Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Költemények - Pünköstkor (Sántha Károly)

166 E bajon segíteni lett volna hivatva a tudom, irod. társaság, mely a tudományos munkát előmozdítva és értékesítve, közvetítésével előbb tudományos irodalmat, s azután a közönségben tudomány iránti érdeklődést, egyszóval tudományos életet költött volna. Mi természetesebb, mint hogy a tudomány szerény munkásai egyesítették volna csekély erejöket, azok, a kik tudományos törekvésükben az ev. prot. egyházak alapelvét: a szabad kutatást, mint egyházuk szellemi felvirágzásának létfeltételét, érvényre akarták emelni. S mi történt? A tudományos törekvésű egyének egyesülése helyett az egyházaknak, mint szerves, felekezeti hitvallásaik és történelmi fejlődésök által megalakúlt testületek képviselői vették kezökbe a tudományos egyesület felállításának munkáját s lett az evangyéliomi tudományosság müvelése helyett az egvház-felekezetek érdekeinek szempontja irányadóvá. Nem csodálható, ha mindazok, kik a felekezetek közti békességet oly nagy fontosságú kérdésnek tartják, — s ki volna az, ki annak ne tartaná? — már is félve gondolnak arra, hogy az együttes munkálkodás a czélzott egyesítésnek ellenkezőjét fogja létrehozni. Mi a tudomány embereinek, t. i. az ellenkező vélemények összeütközése, gyönyör, nem magáért a harczért, hanem a harczban nyilvánuló életért s a küzdelemben az igazságnak diadaláért : az az egyház-felekezetek nagy tömegének bevonásával a felekezeti életbe behozható ellentétek, fokozható ellenszenvek, talán ellenségeskedések következtében, épen viszonyainknál fogva, nagyon is veszélyes experimentatió jellegét öltötte fel. A legelső tévedés tehát, hogy az egyesület, megengedjük, sokkal szerényebb viszonyok között, de elvileg sokkal helyesebb kiindulási ponttal, nem a tudomány egyes férfiainak egyesülete, hanem az egyházfelekezetek képviselőinek szövetkezetévé lett. E szempontból tekintve az ügyet, nagy kár volt a népies vallás-erkölcsi irodalom mívelését is ezen társulat keretébe vonni. Más, akár meglevő, akár létesítendő ily czélú egyletek, sőt esetleg egyesek is, kiknek az „onnét felülről adatott," sokkal nagyobb sikert érhettek volna el a nép irodalom terén, a nélkül, hogy a felekezetek között súrlódás támadhatott volna. Igy pl. : magy a r vallás-erkölcsi népies olvasmányokat fog e tudományos társulat kiadni. Az ág. hitv. ev. egyház tót és német ajkú népe, mely pedig annak legnagyobb részét képezi, ez olvasmányok élvezetéből ki van zárva. Bizonyára, ha az ev. ref. testvérek nem akarnak közösséget az unitáriusokkal, minek, különösen a nép irodalomban, jogosultságát tagadni lehetetlen, méltán eshetik roszúl a magyar ág. hitv. evangélikusoknak, hogy ők más ajkú hitrokon feleikkel szellemileg nem közlekedhetnek. így a népies irodalmat feltétlenül e társulat keretéből kizárandónak kell tartanunk. Az ügynek fejlődése egy más tévedésre is figyelmeztet. Az alakiiló közgyűlésen felolvastattak az alapszabályok, s a debreczeniek óvástétele mellett el is fogadtattak. Kineveztetett a bizottság is, melynek egyik feladatáúl tűzetett ki a ministeri helybenhagyó záradék kieszközlése. Most hogy állnak a dolgok? Az ősszel egybehívandó, véglegesen alakító gyűlésen a debreczeniek nem fognak megjelenni, vagy csak az esetben jelenek meg, ha az unitáriusok a társaságból kizáratnak. Első esetben nélkülök, illetőleg, mint a jelek mutatják, a tiszai kerület nélkül alakúi meg a társaság. Minthogy pedig felekezeti képviselet alapján áll a társulat, feltétlenül csonkává lesz még az esetben is, ha a protestantismusnak sem történelmileg, sem hitelvileg nem igazolható jog-czímén az unitáriusok is bevétetnének. Már gondolkozzék, a kinek hogy tetszik, de egy ily kontingensnek kizárását társulatunkból helyeselni nem lehet ; s ha talán azzal vigasztalódnék valaki, hogy külön állásuk esetén külön társulattá szervezkedve, mégis a tudomány közös ügyének szolgálatában maradnak : biz ez csak mindég sajnálandó bizonyítéka lesz annak, hogy mi protestánsok a visszavonás átka alatt szenvedünk. Utóbbi esetben, mire már alig is van idő, a társaság oly következetlenségbe esnék, melytől aligha nem fognak visszariadni épen azok, kik, szemben az unitáriusokká!, a kizárás ellen küzdve, hozzájok közelebb álló testvéreiket tényleg kizárták. Azt mondják, hogy az élet merő compromissumokból alakúi. A társaság érdekében nagyon is kívánatos volna az ellentétek kiegyenlítése. Ha azonban ez nem sikerűi, a mint aligha sikerűi, ez esetben kívánatosabb azoknak együtt maradása, kikben az összetartozás érzete egy s azonos, mint azoknak befogadása, kik a tudomány elvében egyek ugyan, de az életben küzdő ellenfelek. Legszomorúbb a dologban az, hogy e felmutatott tévedések, (vajha a czikkíró tévedései volnának és nem a társaságéi!) már most is, a társulás kezdetén károsan hatnak. Igen sokan vannak, kik a társaság jövője iránt táplált bizalmatlanság következtében vagy várakozó állást foglalnak el, vagy elvesztették kedvüket a társaságba lépéstől; sőt vannak olyanok is, a kik a társaság tagjaiúl beiratkoztak, de legfeljebb fanyalogva fognak fizetni, mert más társaságot látnak most, mint alakulásának első stádiumában. Az ügyszeretet, legalább azoknak, kiknek lelkével összeforrt a magyarhoni evang. tudományosság szent ügye, kettőt parancsol : először szeretetet, mely az eltérő véleményüeket is tiszteletben tartja s ha igazának tudatában küzd is a meggyőződése szerint téves vélemény ellen, de fájó sebet senkin sem ejt ; másodszor kitartást, mely meg nem riad a keletkező akadályoktól, hanem kitűzött czélja felé hajthatatlanúl tör. Az Úrnak szent lelke világosítsa meg a mi lelkeinket, szentelje meg a mi szíveinket, hogy az Ur Jézus Krisztusnak szeretetében találjuk meg a bölcseséget és az erőt, mely e társaság megalkotásában is Isten országa felvirágoztatásának diadalára vezessen minket. Ez legyen a mi pünkösdi imánk.