Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A pestmegyei esperességi iskolakörök tanítóinak értekezletei (Török Józseftől)

egyedüli megváltónk, szabadítónk és üdvözítőink, aki alatt, a kinek országában kell élnünk. (Luther kis kátéja II. rész, 2-ik pont, a megváltásról.) Ezen élő hit gyakorlása a Krisztus követésében és nem a Jézuskultusz és szerelmeskedésben nyer helyes kifejezést (sz. Bernát, Kempis Tamás). Protestáns állásponton állva Krisztust követjük, mig a katholikus állásponton csak utánozzuk őt. Krisztus követése nyilvánul a szeretet törvényének teljesítésében, vagyis földi hivatásunkban való feláldozó munkásságban és hűségben s a föltétlen bizalomban Isten gondviselő atyai akaratában s szemben Istennel a teljes alázatosságban. A vallás cselekményei csak mint a kegyességre vezérlő eszközök jönnek tekintetbe. A katholiczizmus a jogilag szervezet egyház repdelményeit és szokásait egy rangra helyezi Isten parancsaival, sőt néhol azok fölé és itt a farizeismus álláspontján áll, mely a tized adását fölébe helyezte az irgalmasság, igazságosság és hűség parancsainak (Máté 23, 23). Luther azt mondja (De libertate christiana 2-ik rész), hogy a vallás külső cselekményei csak úgy jönnek tekintetbe a hivő életében, mint a szabónál a tű s a kőmívesnél az állás. De azért a prot. ember is ezen eszközöket nagyrabecsüli ; mert azok liivatvák emelni, fejleszteni kegyességét; mert azok hivatvák a közösség, tudatát ébren tartani. Innen van azon külömbség a kath. és prot. kultusz között, hogy míg amaz a vallásos élv hajliászatot mozdítja elő, addig emez fő súlyt fektet a hiterősítésére — innen ered az a jelenség is, hogy a kath. templom látogatottabb, tömöttebb ; de ezen állításom nem zárja ki azt sem, hogy a fentemlített okon kívül még más is oka a mi templomaink ürességének. A katholiczizmus Isten országát azonosítja az egyházzal és pedig a jogilag szervezett egyházzal. Ez visszaesés a keresztyénség előtti farizeismusra, mely szintén az Isteni szövetséget azonosította a ceremoniális .törvénnyel. Isten országa prot. állásponton nem az egyház egyedül, hanem minden jónak összfoglalatja. így mondhatta Luther, hogy isten országának hasznos tagja nem csak a pápa, püspök és pap, hanem az emberi társadalomnak minden cselekvő, lelkiismeretes tagja. (An den christlichen Adel deutscher Nation.) Az egyház fogalmánál prot. szempontból két oldalt külömböztetünk meg, úgy mint egy tisztán vallásit, mely a hivő azon tudatában nyilvánúl, hogy ő közösségben érzi magát az összes hívőkkel azon egyházban, melyet Krisztus megváltott és melynek bűnbocsánatot szerzett, másrészt az egyház külső, jogi* oldala, mely az egyház szervezete, vezetése és igazgatásában áll. Az evangyéliomi egyház léte és virágzása nincs kötve külső formához, vagyis nincs eldöntve, hogy melyik egyházszervezet a legjobb. Annyi bizonyos, hogy az ev. egyház az episkopális és consistoriális^ rendszer mellett sem veszett el és viszont a presbyteriális rendszer mellett sem virágzott mindég. A fő az, hogy minden rendszer mellett az egyház J vezetői és tagjai az evangeliom szellemével legyenek áthatva. A rend és köztudat s az ezeket átható keresztyén lelkület a fő minden szervezetnél, ahol pedig ez hiányzik, ott az? egyház egy gazdátlan s rendetlen, bekerítetlen térhez hasonlít, amelyen mindenki felütheti sátrát és garázdálkodhatik kénye, kedve szerint. Végűi szabad legyen még megjegyeznem, tiszteletem megsértése nélkül, szemben egyházunk egyik kiváló férfiával, hogy a prot. fő jellemvonását nem képezi a puritanizmus. A puritanizmus úgy, amint az a Cronvell által keltett mozgalomban kifejezést nyert, egy kinövése a * protestantismusnak. Ezen túlélt kinövés téves voltát jellemzi már az is, bogy a kéresztyénséget oly egyoldalúan fogta fel és valósította meg, hogy nyomban utána fellépett a legnagyobb indifferentismus és ledérség, és a túlhajtott szenteskedés jés vallási élvhajliászat gazdag anyagot nyújtott a keresztyénség elleneinél a gúnyra és élczre. Ezen irány is bizonyos tekintetben rokon a farizeismussal, mert a hit lényegét a szent cselekmények végzésében, a zsoltárok éneklése, a szentírás olvasása, kegyes hang s a templom és életmód egyszerűségében helyezi. A protestantismus valódi reformálása a keresztyénségnek, aménnyiben Isten országa felfogását és az Udvút ismeretét helyesbítette és így hitünk központjává tette a Krisztust és a keresztyénséget megtisztította az abba önkénytelenül betolúlt pogány és zsidó elemektől. Tegyünk azonban mindég kiilömbséget azon katholiczizmus között, mely Luthert megelőzte és azon katholiczizmus között, melynek alapjai a tridenti zsinatban vannak letéve, s mely a jezuitismus eszközévé vált. Bármennyire érezzük is az ürt, mely bennünket a katholiczizmustól elválaszt örök időkre, prot. lelkületünk ép azon lelkiismeretes és igazságos vizsgálat és Ítélet alapján, mely annak kell, hogy jellemző vonása legyen, ismerje el az alanta álló ellenfélnél is a jót, úgy amint Pál apostol is ezen érzületnek remek kifejezést ád, amidőn minden ellenszenve daczára is azt mondja a zsidó vallásról : „mert bizonyságot teszek ő felölök, hogy Istenhez való buzgóság van ő bennünk, de nem értele rabol." (Róm. 10, 2.) Egyházunk fel virágzik és mi legyőzzük a katholiczizmust, ha helyes alapon — igaz fegyverrel küzdünk a hatalmas ellenség ellen. Az Isteni kegyelem nékünk juttatta az üdv helyesebb útját, használjuk tehát a reánk bízott tálentomot. t A pestmegyei esperességi iskolakörök tanítóinak értekezletei, Ily czím alatt írt e lap 40-ik számában egy czikket Micsinay Pál domonyi tanító úr. E czikkhez, amennyiben a pestmegyei esperesség tanügyét, illetőleg tanügyben az esperességet vádlólag érintette, mint nevezett esperességnek tanügyi esperese, e lap 46-ik számában védőleg, illetve fölvilágosítólag hozzá