Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Irodalom – Könyvismertetés - Protestans népkönyvtár

45 gázók nyomban felszentelhetők lennének; a felszentelési okirat azonban csak a segédlelkészi bívány átadása vagy beküldése után lenne kiadandó. (Ha a fentebbi eljárás czélszerűtlennek tetszik, lehetne tán a jelzett elvek szerint más, jobb utat-módot találni.) De így még csak ott lennénk, a hol eddig t. i. a felszentelési bizonyítvány birtokában lévén, pályázhatnának az illetők önálló papi hivatalra. Ennek ügv lehetne útját állni, hogy a felszentelési bizonyítvánnval nem adatnék meg azon jog is, hogy annak alapján valaki rendes lelkészszé választathassék; annak alapján csupán segédlelkészi minőségben végeznék a papi teendőket egy vagy két évig. Ezen idő alatt megismerhetnék az egyháztest szervezetét, életteljes működését, abba mintegy beleélnék magákat; az egyház administrativ, pastoralis stb. terén is szereznének némi tapasztalatokat s a bibliai nyelv kezelésében is jártasságot. Már most a kiszabott idő leteltével gyakorlatilag is megismerve az egyházi élet különféle mezőit s a papi teendők összefüggő egészét, helyén lenne a kerületi püspök előtt teendő vizsga, vagy — mondjuk — „colloquium pro ministerio summo", melynek alapján kiállíttatnék a rendes lelkészi hivatalra szóló képesítési bizonyítvány; ez lenne az igazi papi diploma. Ily eljárás mellett kikerülhető lenne oly eset, hogy valaki, mielőtt arra gyakorlatilag is képessé tette volna magát, rendes lelkészi hivatalt fogadhasson el. Vitalis Gyula. íiüMm „Csak a Krisztust! alkalmi és közönséges egyházi beszédek, írta Szász Károly. Budapest 1887. Kiadja Kókai Lajos, ára 1 frt 80 kr." czímű beszédgyüjteményt vettünk. Tartalmaz 21 részint egészen, részint vázlatban dolgozott közönséges és 3 püspöki beszédet. Mennyire az idő rövidsége engedte az áttekintést, mint különben e kiváló egyházi irónk műveinél máskép nem is lehet, meggyőződtünk arról, hogy úgy tartalmilag, mint alakilag példányszerü művel szaporodott egyházi irodalmunk, úgy hogy lelkésztársainknak tanulmányozásul a legmelegebben ajánlhatjuk. „Protestáns Népkönyvtár' czímen uj füzetes vállalat indult meg Budapesten Hornyánszky Viktor kiadásában. A vállalat élén, mint szerkesztők Scholz Gusztáv evang. lelkész és Farkas Józset ref. theolog. igazgató állanak, kiknek — legalább erre enged következtetnünk a napokban megjelent első füzetke — hazai prot. egyházunk legkiválóbb iróit sikerült maguk körül csoportosítani. A népkönyvtár czélját röviden, kedvesen s igazán népiesen Szász Károly ref. püspök a „Czélunk" czímű bevezető közleményben fejti ki. Nem csak a templomban akarunk szólani — úgymond — Isten népéhez, hanem a templomon kivül is. Azért házról házra járunk s felkeressük a családokat tűzhelyeiknél, napi munkáik közepette. Segítünk nekik dolgaikban s jó tanácsot adunk abban, amihez magunk is értünk valamit. Megnyitjuk előttük a Szentírásnak, a történelemnek és a természetnek, az emberi életnek és szívnek minden forrásait, hogy meggyőzzük őket, hogy a boldogságnak csak egy bizonyos útja van, az erény. A fősúlyt tehát a vállalat a vallás-erkölcsi életnek a nép körében irodalmi eszközök utján való ápolására, fejlesztésére helyezi. De e mellett az anyagiakban is tanácsot akar adni a népnek, sőt a komoly tanítás mellett a kedély felderítésére, mulattatásra s szórakoztatásra is időt szakít : mesél kedélyes történeteket, mond csinos verset vagy dalt, egy-egy tréfás adomát stb. Az első — januári — füzet a kitűzött feladatnak derekasan megfelel. Mindenelőtt a szerkesztők szólnak pár szót a „Protestáns Könytár" olvasóihoz oly formán, hogy amit Szász Károly inkább csak sejtet, azt ők világosan kimondják. „Az idők gonoszak . . . (igazuk van!) . . . egy komoly valláserkölcsi irányú protestáns szellemben szerkesztett népies irodalmi vállalat hiányát minden hivatását felismerő lelkész érezi. A reformáczió a sajtó segítségével terjedt el oly gyorsan (nagyon igaz!) — s mi az ujabb időkben oly kevéssé igyekeztünk azt fölhasználni. Ne engedjük a modern sátánok martaiékáúl esni népünket! „ Erős várunk nekünk az Isten ! " Akinek füle van a hallásra, — hallja s értse. A többi közlemény egytől egyig czéltudatosan s ügyesen van írva. Farkas József „Templom, iskola és sajtó" czímen magyarázza meg a népnek a keresztény vallás isteni erejének csodás hatalmát a népek boldogítására s a prot. szellemű olvasmányok szükségességeit, üdvös hatását egyházunk, hazánk s ebben a vallás-erkölcsi élet felvirágoztatására. Sántha Károly „Két (Remény és Megnyugvás czímű) költeményt" közöl. Valóságos gyöngyei vallásos költészetünknek. Scholtz Gusztáv „A tél — Isten áldása" czímen evangyeliomi szellemtől áthatott czikkben magvasan s tanulságosan elmélkedik. Szilágyi Sándor „A reformáczió kezdete" czímen futólagosan visszapillant multunkra, — hogy érdeklődést keltsen az iránt. Ez inkább valláserkölcsi irányú czikkekhez csatlakoznak a gazdasági életbe vágó (Minő szőlőfajokat ültessünk. Molnár Istvántól. A fűtésről és fütőszerekről. Hanko Vilmos dr.-tól) és a szórakoztató (Hogy szoktatta régen egy fejedelem alattvalóit a templombajárásra. Különös csodatétel. Apróságok.) olvasmányok. Azt hiszszük, — felesleges a „Prot. Népkönyvtárt" hosszasan ajánlgatnunk. Tenni! a jelszó szeretett barátim. Elég soká szunynyadtunk. Ébredjünk fel. Harczi riadót fújnak mindenfelé. Csak mi várjunk tétlen, mig a hullámok összecsapnak fejünk felett? Csak előre! Tunya tespedés — nem élet. — Állítsa sorokba fegyverét az, a ki halni készül. Mi élni akarunk s azért minél több helyen látjuk kipattani az élet szikráját, annál nagyobb öröm dagasztja keblünket. A ,.Prot. Népkönyvtár" is az élet egyik újabb jele. Éljen s hasson soká — s kisérje utján Isten áldása! Értesítés. Többrészről hozzám intézett megkeresésekre nagytiszteletű lelkésztársaimnak becses tudomására hozom, hogy az Arnd-féle tót postilla nem nálam, de főt. dr. Szeberényi Gusztáv püspök úrnál Békés-Csabán rendel-