Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Ritka pünkösti ünnep faluhelyen (Pieler Mátyás)

186 valamint annak mostani s ezutáni minden tanítóját s tanulóját is! A szép számmal jelenlevő gyülekezet offertoriuma 19 forintot eredményezett, mely az építési költség pénztárába folyt. Azóta sürog-forog minden a munkában, hogy az uj iskola nemcsak a kor és törvény igényeinek megfeleljen, hanem hogy egyszersmind a tanítólak is egy szobával bővüljön, s hogy az egész épület három lábnyival magasbra emeltetvén, világosabb, szebb, egészségesebb s Klenner János tanító úrnak nagyobb örömére legyen. Noha az alapkő letétele ünnepély nélkül történt, a beszentelési ünnepély annál kevésbé fog elmaradni, s adja a jó Isten, hogy az e nyárban minél épületesebb, örvendeztetőbb s minél maradandóbb hatású legyen ! Ritka pünkösdi ünnep faluhelyen. Felső-Péterfalu nevű 356 evang. lélekkel és 48 tanköteles gyermekkel biró eddigi fiók- s határszéli gyülekezetünkben kerületünk, egyházunk s hazánk egy egészen uj evang. iskolával s tanítóallomással gazdagodni készül. Húsz évi előkészület, küzdelem, isteni áldás, emberi segély, — valamint e zsenge szegény gyülekezet saját erejének meg-, sőt majdnem tulfeszitése után, f. é. máj. 21-ikén, azaz szent pünkösd második napján, délelőtti emlékezetes szent órában az uj épületnek alapkövét tettük le. Felsőpéterfalvi lovas bandérium fogadta Kabold anyaközségben az esperességi elnökséget, tekintetes dr. Schreiner Károly esperességi felügyelő urat s a nagyt. esperest helyettesítő Renner Henrik körlelkész urat, kivel tekintetes Molnár Sándor főszolgabíró, — tekint. Bergmann Gusztáv Adolf, gyülekezeti felügyelő, — Pieler Mátyás, kaboldi lelkész, — Klenner János tanító, — s egyéb urak, valamint a harkai evang. egyház érdemes egyházi s községi elöljárósága összesen hat kocsiban indultak Felső-Péterfalu felé, a kocsisor élén egy teljes egyenruhás Sopron vármegyei daliás huszár tündökölvén a bakülésen. Felső-Péterfaluhoz közel érvén, az összes lakosság s elöljáróság, valamint az ifjúság, fehérruhás lányok és deli ifjak, élükön Sachs Mihály előljáró s pénztárnok Pál nevü fia, lelkes s honfias szavakkal üdvözölte az egyházi s világi hatóság urait; mire tekintetes egyházmegyei felügyelő nagy örömmel buzdítólag válaszolt. Zeneszó kíséretében emiitett pénztároshoz érvén s ott az alapkőbe elteendő okmányt aláirván, Wildreisz Pál gondnokhoz indult az egész közönség, az alapkövet onnan lehetőleg az egész községen át az ünnepély helyére kisérendő, mely alkalommal a szomszéd osztrák s róm. kath. hitű Schwarzenbach nevü község derék s lelkes tűzoltó-egylete teljes díszben, mint egy gárda, kisérte az értelmiséget, a rendet példásan fenntartván ! — Az ezernél jóval több lélekre menő publikumot az építés helyszínén, mely nemzeti lobogókkal, koszorúkkal, fenyvesgalyakkal, virágokkal s „Willkommen" aranyos táblával volt ékesítve, „Erős vár a mi Istenünk" hatalmas chorálunk elzengése után Pieler Mátyás, kaboldi lelkész, megnyitó beszédében ünnepélyesen üdvözölte. Üdvözölte pedig a számos népet annál nagyobb örömmel épen pünkösd, azaz a szent lélek ünnepén, mert egyrészt épen ezen szent lélek az összes emberiséget, annak faj-, nyelv-, felekezet-, j osztály-, s egyéb korlátait s különbségeit megszüntetvén s kiegyenlítvén, az egy szerető Isten egységes szerető családjává alkotni törekszik : másrészt pedig, mivel elszigetelt gyülekezetünk épen ezen ünnepélyén, számos belföldi s ! osztrák róm. kath., valamint sok zsidó ember — s polgártárs is vett részt; — s minden nyelv és ajak egy szívvel s lélekkel esedezett, s evang. kath. és zsidó-, osztrák és magyar ember, azt rebegte, adja az Isten, hogy e zsenge gyülekezet jó iskolát, derék tanítót s jeles tanítványokat nyerjen! — — Az új épület falazata nyers állapotban már annyira előrehaladt, hogy már be is van fedve; mind a mellett e gyülekezet az alapkövet azért tette le oly későn, mivel épen kedvező májusi ünnepen s számos közönség jelenlétében akarta azt letenni, s mivel másrészt egyidejűleg s felváltva ugyanazon kézmivesek a kaboldi uj iskola építésén is dolgoznak, a munkával sietni kellett ! E körülmény említése s indokolása után említett kaboldi lelkész felolvasta a felső-péterfalvi ev. gyülekezet, itten csak kivonatolt történetét; — mely szerint az, az előbbi századokban, jelesül 1661-ben anyaközség lévén, Vislicenus Györgyöt lelkészül, — Kalkgrubent pedig filiául bírván, az 1674-iki pozsonyi törvényszék óta megszűnt; 1784-től pedig mostanig Kabold anyagyülekezet fiókja volt. De az 1868. évi 38. törvényczikknél fogva a soproni felső evang. esperességtől leánygyülekezetté emelkedésre s önálló iskolaépítésre engedélyt, — s mind újra utasítást is nyervén, Graf József (1868—1871) akkori fáradhatlan kaboldi s jelenleg jeles bonyhádi lelkész úr, megindított önkénytes évi adakozást egy negyedtelkes háznak megvételére; az ő buzgó utóda, néhai Weisz József volt kaboldi lelkész úr, (1871—1878) a kerület s esperesség gyámintézeteihez s a kerületi hívekhez is fordul segélyért ; s a mostani lelkész, követve két előde nyomdokit, 1878-tól fogva különösen szeretetadományok elnyerésében fáradozott, intve s buzdítva a gyülekezetet saját ereje megfeszítésére. Utóbbi törekvésében segítségére jött, Renner Henrik úr, a soproni felső evang. esperesség említett, s eszélyességben s gyakorlati prudentiában kiváló körlelkésze, s hála az égnek, nem siker nélkül! 0 császári s apostoli kir. felsége 100 frtot, — ő főméltósága Eszterházy Pál herczeg s főispán úr 100 frtot, — felsőhegyi Degen Gusztáv képviselő s kir. asztalnok úr 30 frtot, — Rothermann lovag úr 30 frtot, — Wittgenstein Pál és Lajos főbérlő urak 50 frt értékű fát, — Dutzenthaler Lajos mérnök úr 10 frtot, — méltóságos Pálló Sándor, kiérdemült magyar kir. helytartótanácsos úr pedig 200 frtot adományozni méltóztatott, utóbbi azonban csak azon feltét alatt, ha a felső-péterfalvi evang. iskola, autonom felekezeti evang. iskola marad. Sachs Pál, volt felső-péterfalvi születésü s 1880-ban meghalt soproni gondnok úr pedig szülőhelyének 500 frtot hagyott végrendeletileg, hogy annak évi kamatja a jövő felső-péterfalvi evang. tanítói fizetés jobbítására fordíttassék. — így a mostani lelkész alatt e gyülekezet 1883-ban negyedtelkes házát 2614 forinttal kifizette ; s kegyadományok, saját évi gyűjtései s a bevett földbér után annyira bővült iskolai vagyona, hogy 860 frt. kézpénzzel rendelkezvén, s az Istenben, s jó emberekben, valamint a jó ügyben bizván, a hatóság által háromszor visszavetett s csak negyedízben tetemes nagyobb költséggel elfogadott s megerősített építési terv nyomán, ezen említett házát, egyetlenegy falát kivéve, teljesen lerontotta s az uj építéshez fogott, mely azonban még mindég 2500 forintba kerül s még fedezve nincsen! —