Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - A Beyschlag-féle „Deutsch-evang.-Blätter”

rességünk veteményes kertje, bonyhádi algymnasiumunk. Még mint fiatal lelkész közreműködött annak az 1857-ik évben foganatosított ujramegalkotásán S. Szt. Lőrinczen, midőn egy zsarnok kormány eltörléssel fenyegeté a magyar protestáns szellemet ápoló ezen igénytelen, de rendeltetését híven betöltő, tehát létjoggal biró intézetet, Utóbb pedig, midőn ezen intézetünk, épen a magyar szellemnek szélesebb körben terjesztése czéljából Bonyhádra helyeztetett át, s ezen áthelyezés sokakban kételyeket támasztott, másokat az intézők ellen elkeserített, — látván, hogy az intézők sorában az elsők között ő is helyet foglal; a kétely és a gyanúsítás szava azonnal elnémult, mert mindenki tudta, hogy ő csak a jót akarja, csak a közügy érdekében cselekszik. És midőn végül a legújabb időben az 1883. évi középiskolai törvény hatályba lépése alkalmával, annyi a protestáns tan- és nevelésügyért buzgólkodó szív megdobbant és megdöbbent, midőn nem egy intézet, kétségbe esve a maga erőtlenségén s a hagyományos protestáns szegénységen, az állam támogatását vevé igénybe, ő volt az, ki ezen esp. altanodánkra is felettébb válságos időben és helyzetben a csüggedőket bátorította, ő volt az, ki utat mutatott arra, hogy hogyan lehet és hogyan kell az autonomikus alapon az egyházat, a tanügyet és a hazát szolgálni. Igen, ő a szó, a tett, a tudomány, a jellem, egyszóval a lélek, a szellem embere volt ! Hadd szóljak még röviden családi életéről. — Családi tűzhelyét 1853-ben alapitá meg, nőül vévén Borbély Karolinát, az akkori bonyhádi evang. lelkész és nagyérdemű esperes Borbély József leányát. Csak rövid négy évig tartott családi boldogsága. 1859-ben elragadá tőle a halál a szeretett nőt, bris özvegységre juttatva őt, és árvaságra kis leánykáját. — Másodszor 1862-ben lépett házasságra Kielberger Idával. Ezen Istentől három gyermekkel megáldott frigyet is már 13 év múlva. 1875-ben felbontá a halál, s ezen időtől fogva ő, a legjobb és leggyöngédebb atyák egyike, egymaga teljesíté gyermekei neveltetése körül a kétszeresen nehéz atyai és anyai tisztet feláldozó szeretettel. A családi kör után legjobban érezé magát a baráti •körben. Kipróbált hü barát volt, a mint arról tamiságot tehetnek ama választottak, kiket maga köré gyűjtött. És én, ki oly közel állottam nagy és nemes szívéhez, kit — mint még egészen fiatal embert — méltatott rokonszenvére, és barátságára, kivel mindég közölni szokta volt magasztos eszméit, ki előtt gyakran kijelenté, hogy azon kevesek közé tartozik, kik őt leginkább megértették; életem legszebb, legboldogabb és legmagasztosabb órái közé méltán sorozom azokat, melyeket az ő nemes társaságában tölthettem. Most már mindennek vége, s nekünk nem marad egyéb, mint a bús emlékezet. De, ő igaz volt, és az igaznak emlékezete áldott! Ezekben igyekeztem Ritter István szellemi képét vázolni. Távol van tőlem a feltevés, hogy ez nekem teljesen sikerűit. Ügyesebb kéz kell ahhoz, mely biztosabban kezeli az ecsetet, mint az enyém, kivált most, midőn e kéz annyira reszket a drága barát elvesztése feletti fájdalomban. De, a kik összeköttetésben állottak vele életében, kik közhasznú működését figyelemmel kisérték, azok ráfognak ismerni ezen vázlatosan odavetett halvány vonásokban is, az ő nemes és nagy alakjára. Temetése az esperesség számos lelkésze és tanítója, az egyházak küldöttei, Gyönk város és vidékének intelligentiája, és hálás gyülekezetének tömeges részvétele mellett, folyó február-hó 7-én délután 1 órakor ment végbe, mely alkalommal az udvaron a koporsó felett Sántha Károly, s.-szt.-lőrínczi lelkész és e. m. egyházi aljegyző, — a temetőn Torda Lajos szárazdi lelkész s az esperességi altanoda részéről, Marhauser Imre igazgató tanár szónokolt, a halotti emlékbeszédet a templomban pedig Graf József, bonyhádi lelkész tartotta. A boldogultat siratják szerető gyermekei, Karolina, Kiss Béláné, István, Ida és Béla, veje Kiss Béla gyönki gymnasiumi tanár, s egyetlen unokája Kiss István, továbbá jó barátai és tisztelői, hálás gyülekezete, valamint a tolnabaranya-somogyi evang. egyházmegye. Isten veled, nemes vezérünk, drága barátunk ! Hálánk és szeretetünk virrasztanak sírod felett. Nyugodjál békével. Áldott legyen közöttünk a te emlékezeted! Bauer Adolf. . Itt Pill, A salgótarjáni egyesült ev. egyház felsegélésére adakoztak : a zurányi ev. egyház 10 írttal ; apáthi ev. egyház 1 írttal; a glozsani ev. egyház 1 írttal; a korponai ev. egyház 4 írttal; a pilisi ev. egyház 2, lelkésze 1 írttal, összesen 3 frttal; a temesbutyini ev. egyház 2 frttal; a bánfalvai ev. egyház 2 frttal; az orosházi ev. egyház 5 frttal; báró Prónay Dezső egyetm. felügyelő úr 5 frttal ; a modori német egyház 2 frttal; a puczinczi ev. egyház 2 frttal; a nyitra szerdahelyi ev. egyház 2 frttal ; a szegedi ev. egyház 1 frttal; a győni egyházhívek 5 frttal; a hartai ev. egyház 1 frttal; a kiskőrösi egyházhívek 7 frttal; a dobronai egyházhívek 6 frt 30 krral; Láng Adolf pestmegyei főesperes 3 frttal; Maschtena József s. lelkész 60 krral; a mezőberényi n. m. egyház 15 frttal; a csabdi ev. és ref. egyházhívek 5 frt 25 krral; Dr. Barta Sándor gyékényesí e. felügyelő 5 frttal ; kővágó eörsi anya és szepezdi leányegyház 1 frt 95 krral ; alberti (Pest m.) egyház 2 frt, lelkésze 1 frt, összesen 3 frttal, vadkerti (Pest m.) egyházhívek 23 frt 80 krral. Összesen 116 frt 90 krral. — Fogadják szíves jótevőink e helyen is őszinte hálánk kifejezését. Különös hálával adózunk, a buzdítás és gyűjtés munkájában kifejtett buzgalomért : Láng Adolf pestmegyei főesperes, Schrott Péter vadkerti, Dax György mezőberényi, Bodiczky Kálmán zurányi, Blázy Lajos és Kemény János kiskőrösi. Slávik János dobronai, Achim Mihály gyóni és Bélák Géza csabdi tiszttárs uraknak. Isten áldja meg szives közreműködésükért. Salgótarján 1887. febr. 11-kén. Kiváló tisztelettel RtitJcay Sándor, ev. leikész. Kilfll®. A Beyschlag-féle „Deutsch- evang. Blätter" januárhavi számában a következőket olvassuk : Az „egyedül üdvözítő egyház" országában a „lélekmentő" gyermekrablások — tudvalevő dolog — nem szokatlan dolgok. A Mortara-historiára az öregebbek még emlékeznek. Most ujabbal foglalkoztak a bíróságok. Egy — vegyes házasságból származó westpháliai kis árva a szülők elhatározása ellenére a kath. mostoha apa és kath. gyám által egy kath. árvaházba adatott. Az evang. lelkész panasza folytán a hatóság elrendelte, hogy a gyermek az evang. vallásban neveltessék, neki egy evang. vallású gyám