Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Apró pénz (Hutter Zsigmond)

192 hettem ugyan oly tökélyre még a genre causerie mívelését, de volt szerencsém ellesni a titkot, mint kell a komoly szót kedélyes tréfával elegyíteni, és sajgó kékfolytjaim enyhítésére lesz nálam parányi attikai só, igaz csak talmi, de igy sem unatkozunk. Apropos! Ön irja: „Nekem most a siirü erdő árnyában (szedd fiam ezt ökölnyi betűkkel, mert ékes nyelv!) még az evangeliom víg dala se tetszik. Majd ha végeztünk egymással, akkor — egy sétára oda is, Önnel is szívesen elmegyek." Csak sajnálnom lehet, hogy feleletem mindezekre — non possum. Azonban a mi késik, nem múlik. Majd ha dicshymnust zengek az ököljog lovagias korszakának, majd ha az istenitélet újra életbelép, ha szegre akasztottam reverendámmal elveimet is — akkor majd szivörömest én is ott leszek. Nem ugy értem, mintha a követelt elégtételt mindenkor egyáltalán tagadásba venném, mindig volt és lesz erkölcsi bátorságom, hogy a hol hibáztam, ott jóvá tegyem, a hol sértettem, ott megadjam az elégtételt és ha kell, Canossáig is elmegyek. De jelen esetben, a kit megsértettek, a kit megliurczoltak a meg nem czáfolt igazsággal, a kinek lelkiismeretét res nullius gyanánt odadobták a világ piaczára — én vagyok. Üdvözöltem Ont : Benedek úr ! On visszafelelt : Neneked úr ! — Megérdemeltem. Egy luthrános pap, egy ekként definiált fogalom: „bölcs kathedrás, bizonyos individium, kinek setét fejébe koronként Pozsonyból sugarat menesztenek, tudatlan naplopó stb." mondom egy luthrános pap fel merte emelni szavát a tekintély ellen, elég vakmerő volt, hogy az igazság s a tisztesség tudás kötelező^ kódexével oda lépjen Dr. ^Masznyik elé. Váljon ki 0 ? Neptun, a tenger isten 0 a maga „Quos ego!"-ival, sőt több a viharcsatát lecsititónál, mert az aligha használta a felségi többest igy: „Csalódtunk! (ama „sokkalta jelesebb" férfiúban t. i.) nem akadt, ki hithősünk alakját méltókép megjelenítse előttünk." (IX) Az az röviden : Mi Masznyik Endre Isten kegyelméből stb. stb. ama sokkalta jelesebb férfiúban vagy ama „bizonyos ev. lelkész "-ben csalódtunk. Mi ez uram, igazság vagy reklám? Megengedi, hogy kitérek. Mi és mindazok, kik e művet olvastuk, nem csalódtunk és Ön szerény Ítéletében csupán a felségi többest használhatta csak, annyival inkább, mert a mű elhozta bírálói dicséretét s egy vagy két szavazaton mult, hogy kiadásra el nem fogadtatott, nem, azon egyszerű okból, mert a felhívás népszerű műre szólt. így a tér másnak engedtetett át, a ki hithősünk világtörténeti alakját akár a hires boxoló Toldi Miklóssal hasonlítja össze. Szegény Luther! — how happy they who wake no more, mely boldogok, a kik fel nem ébrednek többé! Mondom, mikor volt bátorságom, hogy az általam vallott igazságot sorompóba állítsam Dr. Masznyik úrral szemben is, hallatlan sértést követtem el, úgy látszik felségsértést, mely feltétlenül bűnhődést érdemelt szigorú, példás ítéletet követelt. Nos, édes Doktor úr, konstatálhatom, hogy az Ön kedves ítéletei nélkülözik az indokolást, nem czáfolt meg érveim közül csak ; egyet is s a midőn adott férfiúi szavának épségben tartásával kijelentem, hogy czikkeim állításait mind az utolsó betűig igaz lelkiismerettel fenntartom, konstatálom hogy az Ön fegyvere olyan, mint az Allen revolver, mely ha a czélba vett tárgyat nem találja is. bizonyos, hogy más valamit eltalál. Ez esetben nem engem, Kegyedet találta el. Ugy értem, mintha azért vonnám kétségbe az „eredeti magyar" Luthert, mert — pangermán vagyok. No ez minden valószínűséget nélkülöz ; én inkább megkoczkáztathatnám az állítást, hogy Doktor úr angol származás, mert mindig nagy betűvel írja az első személves névmást: _I — Én pendítettem meg először", tehát Én alapítottam a Luther-társaságot, mindig csak Én — de alap nélkül tenném, mert az angol, ha mondja is az én hazám, az én váram, tiszteletben tartja a vendégjogot, Ön pedig nekem, szegény Pozsonyban mulatónak letépte frakkomat, fejembe verte klakkomat 1500 előfizetőjének — védelmére! Úgyde „haditudosításaim" jelentik, hogy nem állanék elszigetelve egyedül, s amúgy is a védelem csupán a szellemi kiskorúakra terjesztetett ki, a kik nem tudják megítélni igazat mondtam-e, hazudtam-e, tatárul vagy arabusul beszéltem-e? De ezektől eltekintve, úgv gondolom, hogy az „1500" itten sem biztos adat, mert én is előfizető voltam, a a ki maga ellenében védelemre nem szorul, meg is fizettem példányom árát, csak is az ütleg adatot publice és gratis. Ugy kellet, miért bántott a kenvéririgység? Mit mond dr. Masznyik úr? „Elismerem azt is, hogy Hutter úr már igen alapostanulmányokat végzett, sőt elhiszem azt is, hogy az ő „Luther élete" ha megjelenik, az enyimet teljesen feleslegessé teszi." Meghallottad-e ezt, oh luthrános papság, széles e hazában?! Nem szökkenik-e arczodba a vér, nem ül-e ajkadra a keserű harag, mikor himezetlenül, nyiltan szemedbe vágják, hogy nem ismered hivatásodat, szolgálsz csak a kenyérért, hogy megélj, nincs benned szellem, nincsen öntudat, rest vagy, tudatlan vagy, hóhér vagy, hóhéra népednek, hóhéra lelkednek, tndománynyal, szakodnak tárgyaival nem foglalkozol, vagy ha igen, ha szavadat csak egyszer hallatod — gyanúsítanak, kikaczagnak, hogy kenvéririgy, titkos író vagy! Egy luthrános pap és mint ilven Lutherrel foglalkozik ? Absurdum ! Ki mondta ezt? ... Tu mi fili Brute?! Nem, uram, szavamra mondom, a jövendölt művet jelenleg nincs szándékom megírni. Foglalkoztam Lutherrel erkölcsi köteleségből mint lutheránus pap. De mivel keresi czikkeim keletkezésének indító okát, megmondom őszintén. On művet ír, büszke czím, első eredeti, kimerítő, egyháznak, hazának — benne sért és bánt mindenkit, hízeleg mindenkinek — de egy hiányzik: az igazság. Ha mi kérdezzük : miért bántod Luthert, mért mondod, hogy következetlen ? Ön vissza felel : de elhallgattam gyöngéjét, hogy a Sátán ellen recepteket írt; ha kérdezi a ref, testvér : miért tagadod meg tőlünk I a protestáns nevet? Ön kivágja magát: de felemelem