Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Anonymus vádjai (Dr. Masznyik Endre)

Hatodik évfolyam. 30. szám. \ Pozsony, 1888. évi Július 21-én. EYANGELI/KUS EGYHÁZ és ISKOLA. Előfizetési ar : Egész évre . o frt — ki. félévre . . . o , — , negyedévre 1 . 50 , Egv szam ara: 12 Kr. o. e. fA EGJELEN HETENKENT EGYSZER. Szerkesztő- 8 kiadó-hivatai : Pozsony, Konvsntutcza c. sz. Feieiös szerkesztő s kiadó : T S. s Z T^TIÉ nsr s Z Ei^r FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorKent egyszer közölve 7 kr.. többször közölve 5 kr. Bélvegáii : külön oO kr. Tartalom : Anonymus vácijai. (Dr. Masznyik Endre.) — A gabona illetmények betelekkönyvezése az oroszvári ev. egyházban. (Ebner Gusztáv.) — Nekrolog. — Belföld. — Vegyesek. — Pályázatok. — Hirdetés. Figyelmeztetés ! Fél- és negyedéves előfizetőinket előfizetéseik megújítására, a hátralékosokat hátralékaik törtlesztésére kérjük. — Társult előfizetők eddigi czímszalagjaikat használják. Lapunk jóakaróit felhívjuk, szíveskedjenek e vállalatot kivált szellemi közremükődésökkel támogatni Szerkesztőség. Anonymus vádjai. in. Unió ! Ugyan kérem Anonymus úr! legyünk őszinték. Önök nagyon könnyen dobálódznak azzal az „unió" szóval, de liogy mit értenek alatta s miként tartják azt megvalósíthatónak, arra nézve hiába keresek feleletet becses lapjukban. Én eddig az unió mozgalomnak, a sok szó-beszédtől eltekintve, csak egy reális tényét ismerem. Igaz, hogy ez is csak „unió personalis", de mint ilyen is sokat ér, mert körülbelül megérteti velünk, hogyan fogjuk fel mi a lutheránus és kálvinista felekezeteknek Önök által contemplált egyesülését. Ez a tény tőlünk a mily távol, Önökhöz oly igen közel esik. Megmondom mi az, de újra kérem, szavaimban ne tessék roszakaratot, avagy talán „lutheránus kétszínűséget" (hiszen ösmerik a szót!) keresni, én — Isten látja lelkem — csak egyenes és nyilt vallomást akarok tenni. Hát — tetszik tudni — az a reális tény : a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" általam különben igen tisztelt szerkesztőjében testté lett személyi únió, s higyje el, ugyan olyan unió lenne a lutheránus egyházat hűtlenül elhagyó elemeknek a kálvinista egyházba való beolvadásával létesülendő egyházi únió is. Unió ez? Lehet, hogy Önöknek igen, de szerintem : egyházi öngyilkosság. Sajátságos és szégyenteljes tapasztalat. Évtizedeken át voltak kiváló ág. hitv. ev. egyházi férfiak, akik a protentantismus eszméje által követelt elvi magaslatra felemelkedve a két testevérfelekezet közötti helyes értelemben vett uniónak lelkes hivei, zászlóvivői valának, akik pénzt és életet áldozatul hoztak a nagy és nemes gondolat oltárára és törekvésük — a kálvinista egyházban soha, de soha komoly és őszinte visszhangra nem talált.*) A lutheránusok az úniómozgalomban mindig activak, a kálvinisták mindig passivak valának. Mi rohantunk feléjük, ők vártak ránk — tárt torokkal, akarom mondani, karokkal. S én ezért nem kárhoztatom, sőt dicsérem a kálvinistákat. Minden felekezetnek addig van joga az élethez, mig önmagában életerőt érez. Ha az életerő érzete kihal, — a bomlás, oszlás, beolvadás természetszerű processus. A kálvinisták életerejük tudatában büszkék mivoltukra, — mi resteljük, hogy lutheránusok vagyunk. Miért? Mert, nemzetiségi szempont szerint igazodik egész egyházi életünk. Igenis: imponál nekünk az a magyar egyház, pedig hát mi köze Krisztusnak Belláihoz!? Őszintén szóltam, de nem szeretném, lia akár odaát, akár itthon félre értenének. Engem felekezeti szűkkeblűség nem vezérel, — teljesen tudom méltányolni a prot. felekezetek között való jó viszony értéket, fontosságát ; tudom, hogy mi elvben egyek *) Csak legutóbb is zsinatot tartottak, — szóltak ott csak egy szót is az unióról ? Igen, — a mi üdvözlő küldöttségünk vezére megpendítő a nagy eszmét s kapott rá olyan feleletet, mire önkéntelenül rá mondhattuk: kellett ez nekünk?? Másoknak kell minket saját faladatunkra figyelmeztetni.