Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Az ó szövetségi próféták (Bancsó Antaltól)

.395 Bajaink orvoslását némelyek a zsinattól várják, ' reteit teljesíti. Ezen hit alapján levetkó'zik a prófétai s ezek kárhoztatják is annak lassúságát, s működé- jóslatok a feltételes alakot és feltétlenül hirdetik az sének eddigi eredménytelenségét. Sok bajt orvosolhat Isten Ígéreteinek beteljesedését. Ez történik a próa zsinat kétségtelen, — de épen e téren a késedel- fétai jóslatoknak legmagasabb, legeszményibb alakjámezés növelni képes várakozásainkat. ban

5 az úgynevezett messiási jóslatokban. Az utolsó zsidó próféta elnémulása után is több Maga a „Messiás" név nem fordul ugyan elő század mult el — mig az igazi messiás megérkezett, az ó szövetségi próféták irataiban s általában csak A mi viszonyainkban is javulást ne reméljünk egy a keresztyénség előtti utolsó században lett a név pillanat alatt, vagy valami varázsütésre. Kitartó lan- közhasználatúvá; de a mennyiben mindazon próféták, kadatlan munka, egyöntetű önzetlen működés s min- kik nemzetüknek jövendő sorsával foglalkoznak, szóldenek felett a Krisztus eljövetelét hivő szeretet s ön- nak egy jövendő, boldog, dicső korról, melyet a megtagadó önfeláldozás lesz csak képes a dolognak későbbi szólásmód értelmében messiási kornak lehet fokozatos fordulatot adni. Tegyük meg e fordulathoz csak az első lépést a keo'velemnek ez úi időszakában, akkor a mi vára&

J , t -i kozásunk meg nem szegyemt minket. Akkor lesz nekünk is karácsonyunk! Vigyázzatok és készüljetek! Az Ur jön! .... Farkas Gejza. Az ó szövetségi prófétákról, (Folytatás és vége.) nevezni, annyiban jogosan nevezhetjük az ezen korra vonatkozó jóslatokat messiási jóslatoknak. Ezen jövendő boldogabb kornak kekövetkezéséről egyes próféták csak egész általánosságban szólnak, a nélkül, hogy annak a nemzeti alkotmányhoz való viszonyát érintenék (Hós. 2., 3. és 14. f.; Joel 3.; Am. 9. 11.; Habak. 3.). Más próféták ellenben egészen határozottan szólnak egy Dávid nemzetiségéből születendő királyról, a kin az Istennek lelke : a bölcseségnek és értelemnek, a tanácsnak és hatalomnak, a tudománynak és az Űr félelmének lelke fog nyugodni s a ki ama boldog kornak tökéletes, dicső országában Az ó szövetségi prófétáknak a jövendőre vonat- uralkodni fog. (Esa. 9. 5. k.; 11. 1. k. 32. 1.; kozó kijelentései a legszorosabb összefüggésben van- 33. 17.; Jerem. 30. 9.; 35. 15.; Mik. 5. 1. k. ; Zakar. nak a szövetség eszméjével és az isteni igazságosság- 9. 9. stb.) De a mi azon messiási jóslatokra nézve gai s ez okozza egvrészt az, hogy e kijelentések nem minden körülmények között különösen jellemző, az, az egveseknek, hanem mindig az egész népnek sor- a feltétlen alakon kívül, azon tulajdonság, hogy a sára vonatkoznak, másrészt azt, hogy akár vigasz- J próféták ama jövendő boldogabb kort egészen elvont talás, akár fenyegetés képezi tartalmukat, rendesen eszményi jellemvonásokkal festik, semmi tekintettel feltételes alakúak s értelmük az, hogy ha Izrael nem lévén a történeti viszonyokra és az azok alapnépe az Isten akaratát teljesítve, híven megáll Jahweh- ján reménylhető történeti lehetőségre; másrészt pedig, nek szövetségében, ügy az ő áldásától kisérve, jólét, hogy annak hirtelen történő bekövetkezését várják, hatalom és boldogság leend osztályrésze; ellenben magának az Istennek a történetbe való belenyúlása ha a nép a szövetséget az ő bűnei, nevezetesen ide- útján. Igaz, hogy azon dicső, boldog kornak előzgen istenek imádása által hűtlenül megtöri, úgy az menyeként s bekövetkezésének feltételeként hirdetik Isten büntetése száll reá s ellenségeinek, az idegen népek hatalmába jut. — Ez a gondolat annyira uralkodó a nép egész sorsának megítélésében, hogy az a történeti pragmatismusnak főelveként, p. o. a Birák könyvében a múltnak történetére is alkalmaztatik és a próféták úgy a természeti csapásokat, valamint a nemzeti szerencsétlenségeket, melyek a népet az ő életében érték, Jahwehnek a nép hűtlenségét sújtó büntetéseiként fogják fel. E felfogásban rejlik a prófétai jóslatok ezen elvének nagy nevelő hatása Izraelre nézve, a mint azt mindenki könnyen megítélheti. A feltételes és elválasztó alak foglalja magában másrészt a prófétai jóslatoknak igazságát, mely szerint t. i. azok Izraelnek történetében csakugyan beteljesedtek. De különösen nagy befolyása volt a prófétai jóslatok irányára a szövetség Istenének hűségében és kegyelmében helyezett hitnek, melynélfogva a próféták erősen hiszik s teljes meggyőződéssel hirdetik, hogy Jahweh az ő szövetségét a népnek hűtlensége és szövetségtörése daczára is fenn akarja és fenn fogja tartani : kegyelméből folyólag az ő fenyítő büntetéseinek határt szab és hűségéből folyólag igéa próféták a bűnbánatot és megtérést, az engesztelést és bűnbocsánatot, úgy hogy a messiási ország e világgal, az az a jelen gyarló, bűnös világgal szemben (Olam hazzeh == u zóauog ovrog) a szenteknek és tökéleteseknek országa leend (Jerem. 31. 31. k. ; Esa. 1. 25.; 4. 2, k.; 32. 1. k.; 40—66. ff.; Mik. 4. 5.; Zakar. 12. stb.). De ezen feltételeknek lélektani alapon való jellemzésébe nem bocsátkoznak, hacsak az Isten büntetéseinek azon theologiai jelentését nem számítjuk ide, mely szerint az Istennek czélja azok által a népet bűnbánatra és megtérésre bírni. Ellenben igen gyakran foglalnak be a próféták az ő messiási jóslataikba politikai reményeket s azokat nagy kedvvel Részletezik. (Esa. 11. 14.; Hós. 3. 5.; Joel 3. 10.; Ámos 9. 11.; Mik. 4. 8, 13.; 5. 7.; Zakar. 9. 10. k.; 10. 3. k.) Az ó szövetségi próféták világnézetének egyik legszebb jellemvonása e szerint nemcsak általában az eszményi felfogás, hanem az, hogy ők az ő eszményüket nem a múltban — mint az utópisták — hanem a jövendőben keresik és ezen eszménynek megvalósulásában helyezett hitüket a legnagyobb szerencsétlenségek és legmélyebb megaláztatások ide-