Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Nagy ünnepnap volt Slavoniában (R.)

lUI.i

l 219 idegen vendég között Mokry rainisteri tanácsos — a leányiskola két növendékének atyja — is látható volt, a kedvezőtlen esős időjárás daczára zsúfolásig megtölté a nagy termet s szeretett főpásztorunknak a vizsgát befejező meleg szavai után hangos „éljen !"-nel és teljes megelégedéssel távozott a leányok kézimunkáinak megtekintésére, melyek a községi elemi iskola helyiségében voltak kiállítva s épúgy nagy számuk-, mint izlésteljes szépségük s finomságuk által a tanügy minden igaz barátjának ajkairól elismerő s dicsérő szózatot csaltak ki. Nagy mértékben lekötötték a néző közönség figyelmét a szép számban kiállított színes rajzok is, melyek bármely felső leányiskola növendékének dicséretére válhatnak. Ugyanily elismerőleg, nyilatkozhatunk a június 20-án délután megtartott zene-vizsgáról is, melyen a növendékek gyakorlottsága és fesztelen, chic-kes fellépése gyönyörrel tölté el az érdeklődők és szakértők kebelét. Megemlékezünk e helyütt a leányiskola június 21-kén délután megtartott zárünnepélyéről is, melyről a változatos programm — dal, szavalat, felolvasás — végig-hallgatása s mondhatni : élvezése után mindnyájan megelégedve távoztunk. A rozsnyói kerületi ág. hitv. ev. felső leányiskolát, mely már az ez évi vizsgálatok alkalmával felmutatott eredményből Ítélve, de kitűnő tanerőinél fogva is hazánk jeles intézetei közé sorozható, e helyről is minden érdeklődőknek s a tanügy minden barátainak melegen figyelmébe ajánljuk. Az intézet ez évi értesítői e napokban küldetnek szét. A leányiskola berendezéséről s szervezetéről szóló részletes adatokkal s felvilágosítással ez értesítőkön kivűl minden kérdezősködőnek szívesen szolgál Lehr Emma igazgató, — de hogy a szülőknek, kik gyermekeik s közelebbről leányaik minél gondosabb s minél jelesebb kiképeztetését szivükön viselik s általában a tanügy minden lelkes pártfogóinak minél tágabb körben legyen alkalmok a rozsnyói felső leányiskola viszonyaiba bepillantani : röviden még a következőket tudatjuk : Az internátussal egybekötött intézet első osztályába felvétetnek oly legalább 12 éves leányok, kik az elemi iskola 6 osztályát, vagy a polg. isk. két első osztályát sikerrel végezték, vagy pedig, a kik felvételi vizsgán előképzettségüket igazolják. A jövő 1888/9. isk. évben reggelinél, ozsonnánál, ebédnél s vacsoránál a társalkodó nyelv a franczia lesz. A német nyelv elsajátításának megkönnyebbítésére az intézet egy német leányt tart, kivel a növendékek kitűzött órákban, de ha idejök engedi, azokon kivűl is társaloghatnak. Az egész évi tandíj 25 forint ; szegénysorsú növendékek ennek elengedéseért folyamodhatnak az egyházi elöljárósághoz. A bennlakó növendékek teljes ellátásukért havonta 20 frtot fizetnek. Mint rendkívüli tantárgy külön díjazandó a zongora (egy-egy óra 60—70 kr.) és a franczia nyelv (havi 1 frt.). Rendkívüli tanulók, vagyis azok, kik csak egyes tárgyakat kívánnak hallgatni, egy-egy tárgyért egész évre 3 frtot fizetnek. A külön kézimunka tanfolyamot látogatók tandíja havonta 1 frt. A beiratások szeptember 1—3-dikáig tartanak ; azon szülők, kik gyermekeiket az internátusba kívánják adni, felhivatnak, hogy e szándékukat idejekorán jelentsék be. Rozsnyón 1888. juniushó 25-én. Geyer Miklós, püspöki segédlelkész. Nagy ünnepnap volt Slavoniában f. é. júniushó 3-án, azaz szent-háromság utáni első vasárnap, nagytiszteletü Andorka János somogy-slavoniai esperes a sláv. ev. miss. egyházakat, mint rendesen minden évben, úgy ezidén is meglátogatta, s az antonováczi egyház által rendes lelkészül meghívott Wengh G-yula lajos-komáromi káplánt hivatalába, melyet már f. é. februárhó 12-én elfoglalt — ünnepélyesen beigtatta. Már kora reggel sereglettek össze nagy számmal számos filiákból is a hivek, s pont 10 órakor megkezdődött az istenházába hivó harangszó után az istentisztelet. A „Jövel szent lélek" eléneklése után oltár elé lép az esperes úr s lelkes megragadó szavakkal inti a vegyes nemzetiségű bevándorlott híveket kölcsönös engedékenységre, egyetértésre s szeretetre, mert abból látják, hogy Jézus tanítványai, ha egymást szeretik. Ez lévén az igtató beszédnek főgondolata a zsúfolásig telt templomban lévő hivekben nagyhatást idézett elő. Buzdítja továbbá az igazság útján való. haladásra, az egyház iránti hűségre s oly magaviselet tanúsítására, mellyel a magy. prot. egyház irányukban méltán táplált véleményét igazolják. A igtatandóhoz intézvén még egy pár meleg szót, — felhatalmazza a magy. prot. egyház rendje szerint, minden lelkészi funktiók végzésére, — s így felveszi a rendes lelkészek sorába. Az igtatás megtörténte s egy alkalmi ének eléneklése után szószékre lép a lelkész, s hivataltfoglaló beszédében bevezetésül az egyház 20 évi fennállásának történetét adja röviden, emlékeztet azon nehézségekre és küzdelmekre, melyeken az keresztül ment, megemlékszik mind azon egyházi és világi férfiak érdemeiről, kik az egyház létesítésén és megalapításán fáradoztak. Végre I. Cor. 9, 16—21 szentírási alapigék magj^arázata után felveti magának a kérdést, — bogy tekinti ő szent hivatalát, melyet ma elfoglal? Tekinti ő azt először mint isteni megbízást, — azután mint legnagyobb felelősséggel járót, — és végre mint a legboldogabb jutalmat igérőt. A délután tartott egyházi gyűlésen az egyház belügyei rendeztettek ; többek között az e. e. e. gyámegylet által adományozott 500 frtnyi segélypénz hováfordítása lett megbeszélés tárgya. Nagytiszt. Esperes úr indítványára elhatároztatott, hogy 300 frt. fizettessék adósság törlesztésre a megmaradó 220 frttal pedig az áldott működésű Gr.-A.-egylet kegyadományainak hozzávevésével, szereltessék fel a csupasz falú iskola, javíttassék, illetőleg nagyobbíttassék a régi s a czélnak meg nem felelő paplak olyformán, hogy egy őszszel hívandó (egyelőre) segédtanító számára is jusson egy szoba. A gyűlés befejezése után köszönetét fejezi ki a gyülekezet lelkésze az egyház nevében az ősz egyházi férfiúnak rólunk való megemlékezéseért, látogatásáért, türelméért kikérve további pártfogását ; érzékeny búcsúzások között felült az Esperes úr a lelkészszel a készen álló kocsira, melyen zajos éljenzések között — Rasztováczra hajtatott. Háládatosságukat és tiszteletöket akarták kifejezni az antonováczi hívek, alapítójuk, — plántálójuk az érdemekben megőszült 77 éves aggastyán az 50 éves lelkész és 35 éves esperes iránt, mikor zászlós kocsikkal mentek elébe a második határig. Lovas bandériumok és kocsik vég-