatt, két hivatalt viselni késztettetett, nem siettették volna korai halálát, (f 1840.) Tatay egy, nyomtatásban is megjelent latin elegiában siratta meg e jeles férfiú halálát, akiben ő nemcsak szerető tanárt, hanem közelebbi jóakarót is vesztett. Ugyanis Pecznek gazdag könyvtárából ismerkedett meg a görög és német klassikus Írókkal, kiknek olvasása magasabb tudásvágyat ébresztett lelkében. Pecznek elismerő s nem egyszer dicsérő nyilatkozatai fokozták benne azon nemes dicsvágyat, hogy valamennyi tanuló társak fölé küzdje magát. És ez