Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Ritschl a IV. hannoverai tartományzsinaton (Krahulecz Aladár)

19 Hosszadalmas volna az erre következő heves vitát részleteiben előadni, még pedig annál is inkább, mivel a figyelmes és Ritschl theologiájában csak némileg jártas olvasó, azonal észreveszi, hogy itt „rabies"-ről vagyon szó s ha a két ajánlat, 35 szavazattal 31 ellen, a zsinat részéről elfogadtatott az viszont nem tanít egyébre, mint arra, hogy amint egyrészt nem lehet szó csalhatatlan egyházról, csalhatatlan pápáról, úgy másrészt még csalhatatlan német prot. zsinatról sem! Mind a mellett legyen szabad a két ajánlat megtámadói közül legalább egyet, Uhlorn apátot említenem a ki szerény nézetem szerint a leghelyesebben fogta fel a situatiót. Szerinte ajánlatokban sötét színekkel festett helyzet nem felel meg a valóságnak, mert az első ajánlat értelmében fel kellene vennünk, hogy az ifjak már teljes hittel jönnek az egyetemre, a melyet itt elvesztenének. Igaz, hogy sokan teljes gyermeki hittel jönnek az egyetemre, de vannak olyanok is, kik hit nélkül jönnek és hittel távoznak. Továbbá úgymond tekintetbe veendő az is, hogy a fiatal emberek korán végeznek s hogy ha csak a jártas s idősebb lelkészek által fel nem karoltatnak, a hivatalviselés kezdetén baklövéseknek vannak kitéve. Ilyeneken kivűl eddigelé a consistorium elé, más panasz nem terjesztetett be. Ezen új theol. irány befolyása alatt, már 20 év óta kerülnek ki lelkészek, akik közül egyesek már superintendensek is, de senki sem mondhatja róluk azt, hogy magas hivatásuknak meg nem felelnek. A theologia jelenleg átalakuló félben van s ez oly mélyre ható, mint annak előtte Schleiermacher idejében, még pedig nem csak a dogmatika hanem az exyesis, egyháztörténet stb. terén is. Ezt az átalakulást a legszigorúbb orthodox irány képviselői is érezik, mert ez a régibb theol. világnak, az ujabb theol. világgal való küzdelme, melyen belül egyik a másikat meg nem érti, s innét valók a félreértések. Ezt az átalakulást a zsinat meg nem akadályozhatja s határozataival az ifjabb lelkészeket meg nem nyerheti, az egyházkormányzást megnehezíti s az ifjabb lelkészek között, a kik eretnekséggel gyanusíttatnak, könnyen okozhat pártalakulást, a mely az egyházra bizonyára sokféle bajt hozna. Arról, hogy a gyülekezetek fel vannak zavarva, eddigelé szó sem lehet, erről csak az ajánlatok elfogadása után leend szó. — Azért is a lelkészek valamint az egyház valamennyi tagja között, jónak és sürgetendőnek tartja az egyetértést ápolni, a szakadást kikerülni, a mi csak az ajánlatok visszautasítása által lehetséges, ő a maga részéről igéri, hogy az fijabb lelkészeket fontos hivatásukra figyelmeztem s az idősebb papsággal kötelesség érzetben egy egésszé fogja összeforrasztani. — Ha azonban az ajánlatok elfogadtatnak, akkor őrizze meg az isten az egyházat mindazon kártól, a mely azután ki nem lesz kerülhető; azért is ismételve kéri az ajánlatok visszautasítását. S ime a mint már említve volt az ajánlatok még is elfogadtattak s a göttingai egyetem a zsinat által ártatlanúl arczulcsapatott, úgy, hogy annak jeles tanára az egyetem nevében is mondhatja*): „ich befinde mich in einer ähnlichen Lage, wie der Prophet Jeremia, dessen *) A : „Die chrisliche Lehre von der Rechtfertigung und Versöhnung" cz. epochális művének (LL. kiad. III. köt.) előszavából vett mondatát. Gegner sprachen : „Kommet her und lasset uns ihn mit der Zunge todt schlagen und nicht Acht geben auf alle seine Worte." (18, 18.) Kétséget kizáró, hogy Ritsehl fellépése óta, mindig voltak olyanok, a kik őt félreértették, üldözték, sőt gyalázták s ha mindez, a jelen zsinati ajánlatok elfogadásában, mintegy összpontosul, úgy bizonyára nem hozható ez összhangzásba a németek által követelt tanszabadsággal és tudományban való szabadkutatással ! Pedig, ha e sorok írója, a ki e tanévben Ritschlt hallgatja s a ki az ő theologiájával jó formán csak két hónap óta, foglalkozik, egyáltalán ítéletet koczkáztathat — úgy ezt a következőkben foglalná össze : Ritschl theologiája nem érdemli meg azt az elitélést és megvetést, melyet ellenei vele szemben tanúsítottak, mert ép Ritschl theologiája az, mely lépten nyomon azt bizonyítja, hogy ő meg van győződve : hogy a protestáns theologusok hivatása a szt. írásban bennfoglalt kinyilatkoztatást mindinkább tisztább és tisztább megvilágításba hozni s hogy ott, hol a materialisták, spiritisták, természettudósok és philosophusok azt mondják : hogy „ignoramus" és „ignorabimus" ott a theologusnak kell közbe lépnie s az „ignoramust" megoldania, de nem a metaphysica, a spekulatio vagy phantasia segélyével, hanem a kereszténység eszméivel. A ker. istenfogalom adja a kulcsot annak megmagyarázására, hogy a szellem független a testtől, a természettől. A legfőbb jóban, Isten országában*) találjuk a választ — ama „ignoramus"-ra — a világlét czéljára, mert benne vagyon ama szabadság, mely után, az emberek törekesznek, benne vagyon ama valláserkölcsi kincs mint élő, reálisan ható, az ismeretet kielégítő, az érzelmet átható — az akaratot meghatározó adomány és erő. Csak itt és sehol másutt ! Ritschl különben mintegy elvül tűzte : minden theol. kérdést Krisztus evangyélisma és a reformátorok, főleg Luther szellemében vizsgálni és józan meggyőződésével összhangzásban megoldani. A keresztény vallást, mely szerinte a legtökéletesebb vallás — mivel alapítója, Krisztus, az embereknek az Istenre vonatkozólag tökéletes ismeretet hozott — mely ismeretben maga Isten ismeri meg magát, a szt. Írásban foglalt kinyilatkoztatás alapján, a következőleg határozza meg : a keresztény vallás, mint monotheistikus vallás, annyiban a teljesen szellemi és erkölcsi vallás, a mennyiben alapítójának megváltó és istenországát alkotó élete folytán az istenfiúság szabadságán alapul és a szeretetből folyó cselekvésnek indító okát magába zárja, mely az emberiség erkölcsi organizálására irányul. — Ez dióhéjban foglalt rövid meghatározása Ritschl rendszeres theologiájának. A rationalismus, azaz a kereszténységnek a természetes világismerettel való összezavarása és a ker. üdvigazságnak az előbbi alá való rendelése, az ő theologiájából ki van zárva. Ez utóbbiban megvan mindenütt a Krisztus személyével s tanával való szoros összefüggés s a mély keresztény gondolatok, melyektől távol van minden speculatio s melyek ker. ev. élet ébresztésére alkalmasak, mind meg annyi virágok, a melyekben a figyelmes olvasó csak gyönyörködni tud! *) Mert ebből indul ki Ritschl ép úgy az ő ethikájában mint ama már említett : „Unterricht in der christl. Religion" (III. kiad. Bonn 1886.) cz. müvecskéjében.