Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A chorál-közbenjátékról (Nagy Lajostól)

kozólag már csak azon egyszerű okból is, mivel F. S. úr azt véli, hogy Y^-úr személyében — kinek e tárgyról irt válaszában (lásd a 21 számot) kifejtett nézetét és elfoglalt álláspontját teljesen osztom és helyeslem — az interludiumnak csak egyes védőjével áll szemben; kényszerítve érzem magamat egyházi zenénk, mint különösen az orgonajáték, chorálkiséret s az ezzel összefüggő de F. S. úr által megvetett közbenjáték védelmére egész nyíltsággal egyet-mást elmondani. Legelőször is ezen tételt állítom fel : A közben játéknak történelmi jogosültsága , van; azért az megtartandó. F. S. úr szerint hogyan is lehet a közbenjáték történelmi jogosúltságáról szólani? Mert hát F. S. úr előtt az még nem képez jogosültságot, ha annak keletkezését, fejlődését és nagy tökélyre hozatalát történelmi adatokkal bizonyítjuk ; holott a közbenjáték ellenei a mult időkben felmerült egyes megtámadó nyilatkozatok chronologikus felsorolásával az interludium elvetésére mégis minden áron történelmi jogot akarnak formálni. Ezt teszi maga F. S. úr is, amennyiben említett czikkében több, egyesektől eredő olv nyilatkozatot s más történelmi adatot közöl, mellyel az interludium iránt csak is rosz hangulatot kiván előidézni s átalán ez iránt rosz véleményt támasztani, vélvén, hogy ily módon ennek kiküszöbölése könnyűszerrel eszközölhető lesz. Ha ezt komolyan hiszi, akkor ebben nagyon csalódik ; mert a keresztény kultuszba egy oly régi időktől óta felvett czélszerű, zenészetileg indokolható dolgot azzal, hogy ez vagy az, ekkor és akkor, így meg amúgy nyilatkozott ellene, még korántsem lehetséges a használatból kiküszübölni. A közbenjáték ellen itt ott szórványosan elejtett igen gyenge argumentumokra *az egyházi zenevilág rá sem hederít. Ez folytatja maga útját háborítlanúl. Híjába mondják édes szavakkal a reformerek (bár nem directe hanem csak utógondolatban.) „Mily könnyű dolog lesz ezután nem kell majd komoly és beható tanűlmftnvokat tenni, sem a zeheszçrkesztés és összhangzattanból, sem pedig a melodika, rythmika és különösen (mert ennek közvetlen alkalmazásából áll a közbeújáték) a modulatio részből, egy kis kótaismeret untig elég, kész kótákat kaphatni quantum satis, a chorált egyszerűen a hány verse van az éneknek annyiszor gépiesen ledarálni, ennyiből fog az egész állani" í „Ez lesz ám a dicső kényelem" ! — Mindezekre azonban a dolog lényegébe mélyebben belátó és beható egyházi zenészek, az orgonajátékot melegen ápoló, hivatásszerű orgonisták mit sem adtak régenten s mit sem adnak ma is. Kitűzött tárgyamról, az az a közbenjáték történelmi jogosúltságáról szólva, előre kell bocsátanom, miszerint a gőzben játék ellenei a dolog lényégének teljes összetévesztésáből igen gyakran szeretnek a karénekre ,vagy pedig a kiséretnélküli magán népénekKérem Y-urat, mint ismeretlen szellemi bajtársamat, szíveskedjék előttem becses nevét esetleges érintkezés ezéljából felfedeztetni. lésre

1) hivatkozni, mondván: ezeknél nem létezik a közbenjáték tehát az orgonakiséretnél sem szükséges az. Ebből világosan kitűnik, hogy ők nem veszik tekintetbe azt, miszerint az egyházi karének, egyh. népéneklés és népéneklés orgonajátékkal három különféle dolog s ezeknek fejlődés és virágzáskora is különböző időre esik. Nézzük először is tehát a karéneket : A 15. század, tehát Luther előtt, német részről még nem hozott szólamokra írt chorálhangtétet ; de a 16. század elején, tehát Luther idejében, már Walther,

2) Senfl, Fink, Isaac, Kugelmann, Osiander mint chorál hangtétírók tűntek fel. A 16. század végén és a 17. század elején pedig különösen feltűnt Eccard János (1553 — 1511) mint olyan, ki a többszólamú éneklést nagyban előmozdította s a chorált, mint karéneket, rytmikai és harmóniai tekintetben nagy tökélyre vitte. Eccard idejében és utána mint többszólamú hangtétírók voltak : Selmeccer, Frank Melch., mind a két Prätorius, Scheidemann, Haszier, Schop, Schein, Yopelius, Yulpius, Crüger stb. kik valóban oly művészies alkotású karénekeket írtak, miszerint ezeket előadni épen komplikált, szövevényes szerkezetüknél fogva a mai időben is csak is magasabb énekintézeteknek, énekakadémiáknak, milyenek a berlini, drezdai, königsbergi, a berlini „Domchor" a drezdai „Cäcilienverein" stb. lehetséges. Mindezen említett művészek, kik a karéneklést műveik által rythmika és harmonika tekintetében oly magas tökélyre emelték, körűlbelől 1550—1650-ig éltek s működtek. Itt meg kell jegyeznem, miszerint a fenn elősorolt zeneírók chorál hangtétjeiket korántsem az egyji. népéneklés — még kevésbé orgona — hanem egyedül énekkar számára írták. Ugyszinte figyelembe veendő még, miszerint, ha egyházi népéneklés, orgonajáték és közbenjátékról van szó, akkor a karének innen kizárandó, mert ez már magában is egy oly önálló művészeti produktumot (rythmus és harmónia) képez, mely, mint ilyen, önálló működést igényel, tehát nincs szüksége harmonikus orgonakiséretre, még kevésbé közbenjátékra. Ezt leginkább azért is említem itt fel, mivel a közbenjátékok ellenei, mint már mondám, igen gyakran szeretnek a karéneklésre

3) hivatkozni. F. S. úr is így kiált fel : „Mily szívrehatók és áhitatkeltők egyszerű choráljaink magasztos hangjai!" már t. i. énekkari hangtétben, orgonakiséret — tehát közbenjáték nélkül előadva. E tekintetben F. S. úrral teljesen egyetértünk. Ámde a karének és egyh. népéneklés orgona kisérettel két külön fogalom, kétféle dolog. Ennek bővebb kifejtését czikkem II. főrészében adom. Most szóljunk az egyh. népéneklésről és orgona2) Mint F. S. úr is, ki a temetőbeni és iskolábani éneklést említi. 2) Walther János, 1520-tól szász „Sängermeister", 1530 körűi a wittenbergi egyetem magistere, különben pedig Luthernek zenészeti tanácsadója. 3) Még fuvó hangszereken vagy zongorán előadott clforálra is.