Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Nehány szó Gerhard életéről

És most? Úgy vagyunk, mint a kit a tiszta forrás vizének mohó élvezete lázas beteggé tesz, sürgős és gyökeres orvosságra van szükségünk, mert a láz gyötör s hova tovább kételylyé változtatja azt a hitet is, mely a gyógyírban rejlik. Országosan működő erkölcsnemesítő egyesület is keletkezett. Szívesen üdvözöljük ez intézményt, mert szükség van reá. Azonban ez csakis az egyházzal karöltve oldhatja meg nemes czélját, különben meddővé, sikertelenné lesz minden működése. — Első sorban az egyházi és tanférfiaknak kell keresni a baj forrását, mint a kik közvetlenül tekinthetnek be ezen veszedelmes irány fejlődésébe, az ő szemük előtt folyik le minden egyes család egyházi és társadalmi élete, s a mennyire hivatásuk megengedi a szülőkre is befolyást gyakorolván, az ő nevelésük lehet az iránytű, mely a szülők gyermekének, az egyház és társadalom tagjának élete hajóját isteni félelemmel vezeti vész és viharon keresztül a boldogság révébe; szenvedhet hajótörést, de a tiszta szív s a nemes kedély zománczát bármily megpróbáltatás nemhogy bemocskolná, sőt inkább fényesebbé teszi. — A gyermek lelkének művelése, melyet különösen a lelkész mint katecheta folytonosan gyakorolhat; azokban a kölcsönös komoly tevékenység jóltevő érzetének ébresztése, a mint azokat a vasárnapi iskolák is vannak hivatva előmozdítani, s az ember egész lelki életének kiművelése, az önálló, minden bűnös, önző érdektől ment gondolkozásnak lelki meggyőződéssé való emelése, a mint azokat a vallásos felolvasások is elősegíthetik : mind oly ellenszerek, melyek az ember vallásos meggyőződését komolyabbá teszik, az egyházat szent czélja felé segítik s megóvják úgy az egyest, mint az egész társadalmat ama tévelygésektől, melyeknek kórjelenségei hosszú idő orvosságán épülnek fel. Csak a módot kell eltalálnunk, hogyan kell azokat nyújtani. BoJms pá

L gok mellett a legtökéletesebbé, a teremtés koronájává. Hát az emberi cselekedetnek, az emberi alkotásnak csakugyan nem volna más rúgója, mint az önérdek; az ember is csak vak eszköze lenne a természet kényszerűségi működésének; erkölcsiségének nem volna más alapja, mint az önzés, önszeretet?! Nem akarunk vádakkal dobálódzni igazságtalanúl, de az az anyagiasság, mely a társadalom minden rétegébe kisebb nagyobb mértékben betolakodott : emlékeztet bennünket arra a szépen hangzó felvilágosodásra, mely egykor a tiszta észszerű filosofiát a legnagyobb nyegleséggel a legszélsőbb határig, az istentagadásig vezette, s mely előtt minden erkölcsi intézmény nevetséges törpeséggé aljasűlt s az erkölcsi érzelemnek teljesen hátat fordított. Csak a múltba kell visszatekintenünk, nem azért, hogy azt valami nagyon rózsás színben tüntessük fel magunk előtt, mert hiszen az erkölcsi romlottság máisok nemzetet temetett a mulandóság sírjába, melyeknek mai nap csak nevök él előttünk, látni fogjuk a sok különféle bűnöknek hosszú sorozatát, melyekről az ősapák tudomással sem bírtak, s melyeknek a mai társadalmi szokások csupa humanizmusból még kibúvó ajtót mutatnak. A

7allásos hitbuzgóság, tiszta erkölcsiségért való lelkesülés, azon édes kevesek kivételével, kik az ősapák szellemével hűen sáfárkodnak, igen kopott és keveset igérő szavak maiglan a nagy tömeg előtt, sokkal édesebben hangzanak az önérdek, hiúság, divatkórság, melyek a társadalmi bűnök egész özönével párosúlva a legsajnosabb túlkapásokat szülik mindenütt. Ha figyelemmel vizsgáljuk azokat a napról-napra különféle alakban felmerülő öngyilkossági eseteket, keserű mosoly kél ajkainkon, midőn egy serdülő ifjú már életuntságból, gyilkos golyóval vet véget életének, vagy csupa dicsőség hajhászásból lesz gyáva utánzója annak, kinek élete kioltásánál a napi krónika bátorságát tüntetőleg emelte ki. — Vagy ha csak a „szigorú feltételek mellett" végbement párbajok felett tartunk szemlét, melyek egy valaki hiúságának a megsértése miatt, vagy talán pisztoly sütögetési viszketegből követtetnek el s annyi család boldogságát dúlják fel hosszú időre, talán örökre : akkor bizonyára fájdalommal sóhajthatunk vissza a múltra, hol a társadalmi erények oly számtalan példái mellett, — nem tekintve azokat a nehéz, gyászos időket, melyeken nemzetünk keresztülment, — nemesebb hajtásai voltak minden törekvésnek s a társadalmi válaszfalak lépcsőzete mellett is egyek voltak mindnyájan az Isten és emberszeretetben s a tiszta erkölcsiség ápolásában. „Tempora mutantur." Lezajlottak a harczok, melyek Istenért és szabadságért vívattak, lerázták a népek a testi és lelki szolgaság nyűgeit, szabad lett az út az Istenhez való közeledésre s a benső meghasonlás talaján a béke olajágai fejledeztek. Világosság és szabadság hangzott mindenütt. Az ősi edények méltó gyümölcsöket termettek. Néhány isi Gerhard életéről. Lapunknak egy az ügy iránt érdeklődő barátjától Gerhard életére vonatkozólag részint egy sajtóhiba helyreigazításául, részint a való megvilágosításául a következő sorokat vettük:

1) Gerhard Pál született 1606-ban Gräfenhain chen-ben Wittenberg mellett. Ifjúkorának lefolyása úgyszólván egészen ismeretlen. A harminczéves háború által okozott bizonytalanság és zavarok közepette 45-ik életévéig állás nélkül maradt és mint candidatus élt Berlinben. Ekkor hivatott Mittenwaldebe (in der Mark) prépostnak. Húsz évi türelmes várakozás után végre czélt ért és Berlint elhagyva, eme hálaénekkel vonult be 1651-ben hivatalába : „Auf den Nebel folgt die Sonn', Auf das Trauern Freud' und Wonn'." Az 1668-ik évben Lübdenbe hivatott meg archidiakonusnak, melyt hivatalát gyülekezete javára 7 évig Egy 1870-ben megjelent kitűnő német munka nyomán.