Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Melyik a három közül? (Hurtay György)

67 bevinni iskoláinkba a műve'szeti tanítást vagyis az aesthetikának a gyakorlati, a szép művek szemléltető s elemző fejtegetésével összekötött tárgyalását. De hát ismét egy új tárgy ! Uj, — de sok másnál százszorta szükségesebb. Mert azt hiszem, hogy mégis csak érdemesebb dolog az emberi szellem legnemesebb alkotásaival megismerkedve, önmagunk legbensőbb életét művelni, mint a gerinczes állatok csigolyáinak számát pontosan meghatározni tudni. Ha valamiben, — úgy az aesth. képzés ügyében jó lenne a külföldet, — s ott is első sorban a francziákat utánoznunk. Maguk a németek is beismerték, hogy „szomszédaik izlése tisztultabb, finomabb, mint az övéké" — s tudósaik, különösen Piper ajánlatára már ki is mondották, hogy a „Kunstunterricht" a gymnasiumokba kapcsolatosan a történet tanításával behozandó — s ez tényleg meg is történt. Nálunk ugyanezt különösen dr. Tergina Gyula sürgeti a Magyar Tanügyben közzétett „Művészet és Iskola" czímű értekezésében s mint örvendetes jelenséget említhetjük fel, hogy a történeti kézikönyvek hovatovább mind nagyobb súlyt fektetnek a művelődés történet, — így hát a művészeti mozzanatok felölelésére is. Nem akarok itt arra a vitatott kérdésre kiterjeszkedni, vájjon lesz-e sikere e kisérletnek. Annyi tény, hogy — különösen, ha a történet tanár egyszersmind aesthetikailag is képzett egyén — a míívészettau ily mellékes kezelése is jelentékenyen közre fog hatni a szép érzék fejlesztésére. De szerény nézetem szerint, ha a középiskolákban nem is, — felsőbb leányiskoláinkban mindenesetre szükséges volna az aesthetikát nemcsak úgy félig-meddig, hanem mint külön tudományt a tantárgyak közé felvenni még az esetben is, ha ez más — a nőre nézve kevésbé fontos — tantárgyak mellőzésével járna. Mert ne feledjük, hogy a nőnevelés, ha czéljának meg akar felelni, — számolni tartozik a nő természete és hivatásával. E részben azokkal tartok, akik azt mondják, hogy a nőnek a tudomány nem önczél, hanem vagy kenyérkereseti eszköz vagy fényűzési — időtöltési s hiúsági — czikk, s nincsenek meg benne — mondja Böhm Károly — a tudományos foglalkozás előfeltételei : az öntudat fixirozó ereje és az abstract fogalmak képzése. A tudomány — mondja Tennyson — soha egy nőt sem tett nagvgyá — de igenis azok a cselekedetek, melyek őt a háztáj sarkcsillagáva, erkölcsi természetünk teremtőjévé s hányódó életünk délibábjává teszik. Sőt hazánk már említett legjelesebb philosophusa, Böhm Károly annyira megy, hogy kimondja, miszerint a nőre nincs megtisztelőbb czím, mint az, hogy „jó anya", s nincs megtisztelőbb nyilatkozat, mint az, hogy „jól főz" és ízlésesen tálal, ami minden körülmények közt felér azzal a zongoraveréssel és idegen nyelveken gagyogással, mire modern kisasszonyainkat oktatják a helyett, hogy a főzés művészetébe beavatnák. No én ennyire nem megyek. Én ismerek a főzésnél magasabb művészetet is s úgy tartom, hogy ha valamire, úgy az azzal való megismerkedésre hölgyeinknek igen igen nagy szükségük van. Ez a szépművészet. A nő nem az értelem, hanem a képzelet és érzelem világában él. S adhatnánk-e jobb táplálékot az ő képzelete s érzelmének — egyszóval kedélyvilágának, mint amit a remekművek nyújtanak. Ha áll az, hogy a nő életének végczélja, működésének szintere az a kis világ, mit úgy nevezünk, hogy család, ház, — s hogy neki e kis fészket kell a boldogság tanyájává, — földi mennyországgá varázsolnia, úgy neki magának is ismernie kell, mi a boldogság, bírnia kell a mennyországot szivében. A háztartásnak — mondja Felméri Lajos — két fővonása van : a physikai vagy mechanikai és a morális vagy aesthetikai. Amazt elvégzi a kibérelt kéz, a fizetett napszámos, de a cseléd munkáján túl kezdődő finom ízlés, a háziasság szent csöndje és erkölcsi fen költsége, a kedélyre ható melegség, melynek mosolygó tanúi a házi istenek s örökös vendégei a családi erények, — mind-mind a házi asszony érzelmi miveltségére utalnak." Ez érzelmeket, a szép érzekének e finom idegszálait fejleszszük, miveljük a nőben, — az aesthetikai nevelés minden rendelkezésünkre álló eszközével. Bizony-bizony többet ér az, mint ha természetük s hivatásuk ellenére a tudós pályára tereljük őket s mindenfélét jól rosszal összemagoltatva velük, a felületesség eredményezte tudákosságot, nyegléskedést fejlesztjük ki bennük. Maradjon a nő nőnek : — s az iskola alapítsa a nőnevelés magasztos feladatát a női természetre s ne akarjon a nőből férfit képezni, mert sokat ki lehet vinni, de azt az egyet soha, hogy a nő eredeti rendeltetéséről végkép lemondjon. De most veszem észre, hogy már nagyon is visszaéltem szives türelmükkel. Elállók tehát a szótól, — bár érzem, hogy kitűzött feladatomat alig-alig közelítettem még meg. Nem tehetek róla — szűk keretben s a kiszabott rövid félórában ily roppant bő kérdést megoldani, — művésznek való munka. S én nemcsak hogy művész nem vagyok, de sőt mesterembernek is — csak kontár. Dr. Masznyik Endre. Melyik & három közül? Ajáulva nságos Breznyik János úrnak, a bányakerületi özvegy-árva intézet pénztárosának. A papi özvegyek és árvák sorsáról a legújabb időkig, a jó Istenen kívül, alig törődött valaki. Ha az egyház egy negyedévig megtűrte az özvegyet és árváit a paplakon, ezzel irányukban nem csak minden kötelezettségét leróva hitte, de még ezen felől hálára és elismerésre is számított, azon jócselekedetért a mit hite szerint mívelt. A papok belátták végre, hogy ily körülmények között, magoknak kell övéikről gondoskodniok, mert aki övéiről nem gondoskodik, az a pogánynál is alábbvaló. A legtöbben saját szájuktól