Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Az „Evangelischer Bund” alakuló egyetemes gyűlése

tisztelet, melyet Justh S. J. sztrázssi evang. lelkész és alesperes és Schönviszner J. nagy-szalóki ev. lelkész végezték magyar nyelven. A kis templom teljesen megtelt. Az oltár előtt foglaltak helyet: dr. Lumnitzer Sándor, dr. Szontágh Ábrahám, dr. V é c s e y Tamás Budapestről, Szentiványi József, a csorbái tó birtokosa, dr. Szontágh Miklós és többen. Schönviszner gondosan kidolgozott beszédben sorolta fel Zsedényi érdemeit a haza, az egyház és társadalom körűi. Az isteni tisztelet után következett a szoborleleplezési ünnepély a Zsedényi-emlék előtti téren, a főherczegi villa közelében. J á r m a y fürdőorvos sikerűit beszédben jellemezte Zsedényit mint embert és elmondta a szobor létre hozásának történetét, beszéde végén lehullott a szoborról a lepel. Dr. Szontágh Miklós a szobor-bizottság nevében átadta a szobrot az ótátrafüredi fürdő igazgatóság felügyeletébe és védelmébe; a tátrafüredi fürdőigazgatóság nevében Tettey Nándor válaszolt röviden, és ezzel az ünnepély véget ért. A czigány zenekar az ünnepélyt a szózattal nyitotta meg és a hymnusz eljátszásával zárta be. A fürdővendégek nagy számmal vettek részt az ünnepélyen ; ott láttuk : Tisza Lajos, Forgách, Pongrácz és M i g a z z y grófokat, Salamon Tivadart, dr. L u m nitzert, dr. Szontágh Ábrahámot, Szentiványi Józsefet és számos fürdővendéget. „Szepesi lapok". ^llflli. Az „Evangelischer Bund" alakúló egyetemes közgyűlése. Majnai Frankfurtban 1887. augusztus 15—17-ig. (A „Protestautische Kirchenzeitung"-ból.) Augusztus 15. este 8 órakor a vendégek üdvözlése a „Frankenbrau" vendéglőben. Gróf Wintzigerode-Bodenstein az „Ev. Bund" ideiglenes bizottságának elnöke üdvözli az „Ev. Bund." Németország minden részéről összesereglett tagjait azon jelentőségteljes helyen, mely a német történet változatait leginkább visszatükrözi. Nehéznek, sőt sokan lehetetlennek mondhatnák azon szándékot, megkisérleni azt, a mi 300 év óta nem sikerült, t. i. az ev. egyház tagjait egy közös cselekvésre összehívni. Kérdeni fogják némelyek : Van-e nektek, kiknek bátorságtok van, erőtök is, hogy ily czélok után törekedjetek? Ha mi, bízva Istenben, erőinket egyesítjük és ha csak részben is a kitűzött magas czélt megközelítjük, ezzel is nagyon sokat értünk el. Szónok megemlékszik még azokról, a kik, távoltartatva a hosszú út által, mai estén, valamint a gyűlés fontos napjain az egybegyűltekkel lelkileg egyesülni fognak, és üdvözli az akadémiai ifjúság képviselőit, a kik az „Ev. Bund" gondolatát önként magukévá tették s annak ügye iránt való érdeklődésüket megjelenésükkel igazolták. Dr. Ehlers constoriumi tanácsos az egybegyűlteket a frankfurti helyi bizottság nevében üdvözli és figyelmezteti az egyházpolitikai helyzet jelentőségteljes fordulópontjára, a melyen állunk és a mely az ev. egyháznak kötelességévé teszi, hogy feladatáról emlékezzék meg. Dr. Köstlin lelkész (Württemberg) az 1866-iki majnai háborúban a württembergi szövetségben szerzett személyes tapasztalatai kapcsán emlékeztet a politikai majnai vonalra,*) mely végre 1870. év által áthidaltatott és óhajtja, hogy a számos egyházi majnai vonal áthidalásának eszménye az „Ev. Bund"-ban is megőriztessék. Ugyan e gondolatnak ád hosszabb beszédben kifejezést Dr. Fricke tanár (Lipcse). Midőn ő 1866-ban, mint a szász hadsereg tábori prépostja Csehországba jött, megmutatták neki a cseh papok győzelmi reményei, mire lehetünk elkészülve egy osztrák győzelem esetén. Hogy az osztrák concordatum az egész Németországra terjesztetik ki, az, mint az osztrák győzelemnek természetes következménye lett előtte megmagyarázva. Az 1870. év e veszélyt végleg elhárítá és Németország politikai egyesítését létrehozta. Azonban az ev. egyház nagy szétszórtságában a kisállamúságból még sok maradt és az ev. egyháznak a politikai hazát fejlődésében utói kell érnie. Szónok üdvözli Frankfurt városát. Augusztus 16. dél előtt 8—872-ig a

z ideiglenes szűkebbkörű elöljáróság ülése, 8

1/

2—11-ig az,,E v. B." elöljáróságának és bizalmi fér fiainak ülése. Az egyes tartományok és territóriumok megnevezése után megvitatják az ideiglenes bizottság által felterjesztett, az „Ev. B."-ot illető alapszabályzatot és azt a pénztári és ügyrenddel együtt egyhangúlag jóváhagyják. Hosszabb vita támadt a württembergi tartományi egyesület és az oberlausitzi fiókegylet két indítványa következtében az alapszabályzat 2. §-sa (Vallástétel Krisztusról, Istennek egyszülött fiáról és az üdv egyedüli közvetítőjéről) fölött. A württembergi tartományi egyesület azt izdítványozta, hogy a 2. §-hoz csatoltassék : „Az „Ev. B." az egyház vallásán semmit sem akar változtatni." A második indítvány a Krisztusban való hitet világosan az ágostai hitvallás értelmében kívánja adni. Az ideiglenes elöljáróság e két javaslat alkalmából a főgyűlésnek a következő nyilatkozati indítványt teszi: „Az „Ev. B." a Württembergből és az oberlausitzi fiókegylet által tett két indítvány alkalmából kijelenti, hogy programmjával (2. §.) egyáltalán nem szándékozik a német ev. tartományi egyházak hitvallásain változtatni." Rade lelkész (Lie. SzászSchönbach) és Schmeisser (zittaui) lelkész a szász köröknek a hitvallási czikkely iránti aggodalmát fejezik ki. Az első azt ajánlja a gyűlésnek, hogy ezen, a confessionalis irány sok férfia előtt aggodalmas paragrafust nem volna-e jobb törleni. Schmeisser lelkész szóbahozza, hogy sokan e paragrafusban a „Bund" azon kísérletét látják, „hogy a tartományi egyházak mellőzésével új, nagyon is tág bitvallást állítson fel." Beható megbeszélés után (D. Witte és D. Riehm tanárok) azon megállapodásra jutottak, hogy a jobbról-balról megtámadott §-hoz, melylyel a „Bund" mintegy 10,000 tagot nyert, ragaszkodni kell. Elben Ede (Stuttgart) szerkesztő energikus szavakkal int a gyümölcstelen theologisálástól való óvakodásra, mivel a „Bund"-nak úgyis előbb megoldani való feladata van. Schmeisser lelkész visszavonja indítványát és az elöljáróság declaratiója elfogadtatik. Az ideiglenes elöljáróság jegyzője Leuschner consistoriumi tanácsos még hét practicus indítványt tesz az ev. egyház erősítésére és a róm. k. egyház túlkapásai ellen való védekezésre nézve. Ezeket, mint a főgyűlés eléterjesztendőket, az előtanácskozmányi bizottságok tudomásúl veszik. *) Mainlinie.