Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Nem kell papiros pápa (Árgus)

Ötödik évfolyam. < * > 11. szám. § Pozsony, 1887. évi márczius 12-én. Tartalom : Nem kell papirospápa. (Argus.) — Az orgona, (y.) — Az evangyélmi protestáns szellem élesztéséröl egyházunkban gyermekistentiszteletek utján. H. (Varga Márton.) — Pénzzsebelés. (Raphanides Vilmos.) — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázat. EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. Előfizetési ár: Egész evre . tí frt — ki. félévre . . 3 , :— , negyedévre 1 , 50 , Egy szám ár^: 12 kr. o.e. MEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. é • » i SzerKesztö- 8 kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. az. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos palit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélvegdíi : külön 30 kr. Nem kgll papirospápa, Szeretem, liogy megdermedt egyházi életünkben megindult valahára a szellemi mozgalomnak bizonyos neme. — A nemzetiségi jognak prot. szempontból való megítélése, vallásoktatás, énekügy s ehez hasonló kérdések merültek fel közlönyünkben. — De mindezeknél fontosabb tárgynak látszik ujabban a zsinattartás ügye lenni. En nem szeretek opponálni, — hisz ez a leghálátlanabb mesterség a világon, — de e tárgyat illetőleg nem tudom tovább nézetemet magamban tartani. Elismerem ugyan, hogy gyülekezeti s esperességi administratiónk sok kívánnivalót hagy hátra, de kétlem, hogy egy ez idő szerinti zsinat enyhíthetné lelkünknek jobb állapotok után való sovárgását. Nálunk a baj oka nem annyira a rendszer hiányában, mint inkább az evangyeliomi szellem hanyatlásában keresendő. Rendszerünk jó, mert a prot. szabadságnak s önkormányzatnak tág tért enged ; de ha mi nem tudjuk a jó rendszert felhasználni, legalább ne panaszkodjunk rendszertelenségről. Igen a szellem bénult meg bennünk, az Üdvözítőben munkás, az ideális, a tudományszomjas, az önzetlen s csak a közüdvért fáradó szellem. Méltánytalanság volna nem adni meg a kivételeknek itt is a kellő tiszteletet, de őszintén meg kell azt is vallanunk, hogy csak kis része prot. papságunknak emelkedik fel a középszerűség színvonaláról az említett magasztos szellemi légkörbe. A többség nem képes a kor anyagias és felületes gondolkozásának ellentállani, sőt az árral úszik s beleolvad a világba. Ilyen szellem mellett a legszebb törvény is csak irott malaszt, a legsikerültebb zsinat is csak papirospápa marad, — „mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít." A zsinatpártolók azon érvet is hangoztatják, hogy a zsinat, mint reformtörekvés a prot. elvnek közvetlen kifolyása. Pedig ha a dolgot alaposabban megvizsgáljuk, egészen az ellenkezőt kell állítanunk; mert prot. szempontból csak a természetes, önként kínálkozó, nem pedig az erőszakos reform helyeslendő. És valóban egy mostani viszonyok közt tartandó zsinat az utóbbi törekvésre mutatna. A világtörténelem is bizonyitja, hogy vallási újítás csak akkor sikerűit, ha az a közóhajnak visszatarthatatlan kitörése volt, vagy ha a vallás az emberi szellem többi vívmányai, — különösen pedig a tudomány fejlettsége mellett, hátra maradt. De nálunk pl. tudományos életről alig lehet szó, mutatja ezt azon körülmény is, hogy évek óta alig jelent meg evang. theol. mű a magyar könyvpiaczon. Helytelen ellenvetés volna e tény ellen, hogy nincs vevő, hogy a könyv nem kél és anyagi áldozatra senki sem vállalkozhatik. Jó könyvnek mindig akad olvasója, mert jó könyvek teremtik az olvasóközönséget is. Tehát evang. egyházunk nincs teljesen megérve a zsinatra, mert ehez nagy tudományos apparatus — különösen egyházjogi — szükséges. Annak a körülménynek pedig lelkiismeretlenség volna kitenni egyházunkat, hogy ez egy papirospápa által századokra meglegyen kötve s hozzá még oly törvényekkel, melyeket egy még meg nem próbált s ki nem forrott nemzedék hozott. Azon ellenvetés is megállná helyét, hogy eme kivételt képező jobb rész talán mégis teremthetne valami maradandó becsű művet, — ha ez a jobb rész nem volna ismeretlen a világ előtt s ha szerénysége nem tartaná vissza a köztérre való lépéstől. Ellenben vájjon nem fognak-e olyanok a tartandó zsinatra befolyást gyakorolni, a kik csak a népszerűség hajhászásáért s liiuságuk kielégítéséért vállalkoznak majd e nagy felelőséggel járó munkára, olyanok, a kik az egész egyházat megakarják menteni és otthon, saját gvülekezetökben nem képesek rendet csinálni ? „Uram ilyen zsinatot ne adj nekünk!" Mégis, egy áldásos eredménye lehetne e papirospápának! Legalább megnyugtatná azoknak a lelki-