Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A szentírás az evang. egyházban (Szeberényi Lajos Zs.)

22 presbyteriánus egyházszervezet, az oltár és orgona kiküszöbölése. A kálvinizmus e tekintetben a szekták álláspontja felé hajlik és innen eredhet az is, hogy tulajdonképen a kálvinizmus a szekták szülő anyja (Anglia). A kálvinizmus ezen elv merev állítása folytán csak önmagával jön ellentétbe ; mert ha azon papiros pápa a szentírás betűjétől teszi magát a történelem tagadásával függővé, úgy nagy következetlenség, hogy a gyermekkeresztelést, mely direkte a szentírásból be nem bizonyítható, mégis elfogadja és gyakorolja, vagy hogy a korinthusi levélben említett és dicsért profetikus beszédet nem gyakorolja. (I. Kor. 14. 5.) Luther nézete az volt, hogy a hagyományból mindaz elfogadható, ami nem áll határozott ellentétben Krisztus szellemével ; ezért elfogadta a gyermekkeresztelést, elfogadta az oltárral, feszület, kép, gyertyával való templom-feldíszítést. Másrészt ugyancsak Luther a szentírásban foglalt és helyi viszonyokból eredő egyházfegyelmet elhagyta és sok más cselekményt, mint pl. a Jakab levelében foglalt olajjal való fejkenést nem vélte megtartandónak (Jakab 5, 14.). így kérem értelmezni azon szavaimat, hogy a szentírás a keresztyénség alapja és nem képezi az egész keresztyénséget. A szentírás magyarázatára a kath. szerint a hagyományon kívül csakis a csalhatatlan pápa és az általa összehívott zsinat van feljogosítva. Ez eltekintve attól, hogy veszedelmes ily lényeges és szent művet egy ember kezére, vagy egy pártfegyelem alatt álló gyűlésre bízni, már azon egyszerű oknál fogva is helytelen elv ; mert a pápa nagyrészt egyházpolitikai kérdések eldöntésével van elfoglalva és egy ember, de sőt ezer is kevés arra, hogy a keresztyénség azon kincsbányájában, lelkiismeretes munkával a drága érczeket napfényre hozza. A szentírást prot. álláspont szerint mindenki magyarázhatja, aki arra hivatva van és tudományosan előkészült. A szentírás magyarázatához szükséges a tudományos készültség és az, hogy az illető magyarázó a keresztyén közösségben álló legyen. A szentírás első sorban a ker. gyülekezetnek és nem a világnak szól és így azt csakis azon gyülekezet hívő tagja értheti meg helyesen. Mohamed nem érthette a szentírást; mert nem volt soha egy ker. gyülekezetnek tagja, innen azon sok téves felfogás a keresztyenségről a koránban. Dr. Strauss a „Leben Jesu" irója és az ő consortesei nem érthetik a szentírást; mert a ker. közszellemmel szakítottak. Az tehát, hogy az illető szentirásmagyarázó a keresztyén közszellemben álló legyen, alapföltétel ; de e mellett szükséges mindenekfelett a tudományos készültség is. Az utóbbi kellék hiánya daczára csak ritka vallási zseniális embereknél várható a szentírás helyes magyarázata. Hogy a szentírás magyarázatához okvetlen szükséges a tudományos készültség, azt Luther is elismeri köv. szavaiban : Alle andere Künste und Handwerk haben ihre Präceptores und Meister, von denen man sie lernen muss, auch Ordnung und Gesetz, darnach man sich richten und halten muss; allein die heilige Schrift und Gottes Wort muss eines Jeglichen Hoffart, Dünkel, Muthwillen und Vermessenheit unterworfen sein und sich meistern, drehen und deuteln lassen, wie es ein Jeder verstehet und will nach seinem Kopf, daher auch so viel Rotten, Secten und Aergerniss kommen. Gott wehre ihnen. (Dr. M. Luther'

s Tischreden oder Colloquia herausg. von Fr. Schmidt. Leipzig. Reden 28. 1.) — Hogy a szentírás magyarázata, ámbár nincs bizonyos hivatalhoz kötve kizárólag, mégis nem mindenkinek való és nagyon nehéz dolog, azt Luther közvetlenül halála előtt beösmerte, amidőn azt mondta : „Die heilige Schrift meine niemand genugsam verschmecket zu haben, er habe denn hundert Jahre lang mit Propheten

, wie Elia und Elisa, Johannes der Täufer, Christus und den Aposteln die Gemeinden regieret. (J. Köstlin : „Martin Luther" II. Bd. 632. 1.) Hogy a szentírás magyarázata a népet és azokat, akik kellő képességgel nem bírnak, nem illeti meg, azt az ó prot. dogmatikus Quenstädt is elismeri, midőn azt mondja : Cum asserinus, posse ac debere fideles quosvis pro donorum suorum modulo ad privatam sui suorumque informationem S. Literas modeste et devote legere: nec hoc ipso imperitae plebi animos addimus, ut publicam sibi Sc. interpretationem arroget. (Hase : Hutterus redivivus. XI. Aufl. 97. 1.) A szentírás magában véve senkit sem vezet a Krisztushoz, csak is azt, aki a Krisztus által alapított gyülekezetben él és mozog. Ha oly embernek adnánk azt kezébe, aki más keresztyénnel nem beszélhetne afelől, nem értené a szentírást sem általa a Krisztushoz nem jönne, hanem Candaces sorsára jutna, aki olvasta ugyan az irást, de nem értette azt. A szentírás olvasására nézve a fentidézett Quenstädt azt mondja : „Omnes christiani, legere valentes, cujuscunque sint ordinis, conditionis sive aetatis, post exertitia catechetica ad privatam S. scripturae in lingua vernacula lectionem non solum admittendi, sed et invitandi et instigandi sunt. Non dicimus laicos Sc. lectione instructos de gravissimis quibusque quaestionibus judicium ferre, sed praecipua ac fundamentalia fidei capita et vitae regulás ex Sc. petere debere." Azaz Quenstädt is inkább csak az „épülés" czéljából ajánlja a szentírás olvasását a népnek. A szentírás szerinte a nép által is olvasható, ha t. i. a „modeste et devote" határain belül marad és ezért igen lényeges, hogy a „catechetica exertitia" lelkiismeretes legyen, hogy a nép legalább azon külömbség iránt legyen tisztában, mely az ó és új szövetség között létezik és legalább is arra nézve nyerjen útmutatást, hogy mely könyvek azok, amelyek kiválóan alkalmasak a „privata lectio"-ra azaz az épülésre. A lelkész tehát ne úgy állítsa a hívők elé a szentírást, mint amelyet olvasva bizton eljutunk a Krisztushoz, hanem mint olyat, melyet olvasva a keresztyén a már meglevő hitben erősebbé lehet, vagy is, Pál apostol szerint szólva, a szentírást a tanúság és keresztyén remény erősítése czéljából olvassa a hivő. (Rom. 15, 4.)