Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Irodalom – Könyvismertetés - A selmeczbányai ág. h. ev. egyház és lyceum története. Irta Breznyik János

184 ott sértő, drastikus, sőt frivol. De hát erre nézve is van mentségem. Én hősömmel teljesen azonosítám magam, benne élek, vele küzdök, vele verekszem, hogy abból a hatásból, melyet Luther korára gyakorolt, valami a mi korunkat is érje. Köszönöm a ref. testvéreknek, hogy e tendentiámat is kiérezték, köszönöm különösen Garzó folyóiratának, melyben művem ép ez oldaláról védelmeztetik. Magam sem tudnám magamat jobban igazolni, mint ahogyan ottan igazolnak : „Egységes szellem hatja át az egészet, mi arra vall, hogy Masznyik tárgyával kiváló előszeretettel foglalkozott. Nem is ér az semmit, mikor ímmel ámmal dolgozik valaki. „A reformatio marsaillaisének" ; gyújtó hatása alatt állt teljes szivével s lelkével és annyira beleélte magát e kor szellemébe, hogy ennek nyelvén beszél, mintha épen magának Luthernek erős jelleme, modora szólna ajkairól. Ezért drastikus helylyel közzel. De hiba — ez? A mennyiben a mívelt közönség s különösen az ifjúság számára irt, alkalmasabb lett volna a szelídebb hang. Ha azonban meggondoljuk, hogy ő nemcsak oktatni, de lelkesíteni, sőt gyújtani is akart, azonnal szelidűl Ítéletünk. Megérezte ezt az ellenséges tábor is s rettegve az erő hatalmát, mely e könyvben nyilatkozik, fegyvert rántott azonnal. Kell-e ennél kedvezőbb bírálat? Hogy pedig az irály pórias! Hát meg van ennek is a kulcsa. Szerző az alföld szülötte, aki még gyermekkorában megtanult a magyar néppel érezni és gondolkozni, és megtanulta azt is, mint kell e nép nyelvén úgy szólani, hogy a hatás már előre is biztosítva legyen. Csak az a hiba tehát, hogy meg mondta kinek irt. És ez hiba annyival is inkább, mert kétségkívül éppen azok fogják művét legnagyobb haszonnal olvasni, a kikről a borítékon megfeledkezett, de a kiknek jogát szerző irói geniusa, keresztültörve a korlátokon, mégis épségben fentartotta. Nem jó az ösztön ellen rugódozni ! Különben a jövő helyrehozhat mindent, a midőn t. i. szerző e művét mind a megnevezett, mind a meg nem nevezett közönség részére, külön-külön második kiadásban is közzéteszi, a mi hogy megtörténjék a legtisztább szívből óhajthatjuk." Végezetül még egyet. Bizonyos oldalról legfőképen s általában abban botránkoznak meg, hogy én művemet „eredetinek" mertem nevezni. Képtelenségnek tartják, hogy magyar ember eredeti Luther életrajzot Írhasson. E bal felfogással szemben egyszer s mindenkora kijelentem, hogy művem eredetiségét én nem a tárgyra, hanem a tárgyalásra, nem az adatokra (mert hisz ujat én nem mondok), hanem az adatok sajátos feldolgozására, szóval a mű felfogásában, szerkezetében, alakításában, kivitelében, szóval szellemében nyilatkozó újszerűségre alapítom. S e részben bátran kimondhatom, hogy művem nemcsak a magyar, de sőt a német irodalomban is az eredetiség hatását fogná gyakorolni. Mert az a tárgyalás mód, melyet én alkalmazok, t. i. a történeti anyagnak novellistikus formában való előadása ott eddigelé egészen ismeretlen vala. Az első német Luther életrajz, mely erre vállalkozott az én művem megjelenése után 1887 végén jelent meg „Das Buch vom Doctor Luther" czímen s szerzője. — Stein Armin — maga mondja, hogy az egész Luther irodalmat átvizsgálván azt a felfedezést tette : „dass es immer noch an einer Lutherbiographie fehlt, die für das Volk und die reifere Jugend geschrieben ist." Épen azért, mondja, szakítva az eddigi abstract, traditionalis irodalmi előadási formával : „ich betrachte die Lebensgeschichte meines Helden nicht, wie die hergebrachte biographische Methode es thut, von hinten sondern von vorn, so dass Leser alles gleichsam erst werden sieht und Schritt vor Schritt mit erlebt." Ebből a szempontból kérem én is művem eredetiségét felfogni, mert nekem — mint ezt előszavamban jeleztem — főczélom épen az vala, hogy „Luther életében a múló mellett főként az örökkévalót : az evangyeliomi hitigazságot a maga egyéni genesisében, a személyes hitet, az egyéni vallási szabadságot a maga isteni jogosúltságában s ugy az egyesre, mint a társadalmi életre való áldásos hatásában feltüntessem, hogy az olvasóban Llltlier fejlődésének, küzdelmeinek s működésének ecsetelése kapcsán a protestáns öntudatot felköltsem, fejleszszem, megerősítsem." Ha ezt a c z é 11 elértem, akkor — legyenek bár adataim mind kölcsönvettek — a mű egységes szellemében, conceptiójában és kivitelében nyilatkozó eredetiséget nincs kritikus, ki tőlem elvitassa. Ezt ugy a magam, mint művem érdekében kötelességemnek tartottam kijelenteni. Dr. Masznyik Endre. „A selmeczbányai ágost. hitv. evang. egyház és lyceum története." írta Breznyik János, a lyceum igazgató tanára. Második füzet. A XVII-ik és XVIlI-ik századbeli események. Selmeczbánya, 1888. TJjabbkori egyházi tudományos irodalmunk Standard Work-jának egy újabb részletét nyújtja a nagy tudományu, lelkiismeretesen kutató szerzó'. Ha a szerzőnek neve mindazok előtt, kik őt ismerik és tisztelik, biztosítékul szolgált művének kiválóságára nézve, úgy a műnek eddig megjelent részei, kivált annak ezen második füzete nem csak igazolja a hozzá kötött reményeket, hanem még a tulcsigázott igényeket is kielégíti. Ki e müvet kezébe veszi, aligha fogja letenni addig, míg végig nem kiséri a szerzőt alapos s lelkiismeretes kutatás és bírálat alapján gyűjtött adatok nyomán az evang. egyház iránt hő szeretettel írt fejtegetésein. Mennél ritkábban találkozunk még egyházi irodalmunkban is az ilynemű jelenségekkel, annál melegebben kell óhajtanunk, hogy a mű, mely az egyháznak és az iskolának nehéz viszonyain át fejlődő menetét híven kisérve, megtanít minket egyházunkért s annak intézvényeiért lelkesülni, minden tudatos evang. protestáns kezében legyen. História magistra vitae, ha azt úgy írják, mint Breznyik írja. Az ősz férfiú e könyvével a múltnak kimagasló emléke, a jövőnek útmutatója. Nem csak a szent czélért (a tiszta jövedelem a lyceumi tanári gyámolónak javára fog fordíttatik), hanem