Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Wéber-jubileum, Szepes-Bélán (Szutorisz Frigyes)

5 Hanem azt már megint olvassuk, hogy a Szt.-László társulat is ilynemű „aktióra" készül. Hadd lássuk, talán ragad aztán róluk ránk is ! * Soh'se csodáljuk egyébiránt a klerikálisok oly görcsös ragaszkodását ahhoz az uralomhoz. Hisz minden mozdulatokból sem rí ki egyéb úrhatnámságnál ! Ok még most is a középkor alkotta képzelem világban élnek, hadd ringassák magokat phantasmáik puha párnáin. S az uraság illetve úrhatnámság hangoztatása most annál inkább látszik jogosultnak, minél inkább kezd a világ szeme nyílni, s a papi és pápai „hatalom" őt megillető' korlátok közé szoríttatni. Bizony nem csodáljuk, hogy az álmából felvert izetlenségével jajdulnak fel, valahányszor a sok évig bitorolt — most immár szabaddá — mert nemzetivé vált Róma jut eszökbe. A keserűségnek legteljesebb mértékével dúdolgatják siralmaikat Róma veszte fölött. Nekik a papság egy részének járatlansága az erkölcsök útján, a nép erkölcsi süllyedése, a kath. társadalom laza fogalmai istenró'l, s a váltságról és a valódi jó cselekedetek értékéről, mindez semmi ahhoz képest, hogy a „páholy és forradalom kegyelméből egyesített Olaszország" magához ragadta saját szivét az ország fővárosát. * Jellemzőn írnak kath. lapok a pápa és a királyság közti viszonyról. Többek között ezeket olvastuk : „A pápaság mostani helyzete tarthatatlan, és bármit is mondjanak vagy írjanak a páholy hősei, az bizonyos, hogy azon belső ellentmondás, hogy ugyanazon egy városban két souverain a souverenitás atributumával ugyanazon időben egymás mellett legyen soha semmi zofisma, semmi frázis által nem lesz eloszlatva." Hát ebben teljes igazuk is van a pápistáknak. De a dolgot kár oly nagyon élére állítani, mert ezzel ellenségeik győzelmét és saját megaláztatásukat csak siettetik. Mert ha a pápa helyzete tarthatatlan, tessék róla tenni; de ám meg ne bánják! Hogy két dudás egy csárdában raeg nem fér, az is bizonyos. Egyiknek okvetlen tágítani kell. Hogy azonban ez esetben melyik fog tágítani — ennek eldöntését nem a klerikálisokra fogja bízni az „egyesült" Olaszország! * Zokon veszik a Gr.-A.-egyletnek, hogy említést mer tenni Rómáról és az érdemes jezsuitarendről. „Mi katholikusok a mi nagygyűléseinken a mi dolgainkkal foglalkozunk ; protestáns atyánkfiainak gyűlései ellenben Róma ellenes gyűlölet és jezsuita ellenes rágalom nélkül el nem lehetnek.

u Persze, ha a felvilágosodás terjesztése Róma ellenében, s a lelkiismeret szabadsága a jezsuitákkal szemben sértegetés és rágalom, akkor pápista atyánkfiainak igazuk is van. Krisztus sem volt ám egyébb a farizeusok és Írástudók előtt mint ámitó, tehát rágalmazó, de ha ő, mint olyan elszenvedte a halált is, mi is majd csak megleszünk — Jézusunkkal — az ilyen megtisztelő titulusok mellett is. Hifii®, W éber-jubileum Szepes-Bélán. r,Suum cuique!" Ezen jelszó lebeghetett a szepes-bélai ág. hitv. evang. egyházközség szeme előtt, midőn nagy lelkesedéssel elhatározta, hogy szeretve tisztelt, ügybuzgó és fáradhatatlan lelkészének tiszteletes Wéber Samu úrnak bélai papságának huszonöt éves jubileumát folyó hó huszonkilenczedikén tőle telhetőleg ünnepélyesen megülni fogja. E nemes elhatározást követték az előkészületek, — melyek azonban oly titokban folytak, hogy sem a jubiláns lelkész úrnak és annál kevésbbé azoknak jutottak tudomására, kik távol e lelkes egyházközségtől és érdemdús papjától örömest vettek volna részt a lélekemelő ünnepélyeségekben. — Magam is egészen véletlenül tudtam meg a jubileum hirét, rögtön intézkedtem az iránt, hogy abban részt vehessek s boldognak érzem magam, hogy a leírandó ünnepélyeknek szemtanuja voltam ; csak azt sajnálom, — hogy az előkészületek nem történtek nyilvánosan s nem oly nagy mértékben, mint a mily nagy névre és jó hirre tett szert a jubiláns. Mindnyájan igen jól tudjuk, hogy a mostani időkben mindenki jubilál, hol öt-, tiz-, tizenöt-, hol huszonöt éves jubileumoktól csak úgy hemzsegnek a lapok és ha egy keveset utána nézünk a dolognak, azt tapasztaljuk, hogy a legtöbb esetben a bizonyos szolgálati évszám az egyedüli érdem ; a társadalomnak egyik legifjabb gyermeke : a rangkórság mellé lassan-lassan kerül egy másik : a jubilálhatnámság. De ha valamikor, ugy a mostani jubileum indokolt volt. Wéber 1861. évi deczember-havában hivatott SzepesBélára, hol a nagynevű Máday — későbbi evang. püspöknek — méltó utódjává lett; működése mindjárt kezdettől fogva áldásdús volt és nem szorítkozott csupán az evang. egyházra, hanem lassan-lassan terjedt és tért hódított, úgy hogy mai nap már minden helyi — megyei — és sok országos egyesületnek, hol elnöke, hol alelnöke, de mindenkor serény munkása. Mindamellett első sorban pap s ez a legfontosabb, sokoldalú tevékenységének egyedüli rugója egyházának, városának, megyéjének s a hazának szolgálhatni: az eszközök, melyekkel küzd, jellemes, munkás emberhez méltók. Mindezt tudja, mind erről meg van győződve egyházközsége is, mely —- valahányszor Wébert elszólította volna a sors magasabb állásba — szeretetének, ragaszkodásának oly meghatóan adott kifejezést, — hogy Wéber tovább is maradt és már huszonöt éven keresztül szolgálta a szepes-bélai evang. egyházat. Egyházközsége büszke papjára. Wéber pedig örvendhet azon őszinte szeretetnek és ragaszkodásnak, melylyel egyháza rajta csüng; a páratlan ragaszkodásának és végtelen tiszteletének most adá kifejezést a szepes-bélai egyház és Wéber egyik köszönő válaszában elérzékenyülve méltán hivatkozhatott nagynevű elődjének következő esetére : midőn ugyanis Máday 1859-ben a késmárkon tartott egyházkerületi gyűlésen az akkoriban kibocsátott „Pátens" ellen ünnepélyesen tiltakozott s ezért a nagyhírű Zsedényi Edével együtt fogságba vetették: a szepes-bélai egyházközség kijelentette, hogy a felsőbb hatalommal meg nem küzdhet ugyan, de, ha Máday vétett, az ő nevében és ő érte tette azt s így a község is vétkezett; legyen elzárva bármeddig, mégis papjának tekinti s a legutolsó leheletéig biztosítja neki a papi fizetést. Wéber méltán hivatkozhatott e párját ritkító odaadásra, érezte, tapasztalta, hogy bármit is hozna reája a jövő : egyházközsége lelkes pajzsa leend.