Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Római visszaélések (Láng Adolf)

.406 sának tudott alkotmányos módjával" e furcsa helyzeten minél előbb segítsen. Most meg átadom magam és e lap 48-ik számában megjelent czikkemet a részrehajlatlan közvéleménynek. ítéljen czikkem fölött és én felettem is ! ítéljen igazságosan vájjon czikkemben tett megokolások 'oly fövenyesek-é, hogy czikkem romba dőlt volna s összedőlt légyen ama rám nézve elég fájdalmas, de őszinte állításom is, hogy az iskola körök tanítóinak értekezletei a pestmegyei esperességben — a tanítóság hibáin kívül feleslegessé lettek, illetőleg megszűntek. ítéljen a közvélemény a felett is, vájjon ilyen okoknak miatta szándékolt esperességi tanítói egyesületünk, melynek minélelőbbi létesítéseért, nagytiszteletű esperességünkhöz, mint fennhatóságunkhoz, kérelemmel járultunk a papság ellen fekete tüntetés-é? merénylet-é? és nem-é korszerű szükség? a mit lehetetlen, hogy a tisztelendő lelki atyák is szükségesnek ne ismerjenek, ha az egyház és iskolája és az ezeket éltető világosságnak fentartása a czéljuk; Ítéljen a közvélemény ez ügyben, részint az esperességi tanítóság, részint az esperességi gyűlésnek magatartásáról és arról is vájjon az a kéttagú bizottság megfelel csak szám szerint is a gyakorlatban levő bizottságok szabályszerűségének — úgy tetszem azt, ha az egyik elnök és a másik maga a bizottság ? Vagy korrekt volt-é e bizottság eljárása a tekintetben is, hogy, a midőn a ntiszt. esperességi gyűlés ellátta azon utasítással, miszerint a kérdéses tanítói egyesület benyújtott alapszabályait tanulmányozzák és a legközelebbi gyűlésen terjesszék elő nézetüket, e helyett határozati javaslattal lépnek elő, annak elfogadását sürgetik annélkiil, hogy „azon több pontban és pedig lényegesben az esperesség jogkörén kívül a kerület jogába és hatáskörébe eső jelenségeket a jelenlevőknek legalább tudomásvétel végett előterjesztették volna, így maguk megvitatják és a dolgon döntenek és határoznak. Lám, nincs miért „neheztelnem az esperességi gyűlésre. De különben Török lelki atyámra sem neheztelek, még azért sem, hogy rémes kifakadásokkal is ijesztget, de sőt akkor sem lenne okom neheztelni, ha mindjárt kérdéses czikkemet sikerült volna mégis döntenie; mert a mit teszek, tisztán csak az ügy sikeréért teszem és semmi más érdekből — czikkem pedig tiszta lelkületem sugallata, azon ügyért, a melyet szolgálni szerencsés vagyok, t. i. Egyház és iskola, a miről Krisztus Urunk is, a ki megtanított türelmesnek lenni, így szól: „mert így illik nekünk a mi tisztünknek minden igazságát betöltenünk." p

< a domonyi ev. egyház tanítója. ili^lü, Római visszaélések. Az e lapok 47-ik számában megjelent ily feliratú czikk „Tehát szabad a vásár!" tanúsága annak, hogy nincsen semmi uj a nap alatt; a sima felszín alatt — tisztelet a kivételeknek — ugyanaz maradt a csak • hírből „hazafias kath. klérus", csorbítva jogainkat, a hol csak lehet és a hazai törvényt annyira nem respectálva, hogy akárhány plébános nyíltan hangoztatja, hogy neki ilyen dologban nem parancsol a törvény. És mióta XIII Leo pápa a magyarországi klérust a vegyes házasságok körül tapasztalt lanyhaságról (?!) vádolta; azóta újra megindultak a római visszaélések, melyek rendszerint büntetlenül űzetnek. Néhány évvel ezelőtt halt meg egyik filiámban, K—n, egy ev. özvegyasszony, kinek az ottani r. kath. plébános, halálos ágyon feladta az urvacsorát. Az esetet nekem maga a plébános jelentette be küldöncz által küldött levélben, mely 1 írttal és halottkémi bizonyítványnyal volt megterhelve. A levélben előadja a plébános, hogy az özvegynek férje kath. volt és még férje életében óhajtott volna a kath. egyházba áttérni. Halálos ágyához meghívta a plébánost, kérve, hogy gyóntassa és áldoztassa meg őt s ő a haldoklónak kívánságát teljesítvén, az özvegyet tanuk jelenlétében vette be a r. kath. anyaszentegyházba. De — és ezen valóban elcsodálkoztam — ennek bejelentése után, kérdi a levélben, hogy most már nem tudja, melyikünk temesse el a halottat. Hozzáteszi még, hogy az özvegy teljesen vagyontalanul halt el és a mellékelt 1 ftot is csak a község fizeti stóla fejében. (Megjegyzendő, hogy oda a fuvar maga 3 ft.) E levélre küldött válaszomban körülbelől ezeket adtam tudtára a plébánosnak : Hogy a kérdéses nőt halálos ágyon úrvacsora nyújtása mellett, a r. kath. egyházba felvette, azt én törvénytelen s így érvénytelen eljárásnak nyilatkoztatom ki. Mert : a hazai törvényhozás az áttérésre nézve nagy bölcsen rendelkezett úgy, hogy az áttérni óhajtó ezen szándékát ne akármikor, hanem egészséges és beszámítható állapotában, akkor tegye meg, mikor kétheti időközben két tanúval személyesen jelenhet meg papja előtt. Már pedig a halálos ágyon fekvő asszony, mint beteg és alkalmasint többé kevésbé beszámíthatlan állapotban volt egyén, a törvény kívánalmainak nem tehetett eleget. Ennélfogva figyelmeztetem, hogy ilyen eljárásoktól jövőben tartózkodjék, ha azt nem akarja, hogy jogaimat törvény útján óvjam. — Kijelentem ezek után, hogy a kérdéses halottat K—n magam fogom eltemetni és hog}^ temetés után az ilyen esetek iránt plébános úrral értekezni fogok. Megtörtént a temetés ev. szertartással, de az én plébánusom nem kivánva velem értekezletet tartani, még temetés előtt elkocsizott hazulról. A római visszaélések egy másik és egy harmadik esete már újdonságnak színében tűnhetik fel a prot. közönség előtt. Vegyes házasságban élő ev. atyának elsőszülött fiát, anyaegyházamban elviszik a r. kath. templomba kereszteltetni. A plébános azonban kijelenti, hogy addig meg nem kereszteli a fiút, mig ennek atyja személyesen el nem jön és tanuk előtt ki nem jelenti, hogy fiát a kath. vallásban kívánja neveltetni. Ezt az atya megteszi és a plébános formális téritvényt vesz tőle a fiuk kath. vallásban neveltetéséről. — Reclamáltam a gyermeket, de siker nélkül. Ily esetekben azután már magam is azon gondolkozom, nem-e legjobb lesz a „szabad vásár!" jelszót követni. A harmadik eset e következő : Anyaegyházamban lakó ev. ifjú az ő B—ről, filiámból, való r. kath. hajadon jegyesével jön hozzám kézfogóra. A kézfogó előtt kellőleg magyaráztam előttök a vegyes házasságból netán születendő