Evangélikus Egyház és Iskola 1888.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Luther élete (Hutter Zsigmond)
147 kifejezve, sőt mintha ezek képeznék csak Isten igéjét. Adjunk tehát nagyobb tért a szabad textusoknak. Hogy mennyire fokozza ez a közfigyelmet, a tapasztalás eléggé igazolja. Nem mondom, hogy teljesen mellőzzük a rendes ev. szakaszokat, hanem igenis változtassuk évenként czél és tervszerüleg az alapigék sorozatát a választásnál különös súlyt fektetve a többi szép evang. históriai textusokra, a melyek oly vonzóan és szemléltetően adják elő a legabstractabb igázságokat is, hogy a hallgatóság figyelme önként rájuk irányul. És ha az alapigék megválogatásakor bizonyos változatosságra törekszünk, úgy egyházibeszédeink is okvetetlen változatosak lesznek tartalmi tekintetben, feltéve, ha nem szántszándékkal választjuk ki épen az egyforma tartalmú bibliai helyeket. Az egyformaságot igen könnyen kikerülheti a szabad textusok kiválogatásakor azon buzgó lelkész, a ki csak egy kis figyelmet fordít gyülekezetének erkölcsi állapotára, az ott uralkodó különös téves nézetekre, előítéletekre és ál erkölcsi elvekre. Továbbá, ha a lelkész jól ismeri a kereszténység minden alapigazságait s a biblia minden elrejtett kincsét is s lia szivén fekszik ama nemes törekvés, hogy az összegyűjtött szellemi tökét kamatoztassa is híveinek lelki épülésére, — akkor könnyen fog sikerülni egyházi beszédeiben tarmilag változatosságot teremtenie. A mi az alaki változatosságot illeti, e téren is sok hiányt tapasztalhatunk. Bizonyos, felvett formák szerint készített egyházi beszéd könnyen egyhangúságot idézhet elő. A homiletika szabályaihoz való túlságos ragaszkodás kezdő szónoknak ajánlatos ugyan, de a már gyakorlott lelkészt nagyban akadályozhatja egyéniségének szabad nyilváníthatásában. Mint a hogy egy atya gyermekeivel, vagy barát barátjaival nem szokott művészies és mesterkélt hangon beszélni : úgy a lelkipásztor is, a ki híveinek atyja és barátja egyaránt, kerülni fogja az unalmas, erőltetett formalismust. Ha különben rend van gondolataiban, bizonyára rend lesz azoknak külső kifejezésében is. Hogy a szemléltetés, miként a paedagogiában, úgy e téren is mily nagy szerepet játszliatik s hogy egy kis változatossággal abban, — midőn majd egy kis történet, majd egy versecske, majd egy a természetből vagy az életből merített példa, majd ügyesen használt personificatió által szemléltetjük az elvont igazságot, — hogy mindez a figyelem ébren tartását lényegesen előmozdíthatja, azt bizonyára mindenki tapasztalhatta, a ki e téren kísérleteket tett. Hogy több és nagyobb változatosságra törekedjünk egyházi beszédeinkben, — e szavaim által nem azt akarom mondani, hogy kapkodjunk minden után, a mi új, mert nem minden szokott jó lenni, a mi új s hosszas lelkipásztorkodás alatt nehezen is lehetne mindig valami újat mondani vallás-erkölcsi tanításainkban, de annál inkább lehet a régi örök igazságokat ujabb meg ujabb alakban híveink lelki szemei elé vezetni. — Különben végül megjegyzem, hogy e változatosság természetes következménye leend mindazon buzgó egyházi szónokok beszédeinek, a kik a folytonos olvasás, tanulás és gondolkozásban kifáradhatlanok, a kik folytonos figyelemmel kisérik különösen a népszerű egyházi beszédirodalom jelesebb termékeit s nem restelik a jótól a jót elsajátítani s azt a hivek lelki épülésére felhasználni. König Béla. Luther élit®, (A mivelt közönség s különösen az ifjúság számára. Irta Dr. Masznyik Endre theol. tanár. Pozsony. A szerző sajátja.) Második czikk. Ha kifogásoltam Luther jellemzését a parasztháborúban, kifogásolom most, ugyancsak a történeti igazság alapján, Luthernek háttérbe szorítását szemben Zwinglivel. De legyen szabad mindenekelőtt Dr. Masznyiknak a két reformátor között, vont csinos ellentéteihez még a következőket fűznöm (265 1.) : Luther 95 tételével rögtön fején találja a szöget, Zwingli ref. működését adiaforisztikus dolgok vitatásával kezdi meg ; amaz, müvei kiadóitól egy fillért sem vesz el, emez pápai subventiót is elfogad ; az egyik nyers, egyszerű barát, a másik a szőnyegen otthonos diplomata ; Luther Istenre bizza ügyét, Zwingli ügyének fegyvert, világi hatalmat keres. Tudnunk kell ezt, mert tudta ezt Luther is. A mi pedig mindkettőnek egymáshoz való viszonyát, vitatkozási modorát illeti, egyik a másiktól nem marad el s köztük illedelmes, tiszteséges polémiáról a mai fogalmak szerint beszélni nem lehet. Ha Luther hirtelen, Zwingli számító ; ha az nyíltan támad, ez kerülő úton ; amaz szavaiban nem válogat, emez szavakat keres, melyek alá a minden haragnál sértőbb gúny és gyűlölet elrejthető. Épen azért a határtalan tiszteletről, melylyel Zwingli Luther szellemének eleitől fogva adózott arról „a kíméletes, sőt udvarias magatartásról a felé röpített mérgezett hegyű nyilak zápora között és," arról „a szíves indulatról" (265—266 1.) melyről Dr. Masznyik beszél a jelenlegi történetírás mit sem tud. Ellenkezőleg épen ő hasonlítja Luthert őrülthöz, ki dühöngve orvosára tör; ő mondja Luther tanát istelennek, az evangeliomot elpusztító pestisnek, ő fejezi be a „barátságos magyarázatot" azzal, hogy Luthernek a rajongók ellen írt művéből 4 tételt kiemelve, kijelenti: „ez tévedés és istentelenség a hozzá ragaszkodás." 1 0) Majd elfogultan az ellenség mende mondáit készpénznek fogadva el szívtelenséggel vádolja Luthert a parasztmozgalomban, holott megfeledkezik, hogy Luther felemelte a szeretet szavát és tiltakozott az újrakeresztelők kivégeztetése ellen, akkor, mikor Zürichben Zwingli szemei előtt, hallgatásával, tehát beleegyezésével, a rajongókat kivégezik. A marburgi vitán Zwingli szavaira; „nem úgy, Doktor úr, ez Íráshely nyakát szegi" ezért csattanhatott fel Luther méltán, maró sarcasmussal : „Ne hetvenkedj, nem szegik itt senki nyakát, Hessenben és nem Svájczban vagy!" S a vita bevégezte után épen a gyengéd és szerény Zwingli nevezi Luthert „jó indulattal" szemtelennek, mert „ha valaki meggyőzetett, úgy az a szemtelen és basáskodó Luther nyilvánosan győzetett meg." 1 1) l ü) Köstlin H. 97. ") Köstlin H. 186.
