Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Az evangyélmi protestáns szelem élesztéséről egyházunkban gyermekistentiszteletek utján (Varga Márton)

84 olvassa a nagy bibliából, úgy is minden gyermeknek magával hordani a nagy bibliát minden vasárnapon, alkalmatlan volna. Az új testamentomi helyek olvasásánál már kezökbe lehet adni az irást, azt már kiki magával hordhatja, maga keresheti fel benne a történetet, s olvashatja is belőle, a nélkül hogy olyasmire bukkanna, mi nem neki való még. Valahányszor új könyvhöz jutnak, a lelkész ismertesse meg azt velők ; mondja el, mért hívják úgy, mi a főtartalma, s ezt kérdezze ki, valahányszor a könyv csak előfordúl. Ez által megismerkednek a gyermekek a bibliával, tudni fogják annak minden egyes részét, leginkább pedig azokat, melyek az üdvre leginkább szükségesek, képesek lesznek azt kezelni. Ez volna egyik első áldása a gyermekistentiszteletnek, hogy az azokra ellátogató gyermekek, négy-hat éven át vasárnaponként mindig kezelvén a bibliát, otthonosakká lennének abban, megtanulnák mily részekből áll, tudnák mi az a Királyok könyve, mi az a Zsoltárok könyve, mi az a Máté evangyélioma, mi az a Pál levele, cselekedetek könyve, s nem volna az elöttök puszta szó, midőn azt felnőtt korukban a szószékről vagy oltár elől említeni hallják, tudnák mit tartalmaz, hol van, a mint most sokan nem tudják. De nem csak az egyes részeket ismernék, a lelkész magyarázatai és sokszoros ismétlés utján tudatára emelkednének annak is, hogy voltaképen mi hát az a sokat emlegetett, némelyek által magasztalt, mások által lenézett könyv, a Biblia. S meg tudnák mind ezt, nem mint az iskolában könyvnélkül az emlékezetbe becsömöszölni feladott leczkékből, melyek eszökben legföllebb a vizsgáig maradnak meg, miután velők más éven nem foglalkoznak; hanem megtanulnák mindezt az által, hogy négy- hat éven át gyakorlatban vasárnaponként foglalkoznának a bibliával, egyet nem egyszer, de sokszor hallanának hol a lelkésztől, hol egymástól. Már pedig így tanulni sokaknak sokkal könnyebb, és az így megtanultak mindenkinél sokkal tovább maradnak meg. Továbbá minden vasár- s ünnepnapnak mondja meg a lelkész a nevét s jelentőségét, még mielőtt a bibliai helyet felkeresték volna ; ha pedig vannak, a kik azt már tudják, kérdezze ki töltik, hogy a nagyok ismételjék, a kisebbek tőlük tanulják. Ez által elérjük, hogy a jövendő egyháztagok megismerkednek az egyházi év fogalmával s annak részeivel. Tehát a szentirással és az egyházi évvel való megismerkedés volna egyik áldása a gyermekistentiszteletnek, a mi tán nem épen felesleges kellék ahhoz, hogy valaki hitbuzgó ev. prot. szellemű egyháztag legyen. A felkeresett szentírási történetet olvassa fel először a lelkész, aztán jöjjön a gyermekek felolvasása. De hogyan történjék ez? Ha egy olvassa akár az egészet, akár részenként más és más, míg az egy olvas, a többi nem figyel. Ha egyszerre mind olvas, ki olvas, ki nem. Legjobb tehát az a módszer, mely mintegy kényszeríti a gyermeket, hogy figyeljen, s ez nem más, mint a fenti két módszer egyesítése. Legyen egy vezér olvasó, minden vasárnap más, ez olvasson pár versszakot egyedül hangosan, majd álljon meg annak jeléül, hogy akkor töfcb vers együttes olvasása következik, minek elteltével újból a vezér olvasó olvasson, aztán ismét mind, s így menjen ez vé^ig. Azért mondható ez oly módszernek, mely mintegy kényszeríti a gyermeket, hogy figyeljen, mert míg a vezér olvasó olvas, addig érdekükben áll a többieknek figyelni, hogy tudják, hol kell bevágni az együttes olvasáskor, akkor pedig mind fog olvasni, örülve, hogy már ő is hallathatja hangját valamint a vezér sem fog ezalatt máshová nézni, hanem figyel, hogy tudjon majd hol bekezdeni, ha a sor rá kerül. Felolvasás után beszélje el nekik a lelkész a történetet, magyarázza meg a magukban érthetetlen helyeket, elbeszélés közben is, különösen a nevekre és magyarázott helyekre vonatkozó kérdéseivel folyton e'lesztvé a gyermekek figyelmét. A lelkész elbeszélése után beszéljék el még egyszer a gyermekek, s hogy itt is érdekökben legyen figyelni, ne beszélje az egészet egy, áe ne folytassák ügy, hogy már mindenki előre tudj à, mikor jön rá a sor, hanem össze vissza, sokszor olyanok is, kik már íel voltak szólítva. Az elbeszélésre következzék a tárgyalás, mely ne legyen se praedicatio, se homilia, mert ezt nem birná végig kisérni a gyermekek figyelme, hanem történjék a gyermekekhez intézett ügyes kérdések által, mert* így tarthatjuk leginkább éberen a gyermekek figyelmét, és érdeklődését, különösen ha a kérdezés össze vissza történik, s ezen kérdések által juttatjuk a gyermekek lelkébe azt, a mi ott az ev. prot. szellem élesztésére szükséges. Ily kérdések utján ugyanis kifejtjük a gyermekekkel a történetek alapján a kereszténységnek sarkalatos hittani fogalmait, ily módon sokszor a legelvontabbakat is megértethetjük a gyermekekkel és birtokukká tehetjük. Hadd tudják meg sokszori ismétlés és magyarázó példák által egész életökre, kit bir a kereszténység Istenben, az ő szent lelkében, hadd ismerjék meg a Jézust az ő egész jelentőségében, tudják meg, mért ő a Megváltó, mért ő Isten fia, Emberfia, mert bizony sokan vannak, a kik midőn felnőtt korukban hallják e szavakat a szent beszédben, vagy semmit, vagy nagyon furcsát gondolnak. Sokszor hallják az intést : járjunk mint Istennek fiai ; de hányan vannak, a kik nem értik e szavakat, s nem tudják miként tegyenek azoknak eleget. Értessük meg velők mindezt gyermekkorukban, véssük emiékezetökbe, lelkökbe sokszoros ismétlés példaadás által. S hogy mindezt könnyen megértsék, nem szükséges elvont meghatározásokat adni, hanem tüntessük fel a bibliai történetekben szereplő alakokon mint kitűnő példákon az egyes keresztényi erényeket, azok előnyeit, áldásait, azok erkölcsi szépségét, nemkülönben utáltassuk meg velők a bűnök rútságát, mutassuk fel azok átkát, s mind ezt nem hosszas beszédekben, hanem kérdések, s feleletek által, mintegy önmagukkal a gyermekekkel fedeztessük fel az eléjök vezetett alakokon. Utálják meg Kainban az irigységet, az indulatoskodást ; tanuljanak meg Ábrahámtól hinni Istenben, engedelmeskedni akaratának. Telvék e történetek ily

ren, a gyermek kedélyére